Interjú
„A zenén keresztül a jellemet is lehet formálni”
2025-10. szám
Farkas Gábor zongoraművésszel, a Zeneakadémia rektorával beszélgettünk az idén 150 éves intézmény jubileumi programjairól és nyitottabbá tételéről, a Liszt Ferenc-i DNS-ről, a mindennapi gyakorlásról, a nagy komponisták univerzumának megismeréséről.
Nemrég fejezte be két újabb lemez felvételét, hiszen ebben az időszakban rögzíti Mozart összes zongoraszonátáját. Hogyan jött ez az ötlet, és miért éppen Mozart?
F. G.: Régi nagy vágyam volt, ezért örültem a felkérésnek. A jövő évi Mozart-emlékévre készülünk a Hungarotonnal ezzel az öt CD-ből álló sorozattal. Azért is vagyok boldog ettől a munkától, mert miután sok időt eltöltöttem Schubert muzsikájával, és Szabadi Vilmos hegedűművésszel pár éve eljátszottuk Mozart összes zongora-hegedű szonátáját, egyre jobban vonz a bécsi klasszika. Rendkívüli élmény látni, hogy az egyébként ösztönös zseni, Mozart miként fejlődik az első szonátáktól kezdve, mekkora utat jár be művészetében. Emellett szépen kirajzolódnak magánéleti történetek is az egyes kompozíciók mögött – például az a-moll szonátában, amelyet Párizsban írt, édesanyja halála, a francia fővárosban tapasztalt sikertelenség tükröződik. A zeneirodalom egyik fénylő csillagának útját így végigkísérni megdöbbentően inspiráló. Fontos még megjegyezni, hogy szerintem Mozart-szonátákat Bösendorfer zongorán a legjobb megszólaltatni; valamiképp az a „bécsi dialektus”, amely e típus hangképében tapasztalható, remekül illik az ő kompozícióihoz. Ezért különösen hálás vagyok, hogy a márkát és a manufaktúrát tulajdonló Yamaha vállalattal ápolt kitűnő kapcsolatnak köszönhetően a lemezfelvételen használhatunk egy ilyen hangszert, amely a Zeneakadémián kap helyet két év időtartamra, így a növendékek is használhatják, és a koncertek közönsége is hallhatja a jövőben számos alkalommal.
Nemrég jött vissza New Yorkból, ahol mesterkurzust tartott a világhírű The Juilliard School zongorista diákjainak, illetve zsűrizett a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyen. Miket tapasztalt, milyenek az ottani növendékek, versenyzők?
F. G.: Korábban tartottam már mesterkurzust a Manhattan School of Musicban, valamint koncerteztem is számos alkalommal a városban, például a Classical Bridge fesztiválon, ahol olyanok játszottak és tanították a diákokat, mint Pinchas Zukerman hegedűművész vagy Jeffrey Cohen zongoraművész. Mindig találni kiemelkedő tehetségeket a növendékek közt, ezúttal például egy nagyon fiatal, tizenöt éves kínai fiú nyűgözött le, magabiztos technikai tudás mellett mély zeneiséggel tolmácsolja a műveket. A versenyen ugyancsak remek színvonalat tapasztaltunk. Öröm hallani, hogy sok Bartók-darabot játszanak mesterkurzusokon és a versenyeken is, külön boldogság, hogy Nyugaton, Amerikában is.
A koncertezés, zsűrizés, lemezfelvétel, tanítás mellé idén tavasztól a Zeneakadémia, azaz a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora is, hogyan sikerül összeegyeztetni e sok tevékenységet és még a családi életet is?
F. G.: A mindennapi gyakorlásból nem engedek, van, hogy éjfélkor állok neki. Szerencsére családi házban élünk, így nem különösebben zavarom a feleségemet és a gyerekeinket, ahogy én sem ébredek fel, ha mondjuk a feleségem zenél otthon. Talán mert zenében élünk, fel sem tűnik ilyenkor, ha a másik muzsikál egy távolabbi szobában. Zenész maradtam, és egy zenész nem tud színpad nélkül élni, így nagyon tudatos időbeosztást és rendszerezett életvitelt kíván a sokféle tevékenységem. Azonban hiszek abban, hogy meg lehet teremteni a tanítás és a koncertezés, valamint az intézményvezetés egészséges egyensúlyát. Mivel a mai napig fellépek szerte a világban Japántól New Yorkig, célom, hogy az évek során felépített kapcsolati tőkém a diákok javát is szolgálja, hogy lehetőségük nyíljon részt venni nemzetközi versenyeken vagy éppen mesterkurzusokon.
