Interjú
Törékeny és erős
2016-05. szám / Gősi Lilla
Opera noir két részben, öt felvonásban, angol nyelven, magyar és angol felirattal. Így jellemzi az Operaház A tündérkirálynő című darabját. A június 17-én bemutatásra kerülő produkcióról a címszerepet éneklő ifjú szopránnal, Baráth Emőkével beszélgettünk.
Mit árulsz el elöljáróban A tündérkirálynőről?
B. E.: Nem az lesz, mint amit az emberek általában várnak. Almási-Tóth András rendező egészen különleges történetet kerekített köré. Ez egy úgynevezett semi-opera, amit Henry Purcella tizenhetedik században úgy komponált, hogy váltakozott a próza – a Szentivánéji álom története – és az azt kísérő zeneszámok sora. Viszont most nincs prózánk, se olyan konkrét történetünk, mint egy hagyományos operában, csak a zene. Ezért kellett köré építeni valamilyen koncepciót, ami egy nagyon érdekes, extrém végeredményhez vezetett.
Tehát újszerű, modern mű született?
B. E.: Így igaz, és főszereplője maga a nő, a Tündérkirálynő, aki én leszek. Az ő vívódásairól, útkereséseiről, nehézségeiről szól a darab. Almási-Tóth András régóta ismer, és követi a pályámat. Mivel tudta, hogy sok régizenét is énekelek, és megvannak a szerephez az adottságaim, szerette volna, hogy az enyém legyen.
Közel áll hozzád ez a fajta femmefatale karakter?
B. E.: A Tündérkirálynő vonzó, erős kisugárzással rendelkezik, de nagyon törékeny, idegileg labilis. Ebben a kettősségben áll a bűvereje, és feltehetően ezért is vonz be problémás embereket, akik természetéből adódóan kihasználják őt. Erre sok példát találhatunk a saját életünkből, a környezetünkből is. Biztos vagyok benne, hogy egy-egy pillanatban mindannyian felismerhetjük magunkat. Velem azért annyira durva dolgok nem történtek, mint a darabban, de azért nem nehéz belehelyezkednem. Szerintem valahol minden nőben ott van ez a törékenység. Csak magamba nézek, előveszem ezt az érzést, és menni fog.
Opera szak helyett a Szent István Konzervatóriumban szolfézs-, hárfa- és énekszakon, a Zeneakadémián énekszakon, a mesterképzésen oratórium és daléneklés szakon végeztél. Mivel nem opera szakra jártál, nem tanultad a színpadi mozgást. Ez megkönnyíti vagy megnehezíti a dolgodat?
B. E.: Megkönnyíti, mert nincsenek bevett rossz szokásaim, viszont, ha van egy jó rendező, aki precíz instrukciókat ad, arra nagyon gyorsan reagálok. Ha pedig nincs, akkor sem adom fel addig, amíg megtalálom a megoldást.
Mitlehet tudni a jelmezekről?
B. E.: Már készülnek, nagyon látványos és színes jelmezekre számíthatunk.
Külföldi vendégművészek is színpadra lépnek?
B. E.: Igen, az idegent alakító Gianluca Margheri bariton énekes, akivel négy évvel ezelőtt az innsbrucki régizenei fesztiválon énekeltem együtt. | hirdetés
 |
|
Emellett hol hallhatunk a közeljövőben?
B. E.: A sok kisebb koncertemen kívül nyáron a magyarországi Kaposfesten és Svájcban, a Verbier Fesztiválon lépek fel, ahol Mozart c-moll miséjének 1. szoprán szólóját énekelem. Utóbbit Takács-Nagy Gábor fogja vezényelni, nagyon várom, mert szeretem mind a karmestert, mind a darabot.
Számos külföldi díjat magadénak tudhatsz, külföldön is ismernek, hívnak, folyamatosan fellépsz. Hol kezdődött ez a sikersorozat?
B. E.: 2011-ben, amikor megnyertem az innsbrucki barokkének-versenyt és ugyanabban az évben a Verbier Fesztivál akadémiájának a fődíját. Álmomban sem gondoltam volna, mégis az enyém lett. Ez ismertségben nagyon sokat hozott, egyébként ide máig visszahívnak. Azóta több versenyen próbálkoztam, jutottam be a döntőbe, és értem el helyezéseket.
Mit jelentenek ezek az elismerések?
B. E.: Jó visszajelzést a külvilág felől. Megmutatják, hogy helyes úton járok, de nem különösebben változtatják meg a gondolkodásmódomat magamról. Mindenkinek megvannak a saját kis küzdelmei, démonai. Én tudom, hogyan kell kezelnem őket ahhoz, hogy egyensúlyban tartsam az életemet. Alapvetően érzékeny ember vagyok, aminek az a hátulütője, hogy könnyen átbillenek. Ezért tudatosan törekszem rá, hogy megmaradjon a harmónia, és ne legyenek túl nagy kilengéseim.
Különböző nagyvárosok jelzik pályád fordulópontjait. Milyen jelentőséggel bírnak ezeka helyek az életedben?
B. E.: Az az egy év, amit Firenzében töltöttem Erasmus-ösztöndíjjal, közel hozott a szépművészetekhez, a festészethez, az építészethez, a kortárs művészethez − egy beláthatatlan gazdagságú világ nyílt ki előttem. Különösen izgat a későreneszánsz, Magyarországnak is volt egy erőteljes reneszánsz korszaka, ami hosszútávon a virágzását jelenthette volna. Ha visszautazhatnék az időben, biztos, hogy ezt a gyönyörű korszakot választanám: megnézném, hogyan éltek, dolgoztak,és hozták létre azokat a monumentális mesterműveket a mai modern gépek, szerkezetek nélkül! A másik fontos állomás Bécs, ahol az első Susannámat énekeltem a Figaro házasságából. Bécsben nemcsak a koncertjeim miatt töltök sok időt, hanem mostanában magánéleti okokból is. Párizshoz munkából kifolyólag kötődöm, az ügynökségem francia, és a számos párizsi felkérésmiatt már egész otthonosan mozgok a városban.
Azért megtartod Budapestet bázisnak?
B. E.: Igen. Mivel szabadúszó vagyok, szerencsére sehová sem kell elköltöznöm hosszútávra. Csak személyes okból döntenék költözés mellett, de Budapestért azért fájna a szívem.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
