RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. október 20., vasárnap
Vendel, Irén

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Hangja mindennek van, de vajon milyen az erdőé?
2019-06. szám / Pavlovics Ágota

Az afrikai zenét a taps, dobogás, tánc mellett gyakran olyan szájjal képzett hangok is kísérik, ame­lyek erősítik a ritmust. A szájdobolásnak is vannak világszerte elismert művelői. Ám amire idén nyáron Dés András három zenésztársával készül, ezeknél sokkal többnek, bizsergetően új-
nak és nagyon izgalmasnak ígérkezik. A Bakonyban, egy erdőben, ahol egy patak is csörgedezik, ké­szül­nek lemezt készíteni. Az Erdőkerülő Quartet tagjai a spontaneitás, a kockázatvállalás és az improvizáció jegyében zenélnek majd, hiszen Dés András nem viszi magával a hangszereit, hanem a fákon, a köveken, a vízen, vagyis az erdőn fog zenélni.
Hogy született meg a gondolat, hogy egy erdőben zenéljenek, mit több, ott is vegyék lemezre játékukat?
D. A.: Régi vágyam teljesül az erdei lemezfelvétellel és azzal, hogy az erdőt hangszerként is megszólaltatom. Kihívásokkal és rizikóval teli terv, de a jazz mindig is a kockázatvállalásról szólt. Egy sima stú­dió­fel­vé­tellel ellentétben sok a bizonytalanság, viszont ebből fakadóan a meglepetések inspirálóan hathatnak a muzsikánkra. Egy biztos: improvizálni fogunk.

Azt könnyebb elképzelnem, hogy fákon, ágakon, köveken játszik, de a vizet kicsit nehezebben látom magam előtt.
D. A.: Fontos szempont volt a helyszínválasztásnál, hogy patak is legyen a közelben. Minél többféle hangot tudok megszólaltatni, minél több anyag hangzásával tudok kísérletezni, annál gazdagabb lesz az eszköztáram, és annál színesebb lesz a lemez. A vizet is rengetegféleképpen lehet megszólaltatni, arról nem beszélve, hogy egy csörgedező patak csodálatos atmoszférát tud teremteni a zenének.

Hogy jutott eszébe, hogy hangszerparkját a saját testén való játékkal egészítse ki?
D. A.: Nem kell ütőhangszeresnek lenni ahhoz, hogy az ember hangszerként használja a testét. Adja magát a taps, a dobogás, a combunk, mellkasunk csapkodása. Inkább azt tartom furcsának, hogy mire felnőnek az emberek, sokszor még a zenészek, a dobosok és az ütőhangszeresek is zavarba jönnek a feladattól, hogy a testükön doboljanak. Pedig a zenélés egyik legegyszerűbb, ezáltal legorganikusabb, legtermészetesebb módjának tartom ezt. Sokat foglalkoztam a testdobolással, de még mindig nem ak­náz­tam ki teljesen ezt a rengeteg lehetőséget tartogató kincsesbányát.

Nem szokványos a Dés András Trió összeállítása sem, hiszen két gitárossal alkotják a formációt. Kik az Erdőkerülő Quartet tagjai? Hogy találta ki, hogy éppen ők legyenek a társai?
D. A.: A triómban két kiváló gitáros, Fenyvesi Márton és ifj. Tóth István a zenésztársam. Szenzációs ze­né­szek­ről van szó, viszont az erdőbe egy szélesebb hangtartományú és színesebb hangszer-összeállítást képzeltem el, hiszen én nem viszek magammal hangszereket. és azt még nem látom (hallom) előre, hogy az én játékom és „hangszerparkom” milyen színekkel fog rendelkezni. Ráadásul a triómban sok effektet, elektronikát is használunk, ami szintén gazdagítja a hangzást, most viszont teljesen akusztikusan fogunk játszani. Végül a szaxofon-gitár-nagybőgő-erdő(ütőhangszer) összeállítás mellett döntöttem. Ze­nész­tár­saim nem csupán nagy tudású, érzékeny, kreatív muzsikusok, de fontos barátaim is. A bőgős Szandai Mátyást lassan húsz éve ismerem, Fenyvesi Márton az elmúlt években legfontosabb kollegámmá vált, a szaxofonos Ávéd Jánossal is sok szál köt össze. Sok támogatást kaptam tőlük, amióta beszélgetünk az erdei album megvalósításáról.
hirdetés

Mikor hallhatjuk az Erdőkerülőket élőben?
D. A.: Július 3-án indulunk turnéra, első koncertünk az erzsébetvárosi ERöMűvházban lesz, majd több fesztiválon, Balatonbogláron, a Művészetek Völgyében, az Ördögkatlanon, Esztergomban és külön örö­möm­re Szurdokpüspökiben a Muzsikál az erdő programsorozat keretében is fogunk zenélni. A turné utolsó koncertje augusztus 7-én lesz a Budapest Music Centerben, az Opus Jazz Clubban. A koncert után, éjszaka indulunk az erdőbe, hogy elkészítsük a lemezfelvételt. A felvételt a BMC csodálatos hangmérnöke, Szabó Viktor készíti majd.

Hogy képzeljünk el egy lemezfelvételt az erdő kellős közepén?
D. A.: Három napig leszünk az erdőben, reméljük, szerencsénk lesz az időjárással. Ám ha elered az eső – ami nem akármilyen hangkulissza –, akkor is lesz lehetőségünk arra, hogy a hangszerekkel együtt egy szaletli alá bújjunk.

Nem kell hozzá jóstehetség, hogy arra tippeljünk, ismét mámorító élményekkel leszünk gazdagabbak, elég, ha csak a BMC Records gondozásában két éve megjelent A világ legrosszabb énekese című lemezüket említem. Bár most arra készül, hogy az erdőn zenéljen, gondolom, folyamatosan bővül a hang­szer­park­ja, aktuálisan milyen hangszerekkel?
D. A.: Minden új ütőhangszer friss inspirációt jelent. Szeptember óra Bécsben élek a családommal, és gyakran megfordulok egy nagy tudású és alapos hangszerkészítő, Norbert Eckermann műhelyében. Hosszan beszélgetünk, egyeztetünk, aztán nekilát a hangszer elkészítésének. Nagyon várom már az új dobomat, ami jó ideje készül, de türelmes vagyok, tudom, hogy egy jó hangszernek, a fának, a bőrnek idő kell. Persze, ha az ember a körülötte lévő világot, tárgyakat szólaltatja meg és használja hangszerként, a spontaneitás, a vállalkozó kedv és a kreativitás többet számít a „hangszer” minőségénél.

Dióhéj
Dés András az erdőprojekt megvalósítása érdekében közösségi finanszírozású kampányt indított az Indiegogo nevű oldalon, amire azért volt szükség, mert a különleges felvételek költségei egyáltalán nem átlagosak. A kampány szállásra, útiköltségre, a folyamat filmen való megörökítésére és a zenészek tiszteletdíjára gyűjtött.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor