A Badora Társulat és a Nemzeti Táncszínház legújabb bemutatójának rendező-koreográfusa Barta Dóra. Előadásának központi nőalakja Lulu, akinek sorsa ma olyasvalamiről üzen nekünk, ami megváltoztathatatlan? Vagy éppen ellenkezőleg az adott állapotok megváltoztatására késztet?
Hiszen Lulu egyszerre kiszolgáltatott áldozat és fátum, játékszer és játékos, naiv és számító, elbűvölő és elviselhetetlen, maga az immoralitás és maga a függetlenség. Egy nő a férfiak világában, elszenvedője, de büntető angyala is az utána vágyakozó és őt mindenestül birtokolni vágyók szenvedélyeinek.
Lulu kortalan és időtlen. Ugyanúgy otthon van a huszadik század eleji Berlin mulatóinak és művészvilágának fékevesztett közegében, mint napjaink elegáns partijain és romkocsmáiban. Babaarcú démon a haláltánc forgatagában.
Lulu világának hősei üresen kongó bábok, akik nem találják önmagukat, amit találnak emberségük helyén, az csak kisszerű ügyeskedés, pusztán élvezetekbe és unaloműző pótcselekvésekbe menekülő tétovaság, amelyben csak a Lulu megszerzésére irányuló irracionális szenvedély tudja ideig-óráig lángra gyújtani a nem vagy már csak alig-alig létező szikrákat.
 „… Ahogy a földön guggolt,
Kezében tartotta szívét
És ette.
Szóltam: „Ízlik, barátom?”
„Keserű – felelte –, keserű.
De épp azért szeretem,
Mert keserű,
És mert a szívem.”
Stephen Crane: A pusztában (részlet)
Ferencz Győző fordítása
MOM Kulturális Központ
Bemutató: 2016. március 17., 19 óra |
vissza
vissza a lap tetejére
