Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Van egy minőségi mérce
2015-07. szám / Bóta Gábor

Gáspár Anna a Manna Kulturális Egyesület elnöke szerint fontos, hogy tehetséges legyen az, aki náluk valamit csinál. De az is lényeges, hogy lássák, kifuthatja a formáját a produkció.

A Zsámbéki Színházi Bázis nincs annyira benne a köztudatban, mióta meghalt a vezetője, a lelke, Mátyás Irén. Gondolom, nem véletlen, hogy ott játszotok.
G. A.: Irénnel nagyon sokat és nagyon jól dolgoztunk együtt. Amikor kórházban volt, akkor is egyeztettem vele, és együtt határoztuk el, hogy Zsámbékon mutatjuk be az Állampolgári ismereteket, ami azóta sok fesztiválon szerepelt, és számtalan díjat kapott. A következő évben már Vásárhelyi Nórával dolgoztunk tovább, és akkor is egy sikeres közös produkciót hoztunk létre, a III. Richárdot. Az oda lett kitalálva a romtemplomhoz, az volt a rendező elképzelése, hogy min­den­kép­pen szakrális térben szeretné játszatni a darabot. De ha vissza­felé megyünk az időben, akkor szinte minden évben találunk valamit, ami Zsámbék és a Manna összefonódását mutatja. Irén halála óta az összetartás nehezebb, egyáltalán a Bázis fenntartása nagyon nehéz, ahogy a hivatalokkal való küzdelem is. Annyit kell hadakozni az „elemekkel”, hogy egyre kevesebb idő marad a művészi munkára. Idén is viszünk egy új produkciót, amelynek augusztus 2-án lesz a bemutatója. Czifra Kriszta, aki az utóbbi időben keveset szerepelt, megtalált egy új monodráma tervével. Pontosan ezért van a Manna, hogy amikor valaki szeretne valamit megmutatni, biztosítjuk a szakmai hátteret, hogy meg tudja valósítani a terveit. Harangi Mária a rendezője, Kállai R. Gábor pedig a szerzője a Vámkisasszony című ősbemutatónak. Nincsen rá forrásunk, csak a hitünk és a lelkesedésünk. Zsámbék azzal járul hozzá, hogy helyet ad a premiernek. Mi tudunk adni próbatermet, jelmezeket a jelmeztárunkból, segítünk a kommunikációban. És reméljük, hogy születik egy olyan darab, amelyet aztán játszani tudunk akár a fővárosban, akár el tudunk menni vele vidékre.

Közben azért nyilván meg kell élnetek. Gondolom, például a Francia rúdugrás, amit a Centrál Színházban játszotok, egy olyan produkció, amitől bevételt reméltek. Vagy akár A Szkalla lányok előadása esetében is el tudom képzelni, hogy a kétszereplős darab, két neves színésszel, Béres Ilonával, Tordai Terivel, hoz valamit a konyhára, amit esetleg visszaforgattok más produkciókba.
G. A.: Egy könyvkiadóval való rádiós beszélgetésben hallottam egy nagyon jó kifejezést: kereszt­fi­nan­szí­rozás. Ezt csináljuk. A Manna nonprofit szervezet. Ez nem azt jelenti, hogy nem törekszünk rá, hogy profitunk legyen, sőt! De ezt mindig visszaforgatjuk az alaptevékenységbe. Ha van egy sikeres produkciónk, ami hónapról hónapra bevételt termel, abból például fenn tudjuk tartani azt a próbahelyet, amit felajánlhatunk az alkotóknak. Fenn tudjuk tartani az irodát, fizetni tudjuk a munkatársakat, meg tudjuk csináltatni a szórólapokat. Annak a két produkciónak, amit említettél, tényleg komolyabb piaci értéke van. De mondhatnám a Telefondoktort is, ami szintén nagyon jól prosperál immáron harmadik éve, és sok rendezvényre megyünk vele.

Elképzelhetőnek tartom, hogy a gyerekeknek szóló produkciókkal is lehet keresni valamit.
G. A.: Igen, a Borka Mumusföldön vagy a Világszép nádszálkisasszony is ilyen. De ezek sem produceri szemlélettel készültek. A Manna nem produceri színház, nem én határozom meg, hogy kik és mit fognak játszani. A Francia rúdugrás előadásának a tervével Mohácsi István keresett meg, aki a darabot írta és rendezte, és a színészekkel együtt szintén ingyen próbáltak, de létre tudtak hozni egy olyan előadást, amivel három éve keresnek. Ehhez azonban kellett a Manna a kezdeteknél, és azóta is minden alkalommal a marketinget és a szervezést mi adjuk hozzá.

Olyan nincs is, hogy te találsz egy darabot, vagy jónak tartasz egy színészt, egy rendezőt, és munkát akarsz neki adni?
G. A.: Egyelőre nincs ilyen vágyam, nincs is rá időnk. Nálunk mindig nyitva az ajtó, és annyi jó ötlettel találnak meg, hogy már nem is tudnám hová rakni a sajátomat.
hirdetés

Mi az, amibe belemész és mi az, amibe nem? Az ötlet például kell, hogy valamelyest egybeessen a te ízléseddel?
G. A.: Nem az én ízlésem határozza meg azt, hogy mit mutatunk be. Nekem azt kell néznem, hogy olyan produkciók kerüljenek ki a kezünk alól, hogy a 6-8 hetes próbaidőszak, a befektetett energia biztosan megtérüljön. Akkor megyek bele valamibe, ha tisztán látom a jövőjét egy-egy előadásnak. Látom, hogy hol fogjuk játszani, kik fogják nézni. A megtérülést nem anyagi szempontból értem, hanem, hogy lássam, kifuthatja a formáját a produkció.

Azért a produkcióitok mégiscsak tükröznek bizonyos ízlésvilágot, nagyon eltérnek például egy bul­vár­szín­házban játszottaktól.
G. A.: Van egy minőségi mérce. Fontos, hogy tehetséges legyen az, aki nálunk valamit csinál. Gyakran a hatodik érzékemtől is függ, hogy mire mondom azt, hogy izgalmas. Nemcsak fiatalok dolgoznak nálunk, de én szeretnék megismerkedni a pályakezdőkkel. Nagy lehetőség volt idén, hogy me­nedzs­men­tet ta­nít­hat­tam egy fél évig a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a bábrendező osztályban. Így most közvetlen közelről látom a felnövekvő generációt. Három éve rendszeresen dolgozom a végzős osztályokkal. A hallgatóknak meghívásos pályázatot írok ki, és közösen döntjük el, mi az, amit meg tudunk valósítani. Mindig keresem a fiatalokat. Egyébként pedig tényleg nyitva az ajtó, és én emiatt – bármilyen hihetetlenül hangzik a pályázati kurátorok felé vagy színházvezetők számára – szinte soha nem tudok letenni egy bombabiztos évadtervet egy évre előre, mert lehet, hogy februárban kopogtat be valaki egy májusi bemutató ötletével, ami megvalósítható.

Van országos kapcsolatrendszeretek, megfelelően tudjátok teríteni a produkciókat?
G. A.: 2008 óta dolgozunk, azóta folyamatosan hódítjuk meg a vidéki városokat. Zalaegerszeget például erősen bevettük, hiszen egy komplett fesztivált, a ZAKO-t idén már harmadik alkalommal tudtuk ott megvalósítani. Egy csodás szabadtéri játszóhelyen egy egész hétig független előadásokat mutathatunk be. Rengeteg vidéki helyszínről keresnek meg minket, és ha már vittünk valahová előadást, rendszerint megbíznak az ízlésünkben, és visszahívnak. A független színházakra jellemzően nem feltétlenül ismert, befutott színészekkel dolgozunk, akik biztosan behozzák a közönséget vidéken. Viszont ha egy szervező mögénk tud állni, bízik a produkciónkban, és behozza rá a közönséget, akkor sikerünk van a pályakezdő színészekkel bemutatott előadásainkkal is bármilyen vidéki helyszínen, legyen az nagyváros vagy kis falu.




vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor