RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2022. december 2., péntek
Melinda, Vivien

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Egy képzelt szerelem története
– színpadon, filmvásznon, zenével

2022-03. szám

Ismét új utakra lép a frissességéről, innovációiról ismert Danubia Zenekar. Koncert, film és színház egyszerre lesz jelen Dichterliebe – A tizenkét óriás című előadásukban, amelynek bemu­ta­tó­ja május 13-án lesz Átriumban. Az eredeti Schumann-dalok a friss Erkel Ferenc-díjas Balogh
Máté zeneszerző feldolgozásában szólalnak meg, Szemenyei János partnere pedig Stork Natasa lesz. A filmes rész forgatását megelőző napon a különleges előadásról a rendezővel, Horvát Lilivel beszélgettünk.

A Dichterliebe ötlete, a felkérés Hámori Mátétól, a Danubia Zenekar művészeti vezetőjétől érkezett. Mennyire tudod a saját elképzeléseidet belevinni a produkcióba?
H. L.: Mivel a felkérés úgy szólt, hogy Mátéék olyan előadást sze­ret­né­nek létrehozni, ami egyszerre koncert, film és színház, világos volt, hogy nem egy szcenírozott dalestről beszélünk. Az egymást követő dalok zenei íve és a Heine-versek Schumann által nagyon érdekesen meghatározott dramaturgiája volt a kiindulópont számomra. Egyre inkább úgy éreztem, hogy egy képzelt szerelem történetét hallgatom a Dichterliebe dalain keresztül. Egy olyan szerelemét, amelyhez egy ember is elég. Ez a gondolat határozza meg az előadás színpadi és filmjeleneteit. Úgy tűnik, Hámori Máté és a zenekar inspirálónak találja ezt az értelmezést – kölcsönösen bízunk egymásban és abban, hogy egy igazán izgalmas estét tudunk közösen létrehozni.

Szemenyei János az előadás főszereplője. Mennyire van rá szabva a szerep?
H. L.: Szemenyei János személye része volt a felkérésnek: ő korábban már dolgozott együtt a Danubia Zenekarral, nekünk ez az első közös munkánk. Nagy szerencsének érzem, hogy az az ember, aki cso­dála­to­san el tudja énekelni ezeket a meglehetősen nehéz dalokat, egyszersmind kiváló színész is. A történet, amelyet én hoztam az előadásba, kifejezetten Jánosra íródott. Élvezetes volt őt elképzelni azok­ban a mikrohelyzetekben, amelyek az előadás filmes szövetét adják.

Ha jól tudom, a női szereplő gondolata csak a munkafolyamat közben merült fel.
H. L.: A nő, akihez és akiről énekel a megszólaló, megkerülhetetlen része a dalciklusnak. Evidens volt számomra, hogy valamilyen formában meg kell jelennie az előadásban is. Nagy örömömre ismét együtt dolgozhatok Stork Natasával, aki az előző filmem, a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre főszerepét játszotta. Nagyon várom, hogy milyen lesz vele most egy másféle karaktert felépíteni. Nem tagadom: biztonságot is ad a jelenléte, amire szükségem is van, hiszen korábban sohasem dolgoztam színházban.

Filmesként mekkora kihívást jelent színházi, zenés produkciót rendezni? Mi benne a legnehezebb feladat?
H. L.: Ez nem egy klasszikus értelemben vett színházi előadás, nem olyan, mintha én filmrendezőként be­sé­tál­nék egy színházba mondjuk Csehovot rendezni. Itt három műfaj szerencsés és organikus találkozását kell létrehozni, ami gyönyörű és nehéz feladat. Az, hogy néhány hónapig Schumann fantasztikus zenéjével foglalkozhatok, elég indok volt ahhoz, hogy belevágjak – máris sokat tanultam a zenészektől. Az előadás színpadi részében talán az a legnagyobb kihívás, hogy ott ne akarjak filmes lenni, tudjam élvezni a műfaj által megkövetelt stilizációt.

Hogyan képzeljük el az előadást a szereplőkkel, vetítéssel és egy szimfonikus zenekarral?
H. L.: Úgy érzem, Schumann túlfűtött, hol visszaemlékező, hol dühös, hol lemondó dalai belső tör­té­nésekről szólnak, nem egy valódi, megélt kapcsolat kínjairól és boldogságáról. A külső és a belső világ konfrontációját emeli ki előadásunkban a különböző műfajok ütköztetése. A ciklus tizenhat dalát kísérve felváltva látunk majd filmjeleneteket és színpadi történéseket, amelyek felelnek egymásra, együtt adnak ki egy jelentést. A zenekart nem rejtjük el az árokban: fent lesznek a színpadon, vizuális és dramaturgiai ér­te­lem­ben is részévé válva az előadásnak.
hirdetés

Mennyiben, miben más Balogh Máté hangszerelése, mint Schumann eredeti dalciklusa? Mennyire kortárs?
H. L.: A felkérést követően az eredeti művet hallgattam rongyosra, és olyan mélyen elmerültem benne, hogy bevallom: tartottam attól, hogy amikor Balogh Máté meghangszerelt változatát először meghallom, csalódás fog érni. Az ellenkezője történt: Balogh Máté még inkább kinyitotta számomra a művet – bátor és invenciózus a hangszerelés, de végig hű marad Schumannhoz. A Balogh Máté által a dalok közé kom­po­nált zenei kommentárok szervesen kapcsolódnak a Dichterliebéhez, mégis önálló, kortárs gondolatok. Ami­kor ezek a darabok íródtak, még fel sem merült a mostani projekt ötlete, furcsamód mégis úgy érzem, hogy akár filmzeneként is hallgathatóak.

Az Átrium ad helyet a bemutatónak. Tervezitek máshova is elvinni a produkciót?
H. L.: Jó lenne, ha ez egy utazó előadás tudna lenni. Nem Schumannon fog múlni. Azon vagyunk, hogy egy olyan minőségű koncert-film-színházi estét hozzunk létre, amely a bemutatót követően máshol is kíváncsivá teszi a közönséget.


Dichterliebe
A tizenkét óriás

Bemutató: 2022. május 13., 19.00, Átrium (II., Margit krt. 55.)
További előadások: 2022. május 16., 17.
Schumann Dichterliebe című dalciklusát színpadra alkalmazza: Hámori Máté és Horvát Lili
Zenei feldolgozás: Balogh Máté
Szereplők: Szemenyei János, Stork Natasa, Nagy Zsolt, Wrochna Fanni, Boros Anna
Rendező: Horvát Lili
Zenei vezető: Hámori Máté


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor