RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2020. április 7., kedd
Herman

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Élő elektronikával létrehozott hangzásterek teljessé teszik kettőnk áttetsző hangzását”
2020-02. szám / Pavlovics Ágota

Claude Debussy szépséges zenekari és színpadi műveket, gyönyörű dalokat írt, kora meg­hök­ken­tő újítójának számított. A zeneszerző legszebb dalaiból a kitartóan járatlan utakon elinduló Raz­valjajeva Anasztázia hárfaművész és Harcsa Veronika énekesnő válogatott egy koncertre valót.
Március 14-én a Budapest Music Center (BMC) Opus Jazz Clubjában a folyamatosan új utakon járó gi­tá­rossal, Fenyvesi Mártonnal kiegészülve adnak koncertet. A hangszeréhez hasonlóan légies megjelenésű, sokoldalú művésszel mindig inspiráló élmény beszélgetni, most is így történt.

Jó pár évvel ezelőtt azt mondta: „olyan vagyok, mint a népmesékben a legkisebb királyfi, akit azért, hogy elnyerhesse a királykisasszony ke­zét, hosszú és viszontagságos útra küldenek. Útja során sokféle emberrel és gondolattal találkozik. Némelyik ezek közül annyira fon­tos, hogy az egész életére nézve meghatározó jelentőségű.” Hol tart most ezen az úton a legkisebb királyfi?
R. A.: Amikor ezt mondtam, még nem ismertem Boldizsár Ildikó me­se­te­rá­piás könyveit. Később, azokat olvasva izgalmas össze­füg­gé­sekre figyeltem fel az életem és a mesevilág szimbolikája között. Különböző szintű megpróbáltatásokkal teli évtized után egy fennsíkra értem. Az ösvény és az útmutató jelek eltűntek. Tapogatózom, új je­le­ket keresek. Pályakezdőként tele voltam energiával és gyors léptekkel haladtam. Most mérsékelt tempóra kapcsoltam. Befejeződött egy életszakasz, és elindult egy másik.

Van ennek a változásnak köze ahhoz, hogy doktori fokozatot szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egye­temen?
R. A.: Bizonyára van, hiszen sok év tanulás és munka kellett hozzá, hogy megírhassam a disszertációmat. Több időt vett igénybe, mint gondoltam. A 20-21. századi hárfarepertoár elég terjedelmes és nehéz téma, de nem bánom, hogy emellett döntöttem.

Március 14-én a Budapest Music Center Opus Jazz Clubjában Claude Debussy legszebb dalai lesznek műsoron újszerű megközelítésben. Hogy született meg a koncert ötlete?
R. A.: Régóta szerettem volna klasszikus repertoáron dolgozni nem klasszikus énekessel. Több évig tartott, mire megtaláltam azt, akivel beteljesülhetett ez a vágyam. Véletlenül hallottam egy próbán készült felvételt, amin Harcsa Veronika énekelt egy Ravel-dalt. Úgy éreztem, hogy rá vártam. Megkerestem, és kiderült, hogy régóta akart már a klasszikus zene felé nyitni. Közös munkánk sok levelezéssel indult, zenéket osztottunk meg egymással, ötleteltünk, végül kilyukadtunk néhány Debussy-dalnál. Ahogy el­kezd­tünk próbálni, úgy szaporodtak a dalok. A 2018-as bemutató óta sokat alakult a műsor tartalma. 2019-ben megkerestük a jazzgitáros Fenyvesi Mártont, hogy producerként segítsen a munkánkban. Már az első próbán mindketten meggyőződtünk arról, hogy a Marci által élő elektronikával létrehozott hangzásterek teljessé teszik kettőnk áttetsző hangzását. 2019 decemberében a BMC Könyvtárában adtuk első közös koncertünket, ami után többen úgy éreztük, hogy ez az anyag készen áll egy lemezfelvételre. Ezt fogja hallani március 14-én is a közönség.

A bemutató a zeneszerző halálának 100. évfordulójára esett, szándékosan, tiszteletből?
R. A.: Teljesen véletlenül alakult így.

Önök készítették az átiratokat is, hogyan?
R. A.: A dalok zenei anyagába nem nyúltunk bele, a zongoraszólamot egy az egyben játszom el hárfán, de a dalokat rengeteg hangnemben kipróbáltuk, hogy megtaláljuk azokat, amelyekben Veronika hangja a legjobban szólal meg.
hirdetés

Mi köti össze a dalokat?
R. A.: A műsor egy nagy ívet képez: a dalokat improvizációs szakaszokkal kötöttük össze, melyek a soron következő dalok motívumaira épülnek. Ebben jól érzékelhető a kettőnk alkotta fúzió, hiszen Veronika a jazz, én meg a klasszikus zene világából jövök. Szeretek előre tervezni, általában tudom, mit akarok, és az oda vezető utat kell kidolgozni. De itt először indult el a keresés folyamata, majd a műhelymunka közben találtuk meg, hogy mit is keresünk.

A koncertből lemez készül a BMC Records gondozásában, mikor várható a megjelenés?
R. A.: A lemezkiadás ma sokkal nehezebben megy, mint akárcsak az én gyerekkoromban. Én nagyon szeretem a lemezeket, a könyveket, szeretem, hogy kézbe lehet ezeket venni. Ezért óriási öröm volt szá­mom­ra, amikor Veronika felhívott és mondta, hogy a BMC Records kiadja az anyagunkat. Decemberben várható a megjelenés.

Eleganciája és gyönyörű hangjai okán csodáljuk a hárfát, ám keveset tudunk róla. Ön milyen hangszeren játszik?
R. A.: A hárfások sokszor olyan hangszeren játszanak, amilyen éppen van, mondjuk egy zenekarban. A leghíresebb gyártók az olasz Salvi, a francia Camac és az amerikai Lyon & Healy. Nekem az utóbbi cégtől van egy hangszerem. Tavaly ősszel Veronikával Oroszországban és Romániában turnéztunk. Kicsit aggódtam, hogy milyen hangszereket kapok majd az egyes helyszíneken. Tatárföldön, Kazanyban egy nagyon régi, megviselt hangszeren játszottam. Amikor megosztottam az aggodalmamat Veronikával, azt mondta, tudja, milyen fontos, hogy egy zenész jó állapotú, ideális esetben a saját hangszerén játsszon, de higgyem el, hogy bármin játszom, ő mindig hallja, hogy én játszom. Olyan őszintén és egyszerűen mondta ezt, hogy minden kétségem elszállt, és valami megváltozott bennem.









vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor