Páros interjú
Ketten egy nadrágban
2015-10. szám
Az évad harmadik bemutatójára készül november 13-án a Karinthy Színház. Dunai Ferenc A nadrág című komédiájának két főszereplőjével, Gubík Ágival és Kerekes Józseffel beszélgettünk.
Mi volt az első gondolatotok, amikor Karinthy Márton felkért benneteket?
G. Á.: Nekem az első gondolatom az volt, hogy végre színház. Sokat forgattam az elmúlt 5-6 évben, valahogy az került előtérbe. Nem titkolom, hogy szerettem volna visszakerülni a színházi körforgásba. Hiányzik a színház, hiányoznak a nézők, a felőlük áramló energiák, a partnerek energiái. Örülök, hogy anélkül jutottam eszébe valakinek, hogy kopogtattam volna. És annak is, hogy egy pörgős, fergeteges vígjátéknak lehetek a női főszereplője.
K. J.: Én meg annak örültem, hogy visszatérhettem ide, mert nekem van karinthys múltam. Tizenkét évig játszottam, még ha közben volt is szerepátvétel, Az Őrült Nők Ketrece egyik főszerepét. Az ötödik szezonomat kezdem a Vígszínházban, ott más helyzetben vagyok, mint amilyenben korábban a Budapesti Kamaraszínházban voltam. Örülök és tele vagyok izgalommal. Elszoktam már ekkora szereptől, saját magamnak is egyfajta próbatétel.
Ági, napi sorozatnál nem kapsz azonnal visszajelzést, ezért plusz terheket jelenthet a színházi munka azonnalisága?
G. Á.: Egyáltalán nem kapok visszajelzést, mert azok nem hozzám érkeznek, és így van ez a filmeknél is. Amikor egy film kijön, én már távol állok tőle, még ha el is olvasok pár kritikát.
K. J.: Azt azért érzed, hogy az utcán megismernek.
G. Á.:. Igen, népszerűséget érzem.
Ez most kettős elvárás, lesz, aki szeretni fog a sorozat révén, és lesz, aki úgy ül be, hogy lássuk, mit tud ez a lány.
G. Á: Nem baj, állok elébe, ezek azok az energiák, amiket érez a színész. Azért is örülök ennek a szerepnek, mert annyira más, mint amiben látnak. Egészen más arcomat tudom megmutatni, és ez egy színésznek nagyon fontos.
Mesélnetek kicsit a darabról?
G. Á.: Annyira pörgős, olyan jó a szerkezete, hogy nem lehet lenyugodni benne. Vígjátéknál ez nagyon fontos. Csak mi ronthatjuk el.
K. J.: Ilyet ne is mondjunk, ebből egy fergeteges vígjátékot kell csinálni .Egy perc nyugtot nem szabad hagyni a nézőnek. A mellékszereplők is nagyon jól kitaláltak, ők viszik el a tejfölt. Nekünk Ágival fel van adva a lecke, ráadásul nekünk kell 60 oldalt megtanulni. | hirdetés
 |
|
Mennyire könnyen tanultok szöveget?
G. Á.: Nekem a memóriám most trenírozva van. De amíg nincs meg a rendelkező próba, addig nem tudok szöveget tanulni. Kellenek a mozdulatok, amikhez kapcsolom a mondatokat. Helyzetekhez, szituációkhoz kötöm, én nem tudok magolni. Jól tanulok szöveget, ettől nem félek, inkább az energiákat kell majd jól beosztani.
K. J.: Egy ilyen darabnál jól ki kell kitalálni a színpadi KRESZ-t, jó tempóban, nagy kedéllyel kell játszani. 25 éve szinkronizálok, én tudok példánnyal a kézben dolgozni.
Te a Vígszínházban játszol nap mint nap. Másként kell működni egy kisebb színházban?
K. J.: Az eddigi pályám olyan, mint az inga. A Pinceszínházban kezdtem, ahol amatőrködtem, onnan már nagyobb lépés volt az Ódry Színpad. A főiskola után a Nemzetibe kerültem, a Hevesi Sándor térre, onnan mentem a József Attila Színházba. Aztán kerültem a Budapesti Kamaraszínházba, amelynek két stúdiószínpada volt, ahol azt is meg kellett gondolnom, mit ebédelek, mert ha korgott a gyomrom, azt a néző is hallotta. Utána beléptem a Vígszínház színpadára, es azt hittem, rosszul leszek, amikor először próbáltam a Lenni vagy nem lennit. Két hét után berekedtem. Most az inga kicsit visszaleng, de örülök, hogy újra intimebb térben játszhatok.
A kollégákat ismeritek, akikkel együtt játszotok?
G. Á.: Mikor felkértek, a többieket nem említették, csak Pubit (Kerekes József – a szerk.), akinek nagyon megörültem. Mi játszottunk egy filmben, a Pánikban, de nem volt közös jelenetünk. Magyarországon ez volt az első filmem, Till Attila rendezte.
K. J.: A szinkronból a legtöbb kollégát ismerem. Van, akivel színpadon nem tudok összejönni, de a szinkronban találkozunk. Egyedül Marton Robival nem dolgoztunk még együtt, a többiekkel már igen. Dányi Krisztiánnal a szinkronban dolgoztam, Vertig Timivel a Kamarában játszottam. Balázs Andreával egészen különleges kapcsolatom van. Neki köszönhetem a második feleségemet. Amikor 2004-ben váltam, együtt játszottunk egy nyári bolondságban. Ott néztek meg az osztálytársai, többek között az én Petrám. Kerítőnőként gyakorlatilag összeboronált minket, és mára már két gyerekünk van, Luca es Ábel.
Ági, veled gyakran lehet találkozni az újságok címlapjain, hogy kezeled ezt a helyzetet?
G. Á.: A bulvárt nem tudom kézben tartani. Soha nem nyilatkozom magánéleti dolgokról. Jó, ha írnak az emberről, mert fontos, hogy lássanak, de nem mindegy hogy mit írnak…
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
