Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat

MITEM – 2015. április 14–28.
2015-03. szám

MITEM – II. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó a Nemzeti Színház művészeinek ajánlásával

Nagy-Kálózy Eszter
Sok külföldi rendezővel dolgoztam, számos külföldi fesztiválon jártam már, és mindig az derült ki számomra, hogy a színház közös nyelvünk. Akár németül, oroszul, románul beszélnek is a színészek a színpadon, lényegét, mélyét, vagyis az emberi történeteket tekintve mind ugyana­zok­ból a közös gyökerekből táplálkozunk – értjük egymás „szavát”. Nagyon kíváncsi vagyok a klasszikusok új értelmezésére és az európai színház egyik nagy újítója, Eugenio Barba által rendezett előadásra.
Csehov: A sirály (Burgtheater – Bécs, Ausztria; rendezte: Jan Bosse)
The Chronic Life (Odin Teatret – Holstebro, Dánia; rendezte: Eugenio Barba)
Molière: A fösvény (Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház – Románia; rendezte: Bocsárdi László)


Tompos Kátya
Fontosnak tartom, hogy különböző országok színházi kultúrái találkozzanak egymással. Jó érzés szem­be­sül­ni azzal, hogy bár több ezer kilométerre vagyunk egymástól, és nem biztos, hogy értjük egymás nyelvét, mégis van valami, ami mindannyiunk számára közös: a színház nyelve. Mindig nagy hatással vannak rám más országok tehetséges színészei, rendezői, alkotói. Tanulunk egymástól, töltődünk, energiákat, gon­do­la­to­kat cserélünk, és a végén rájövünk, mennyire hasonlóan látjuk a világot, az emberi létet… Kíváncsian vá­rom a fesztivált.
M. de Cervantes: Entremeses (Komédiák) (Teatro de La Abadía – Madrid, Spanyolország; rendezte: José Luis Gómez)
J. Plevnes: Az örök ház (Nemzeti Színház, Szkopje – Macedónia; rendezte: Dejan Projkovski)
Csehov: Sirály (Burgtheater – Bécs, Ausztria; rendezte: Jan Bosse)

Reviczky Gábor
Vendégként, külföldön játszani mindig nagy öröm és izgalom. A színész ilyenkor mindig különleges lel­kiál­la­pot­ban játszik, hiszen nem saját közönsége, anyanyelvét beszélő nézők előtt lép fel. Kíváncsi vagyok az ide érkező rangos társulatok esetében is erre az ihlető, teremtő feszültségre. Különlegesen érdekelnek az olyan művek, amelyekben magam is játszottam, mint a Karamazov testvérek, A vihar – szeretném látni, ők hogyan csinálják. És persze kíváncsian várom Toni Servillót, akit filmekből ismerünk, ám most színpadi színészként is láthatunk.
E. de Filippo: Belső hangok (Piccolo Teatro di Milano – Olaszország; játssza és rendezte: Toni Servillo)
F. M. Dosztojevszkij: Karamazov testvérek (Thalia Theater – Hamburg, Németország; rendezte: Luk Perceval)
W. Shakespeare: A vihar (Nemzeti Színház, Bukarest, Románia; rendezte: Alekszandr Morfov)

Trill Zsolt
Nagyon szeretek külföldi rendezőkkel dolgozni, mert mindig hoznak valami frissességet az emberbe, másfajta gondolkodást mutatnak meg nekünk. Mivel Magyarországon nincs másik ilyen jellegű fesztivál, mint a MITEM, nagyon jó kez­de­mé­nye­zésnek tartom, és komoly meg­mé­ret­te­tés ezen részt venni. A tavaly látottakból arra következtetek, hogy idén újra sokszínű lesz ez a két hét. Az, hogy a német színház is bekapcsolódik a fesztiválba, még inkább izgalmassá teszi azt. Nagyon várom Eugenio Barba rendezését, a The Chronic Life-ot, régebben egyszer egy nyílt napon láttam őt, le­nyű­gö­zött, és az előadás is nagyon ígéretesnek tűnik.
M. de Cervantes: Entremeses (Komédiák) (Teatro de La Abadía – Madrid, Spanyolország; rendezte: José Luis Gómez)
J. Plevnes: Az örök ház (Nemzeti Színház, Szkopje – Macedónia; rendezte: Dejan Projkovski)
The Chronic Life (Odin Teatret – Holstebro, Dánia; rendezte: Eugenio Barba)
hirdetés

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor