Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Kell a kihívás
2015-07. szám / Szepesi Krisztina

Radnay Csilla az Orlai Produkció új előadásában, a Mohácsi János rendezte Hair egyik fő­sze­re­pé­ben látható Budapesten, miközben már harmadik évadára készül a székesfehérvári Vö­rös­marty Színházban, ahol talán csendesebb az élet, de a feladat így is sokféle és értékes.

Többször nyilatkoztad, hogy nagyon szeretsz együtt dolgozni a Mo­há­csi testvérekkel.
R. Cs.: Nagyon szeretem a humorukat, azt, hogy a legvéresebb, leg­tra­gi­ku­sabb helyzetekben is mindig van valamiféle irónia, szarkazmus vagy önreflexió, amivel rögtön ki is nevetjük magunkat. Nem szé­gyell­nek szentimentálisnak lenni sem, ám ezt is mindig nagyon jó arány­ér­zék­kel teszik. Két csodálatos intellektus, humorérzék és érzékenyég találkozása az övék. Fontos, hogy részese lehetek velük a munkának nemcsak a színészi eszköztárammal, de az agyammal is, hiszen már az olvasópróbán is improvizálunk az általuk megírt anyagra.

Mennyire tudott a tiéddé válni a Hair és maga a szerep ettől a közös munkától?
R. Cs.: Jánosék felvállaltan nem foglalkoztak a filmmel, gyakorlatilag írtak egy új darabot, ami az eredeti Broadway-mű cölöpjeire épül. Sheiláról kiderül, hogy otthon mindene megvan, mindent megkaphat, kivéve az igazi figyelmet. Ez átélhető számomra egy olyan világban, ahol előbb vagyok színésznő, vevő, szófogadó állampolgár, mint ember. Elgondolkodtatott, hogy mi az ma akár itt Magyarországon, akár globálisan, ami ellen lázadni lehet, kell. Érdekes kérdés például, hogy a fogyasztói társadalom bedarál bennünket, és fel se tűnik, mivé válunk benne. Hogy az életünk legkevésbé felhalmozói területeit is fogyasztói aspektusból nézzük és irányítjuk.

Te mennyire vagy lázadó?
R. Cs.: Inkább a saját életemen belül lázadok, hogy meg tudjam teremteni azt a közeget és azokat az értékeket, amiben, amikkel élni tudok. Nem nagyon fogadom el például az inkorrektséget, főleg munkával kapcsolatban. Sajnos azt tapasztalom, hogy annyira kiveszett az egymás iránti tisztelet az életünkből, hogy bármilyen udvariasan is próbálom meg képviselni magam egy élesebb helyzetben, egyből hülye színésznőnek könyvelnek el, amit nehezen viselek. Ráadásul azt gondolom, hogy a korrektség mindenki számára kifizetődő lenne hosszú távon.

A színház politizálódásával is volt szerencséd találkozni, amikor a Nemzeti Színházban te is felálltál, és eljöttél az igazgatóváltásnál.
R. Cs.: Amikor eljöttem, még nem tudtam, mi lesz. Borzasztóan megviselt, hogy el kellett kezdenem telefonálgatni. Szikora Jánost teljesen ismeretlenül hívtam fel, aki aztán két nap múlva visszahívott, hogy szerződtetnének, ami egy meseszerű fordulat volt.

Pedig olyan, mintha eleve számoltak volna veled az évad kialakításakor.
R. Cs.: Az első évadban azért nemcsak főszerepeket játszottam, de valóban becsúszott a My Fair Lady, ami nagy feladat volt. De nagyon élveztem például, hogy A Mester és Margaritában sok pici szerepet kaptam. Ezzel a munkával nagyon nagyot buktam saját magam előtt, mert azt a fajta sűrítést, hogy három mondatban vagy félperces jelenlétben felvázoljak egy egész sorsot, véleményem szerint nem sikerült megcsinálnom.

Ebből is tanultál?
R. Cs.: Persze és muszáj is tanulni, mert nagyon hamar unalmassá válna ez a pálya, ha elhinnénk, hogy már mindent tudunk. Kell a kihívás, de igyekszem kiszűrni a felesleges információkat. Például nagyon ritkán facebookozom, és „letettem” a tévét is.
hirdetés

Színészként azért folyamatosan képben kell lenned.
R. Cs.: Tudatos kereső vagyok, vagyis azt nézem meg vagy olvasom el, ami érdekel, és amire szükségem van. És szeretem az ajánlásokat is, hogy ne csak saját magamra legyek bízva. De a kontrollálatlan információözön nyugtalanít.

Sok impulzus ér olyan tekintetben is, hogy egy vidéki színházban sokkal több műfajban kapsz feladatot, mint például a nemzetis időszakban.
R. Cs.: Az is nagyon hasznos tapasztalat, ha az ember olyannal találkozik, ami elsőre nem annyira szimpatikus, vagy úgy gondolja, nem az ő ízlése, mert ezek kinyitják és nyitva tartják az embert, és plusz kondíciót adnak. Így A félkegyelműtől a 3:1 a szerelem javára című előadásig nagyon széles spektrumot fedhet le a munkásságunk.

Jövőre is ilyen sokszínű lesz az évadod?
R. Cs.: A 12 dühös embernek, amit Cserhalmi György rendezett, már megvolt az előbemutatója, és játszom majd az Augusztus Oklahomában című előadásban Szikora János rendezésében. A velencei kalmárban Bagó Bercivel dolgozom majd, vagyis most a komolyabb anyagok találtak meg.

Nem szokványos értelemben vett vidéki színház ez, a szakmai érdeklődés is jelentősebb, mint máshol.
R. Cs.: Kicsit talán csendesebb az élet, mint amikor Nemzetiben voltam. Székesfehérváron elég sok előadást át szoktunk vinni a következő évadra, ami valóban nem feltétlenül igaz mindegyik vidéki színházra. És tényleg van egy extra figyelem, ami annak is köszönhető, hogy közel vagyunk a fővároshoz, de azért elsősorban mégis az a cél, hogy a székesfehérvári közönséget szólítsuk meg. Ez érdekes feladat, hiszen az előzőekben máshoz volt szokva a helyi közönség. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy az olykor teljesen új műfajú előadásokat is sokan nézik, és hogy a bérleteladás is nagyot nőtt. Vagyis Székesfehérvár vidék is, meg nem is.

Mondtad korábban, hogy a színészetnek nem igazán szereted azt az oldalát, ami nem a próbateremben és a színpadon történik. Ezzel mi a tapasztalatod most?
R. Cs.: A művésznőzéssel nem tudok mit kezdeni, a bulvár továbbra sem érdekel, és ha van szabad estém, nem feltétlenül a színházműsorra vetem rá magam. De a székesfehérvári élmények kedvesek. Múltkor például A félkegyelmű után odajött egy fiú azzal, hogy már többször látta az előadást, és ezért akar ő is színész lenni. Ez tehát nem ugyanaz, mint mikor olyan dolgokat akarnak belém látni, ami nem én vagyok. Egyébként pedig szerintem mindannyian hétköznapi életet élünk, ha nem a színpadon vagyunk, csak szokás erről máshogyan beszélni.





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor