Nagyszabású gálaesttel ünnepli a Vígszínház május 1-jén a 120 éves születésnapját. Eszenyi Enikő igazgató szerint a jövőben is az a cél, hogy a közönség érezze a hagyományokat, de mindig a legújabbat kapja.
Amikor épült a Vígszínház, sokan aggódtak, hogyan lehet egy ilyen teátrumot a város szélére tervezni, azt gondolták, hogy nem lesz közönség. Aztán a város is körbenőtte a színházat, és közönség is van bőven.
E. E.: Két zseniális építész, az osztrák származású Fellner és a porosz Helmer megalkották ezt a gyönyörű épületet. Akkor itt valóban mocsaras terület húzódott, majd a város körbeépülte ezt a szépséges eleganciát sugárzó épületet.
És ez rögtön meghatározott egy stílust is.
E. E.: Ditrói Mór igazgató az addiginál szabadabb, frivolabb, modernebb szellemet képviselt, darabválasztásban és játékstílusban egyaránt. Ezt folytatta Jób Dániel és a többi igazgató, a törekvéseik aztán Várkonyi Zoltánnál csúcsosodtak ki. Itt született meg a modern magyar polgári dráma is, innen indult el a világhírnév felé házi szerzőként Molnár Ferenc, és itt aratott sikert Heltai, Bródy, Szomory, Lengyel, Szép Ernő; a két világháború között Hunyady- és Móricz-bemutató is volt, ahogy Herczeg Ferenc darabjait is ünnepelték itt, és most is műsoron vannak a legnagyobb kortárs szerzők, Spiró György és Nádas Péter darabjai. Magyarországon a Víg a legnagyobb nézőszámú színház, ami prózát játszik. Ezért nem nagyon lehet összehasonlítani sem a műsortervet, sem a színészi játékot más színházakkal, a programja szerint inkább kis színházakkal összevethető, de ez az összehasonlítás nem állja meg a helyét.
Hiszel abban, hogy értékes darabokkal esténként ezer embert le lehet ültetni?
E. E.: Természetesen. Sőt, az elmúlt évadok műsortervei már nagyon erősen művészszínházi attitűdöt mutatnak, hiszen Bulgakov A Mester és Margaritájától kezdve Gogol A revizorján át A velencei kalmárig és az Istenítéletig, ezek nem bulvár darabok. Ilyen típusú darabot egyáltalán nem játszunk már.
Miért nem játszotok már bulvárt, az is hozzátartozott a Vígszínház hagyományaihoz.
E. E.: Azért vagyunk a Európai Színházi Uniónak, ennek a nagyszerű grémiumnak a tagja, mert olyan művészi repertoárunk van, ami igen komolyan társadalmi kérdéseket boncol, kifejezetten arra szolgál, hogy elgondolkodtassuk a nézőt, ne csak szórakoztassuk. |
Többen úgy gondolják, hogy az első három évadodban biztonsági szezonokat csináltál, azóta pedig igencsak bekeményítettél.
E. E.: Hát azért ezt én nem mondanám, az Othellóval kezdtem. Európában sincs sok nagyszínpadon az Othello, illetve, ahol volt, például a hamburgi Thália Színházban, nem játszották ötvenszer, mint nálunk. Az első évadunk, ami a másság kérdésével foglalkozott, egyik fontos állomása volt. 2012-ben mutattuk be a POSzT-on a legjobb előadás díját elhozó Jóembert keresünk című előadást. Négy éve megy nagy sikerrel, jövőre pedig meghívást kaptunk Kolozsvárra, az Interferenciák Fesztiválra.
Korábban azt is mondták többen, hogy komoly darabokat adtok könnyedebben, de mostanában általában nincs ilyen vélemény, sőt, inkább meglehetősen merésznek tartanak. Akár egymásután is mersz komoly kockázatot jelentő darabokat bemutatni.
E. E.: Azt gondolom, hogy mi haladunk azon az úton, ami a mi színházeszményünk: hiszek abban, hogy egy ilyen nagyszínház, mint a Víg, képes estéről estére valódi értéket közvetíteni. Mindig a legnagyobb művészi babérokra törünk, hogy izgalmas előadások szülessenek, amik akár többszázezer ember műveltségéért felelnek. Egy nagyszínházi előadást minden szempontból igen nehéz létrehozni, néha becsúszhat, hogy nem minden százszázalékos. A mostani műsorpolitikánk azért ilyen, mert folyamatosan tudtuk a nézőinket terhelni, volt rá fogadóképesség. Én nem hiszek abban, ha egy direktor lenullázza az addigi repertoárt, és valami teljesen újba kezd. A lassú, folyamatos, a milliméterről milliméterre való haladásnak a híve vagyok, az emberek ízlését nagyon gyorsan nem lehet átalakítani, ezt okosan, ügyesen és tehetséggel kell csinálni. Szükség van hozzá a Víg intelligens nézőire és arra a koherenciára, ami itt van a társulat, a rendezők és az előadandó művek között. Nagyszerű a társulat. Sok benne a fiatal hang, a fiatal elképzelés. Nagyszerű, tapasztalt kollégák és a fiatalok együttes energiája ebben az évadban is rendkívülien működött. A következő öt évem arról fog szólni, hogy minél nagyobb teret adjak az ifjú művészeknek, átadva a tapasztalataimat. És az is célkitűzésem, hogy a Vígszínház épületét megfelelő állapotban tartsam, hiszen már huszonhárom éve annak, hogy egy korábbi rekonstrukció megtörtént. Fontos, hogy ez az épület a következő ötven évben is a prózai színjátszás fellegvára legyen. Százhúsz éves, de még mindig fiatal, és mindig képes a megújulásra. Szeretném, hogy olyan nézőtere és színpadrendszere legyen, hogy majd amikor már röpülve érkezik mindenki a kupolájára, akkor se érezze senki, hogy valami poros, régi épületbe megy be, s bár érzi a hagyományokat, mindig a legújabbat kapja.
Új produkció, új darab az általad rendezett Földrengés Londonban. Környezetvédelemről színházban beszélni ugyancsak kockázatot jelent, sokan gondolhatják, hogy ilyesmire nem vesznek jegyet.
E. E: Igen, de ez olyan probléma, amit szépen, lassan adagolni kell. Nem véletlen, hogy Leonardo DiCaprio is fel akarja hívni rá a figyelmet, hogy ez annyira fontos probléma, ami mindannyiunkat érint. A Föld terhelhetőségének határai végesek, ha ezt félvállról vesszük, akkor a következő generációknak nagyon nehéz lesz. Rendszeresen érezhetjük, hogy az időjárás furcsán viselkedik, egyik nap nagyon meleg van, aztán a következő nap szinte tél. A Földrengés Londonban című előadás színházi nyelve rendkívül összetett, különleges, az elmúlt öt évben sokat kísérleteztem a videotechnikával, és sokat tanultam ebből. Örülök, hogy létrehoztuk ezt a különleges előadást, amely fantasztikus munkatársaim nélkül nem lenne ilyen. Ez komoly összmunka volt, életem egyik fontos időszaka.
|
vissza
vissza a lap tetejére
