Interjú
A táncművészet örök, a táncosokat nem pótolhatja a technika
2017-10. szám / Pavlovics Ágota
Az ExperiDance lenyűgöző előadásaival rendre elkápráztatja a hazai közönséget, amikor pedig külföldön lépnek fel, az egyik meghívás sikere nyomban hozza a következőt. Nem sok produkció mondhatja el magáról, amit ők, hogy Németországban most novemberben kezdik árusítani 2018.
novemberi előadásaikra a jegyeket. Néhány napja mutatták be a Cinderella című mesemusicalt. A Hamupipőke-adaptációról és sok egyéb másról az együttes vezetőjével, a táncos, koreográfus, rendező Román Sándorral beszélgettünk.
Most mutatták be a Cinderella című mesemusicalt, hogy dolgozták fel Hamupipőke jól ismert történetét?
R. S.: A Cinderella egy mese, az együttes első kifejezetten családoknak szóló mesemusical-színház előadása. A gyerekek virtuális világban élnek, ahol jóval több információhoz jutnak, mint a szüleiktől és az iskolában együttvéve. Felnőnek, de közben lemaradnak, mert az érzéseket emberekkel kell megélni, nem virtuálisan. Az ismert Hamupipőke-történettel kapaszkodókat akarunk adni nekik, szeretnénk megmutatni, hogy vannak tündérek és rablók is, de mindezt emberek teszik. Szeretnénk, ha tudnák, hogy a munka tette az embert emberré. Ahogy azt is szeretnénk megmutatni, hogy a táncművészet örök, a táncosokat soha semmilyen technika nem lesz képes pótolni. Mesterek mindig lesznek és persze növendékek is. Mi, táncosok szerencsések vagyunk, mert az a munkánk, amit szeretünk, és az a dolgunk, hogy elnyerjük a közönség tetszését. Hamupipőke történetét Magyarországra, a Rábaközbe helyeztük, és az ExperiDance saját felfogásában, tánc- és mesemusicalként keltjük életre. Az eredeti mesét Pozsgai Zsolt egészítette ki számos karakterrel. Előadásunkban a cselédként tartott lány könyveiből némi varázslattal életre kelnek a mesefigurák, például Pán Péter, Hófehérke és törpéi vagy Aranyhaj, hogy segítsenek megtalálni Hamupipőkének a boldogságot. Ahogy az életben, a mesében is meg kell küzdeni a boldogságért, a problémákat meg kell oldani, ám a küzdelem árán szerzett tudás értékes. Az előadásban látványos táncok, gyönyörű dalok, zenék, prózai jelenetek vannak, az élményt 130 négyzetméteres LED-fal teszi teljessé, amelyen mindent meg tudunk mutatni. Ilyet Magyarországon ebben a formában még nem láthatott senki.
Hamarosan, ahogy minden ősszel, Németországba utaznak, milyen munka, turné várja az ExperiDance-t?
R. S.: Az Apassionata, Európa legnagyobb lovas színháza, amely évről évre új, monumentális produkcióval jelentkezik. Éppen most fejeződnek be az itthoni próbák, majd a németországi Riesába utazunk, ahol évről évre széles közönséget szólítanak meg előadásaink. Koprodukcióban dolgozunk német partnereinkkel, a jól ismert magyar minőséget visszük el hozzájuk. Németországban trendi lovagolni, a kislányok jelentős része lovagol. Az előadás, amit bemutatunk, mesebeli utazás a ló és az ember viszonyában. Olyan történetek jelennek meg benne, amelyek egy álomvilágba viszik el a nézőket. Családi program ez is, és ahogy eddig minden évben, most is le fogja nyűgözni a közönséget az artisták, akrobaták technikai tudása. Ebben a filmszerű világban megjelenik Willy Wonka, a Zeppelin, jönnek a szamurájok, és persze még sok minden más is van benne. Másként fogalmazva: a táncművészet kulturális svédasztalát kínáljuk a nézőknek. A látványt még a budapestinél is nagyobb, két kapus, 200 négyzetméteres LED-fal teszi felejthetetlenné, a kapukon keresztül jönnek, mennek a lovak és a táncosok. A másik programunk az Európa kulturális központjaként is emlegetett Berlinhez kötődik, ahol októberben a hazai ExperiDance táncosai az Admiralspalastban vendégszerepelnek Nostradamus című előadásunkkal. Szeretnénk az ExperiDance-t meghonosítani Európában, és azt gondolom, hogy jó úton járunk. Az Admiralspalastban látott bennünket az a producer is, aki meghívta az együttest Athénba. Célunk megalakulásunk óta ugyanaz, minél több embernek megmutatni a tánc őszinte művészetét. Nyugat-Európában sokféle minőség van, de mi ott vagyunk az elsők között, a Bolsoj Balett és az Antonio Gades Táncegyüttes mellett.
| hirdetés
 |
|
Tavaly Havasi Balázs estjén láthatta táncolni a közönség. Idén is lesz ilyen alkalom?
R. S.: Balázs barátom megtisztelt azzal, hogy írt számomra egy darabot, amit eltáncoltam. Éppen holnap (október 13-án – a szerk.) fogok színpadra lépni az Ezeregyév – Generációk című produkciónkban, amelyben társulatunk különleges időutazásra invitálja a közönséget, hiszen az előadásban az eredeti, alapító tánckar, a jelenlegi táncosok és a Táncakadémia növendékei is táncolni fognak. A színpadon három generáció táncosai váltják majd egymást a szerepekben, megidézve ezzel a társulat legszebb korszakait. Együtt lesz múlt, jelen és jövő, az utóbbi építését kötelességemnek érzem.
Apropó jövő és Táncakadémia. Tavaly éppen akkor beszélgettünk, amikor elindult a képzés, hogy sikerült az első év?
R. S.: Az indulás robbanásszerű volt, a lendület azóta is tart. Az első évben olyan káprázatos teljesítményt nyújtottak növendékeink, hogy az imént említett Havasi Balázzsal felléphettek Bécsben. A vizes világbajnokságon pedig az egész világ szeme láttára óriási teljesítményt, remek produkciót mutattak. Szerepeltek a Nagyidai cigányokban, a már említett Ezeregyévben, és december 22-én szerepelni fognak a Revansban. Esetük jól mutatja, hogy a siker milyen messzire viheti az embert. Tavaly száz jelentkező volt, idén száznál is többen jelentkeztek hozzánk. Nálunk az osztályok kialakítása is a gyerekekhez igazodva történik, nem az a gyakorlat, hogy a jelentkezett létszámot osztályokba osztjuk. Jó hír, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetem a következő évben táncszínházi tagozatot indít. Sok gyerek bekerülhet oda, ami nagy szolgálat az egyetemnek és az országnak is, hiszen fiatal táncosokra mindig igény van. Amit végzünk, magyar és minőségi.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