Sokszor hallani a Liszt-DNS-ről, hiszen Liszt Ferenc kezdeményezésére jött létre a Zeneakadémia idén épp 150 éve. Az ön fogalmai szerint ez mit jelent pontosan?
F. G.: Azt gondolom, ő sok mindent adott nekünk, nem csak zenét. Öröksége nem csupán abban rejlik, hogy miket adott át a növendékeinek, és azok mit adtak át később az ő növendékeiknek a zongorázásban, illetve hogy milyen műveket írt. Ezeket persze megkapják az újabb és újabb generációk a zeneakadémiai órákon, de emellett a nyitottsága, nagyvonalúsága, önzetlen adományozókedve, elképesztő nagylelkűsége, illetve az emberi méltósága az, amit szintén meg kell őriznünk és tovább örökítenünk. Ez megjelenik iskolateremtő tevékenységében is: szorgalmazta, hogy Magyarországon jöjjön létre a Zeneakadémia, amelynek alapító elnöke lett, de nem követelte, hogy viselje az ő nevét. Csak a halála után mintegy negyven évvel lett a Zeneakadémia nevében is Liszt akadémiája. Az is figyelemre méltó, hogy nem volt „szakbarbár”: zongoraművészként karmester, zeneszerző, pedagógus is volt, széles körű kapcsolatrendszerrel a társművészetek, az irodalom, a festészet felé. Egyfajta szemlélet tehát a liszti DNS, ami sokkal többet jelent, mint csupán a zene. | hirdetés
 |
|
És ezt próbálják átadni a növendékeknek, ahogy önök is megkapták útravalóul a mestereiktől.
F. G.: Igen, hiszen a zenén keresztül a jellemet is lehet formálni, és remélem, hogy én is segítem a tanítványaimat ebben, bár ezt inkább tőlük kellene megkérdezni. Mindenesetre látom rajtuk, ahogy formálódnak, ahogy kinyílnak, nem csak zeneileg gazdagodnak. És fontos még egy dolgot megemlíteni: Leopold Mozart és Beethoven is azt mondta, hogy melléütni, véletlenül rossz hangot lejátszani említésre sem méltó, de lélek, zeneiség nélkül játszani megbocsáthatatlan. Ehhez kapcsolódó anekdota, amit Vásáry Tamás mesélt nekem, hogy egyszer, amikor meglátogatta Fischer Annie-t, a legendás zongorista épp egy Brahms-zongoraversenyt próbált, és egy résznél rendszeresen melléütött. Vásáry kérdezte tőle, hogy miért nem készül be előre a mozdulattal, egy pillanatnyi szünettel akár, hogy jó helyre érkezzenek a kezei, mire Fischer Annie azt mondta, hogy „de hát akkor elvész a gesztus!” Ez ma már, a lézertisztaságú hangfelvételek korában sajnos nem működik, szétszedné a kritika.
Ha már zongora, nemrég adott koncertet a Zeneakadémián, az intézmény Legendás koncertek című sorozatában Thomán István 1919-es Beethoven-estjét idézte fel, november 15-én pedig a Zeneakadémia 150. évfordulójához kapcsolódóan Liszt-maratonra készül két kollégájával és növendékekkel, mindkettő különlegességnek számít.
F. G.: Bár manapság nem gyakori, hogy egyetlen szerzőnek szentelt koncerteket adunk, úgy vélem, ilyen kvalitású komponistáknál kiválóan működik. Ugyanis mind Beethoven, mind Liszt olyan világító zsenik, olyan sokszínű, mégis stilárisan jellegzetes az életművük, hogy változatos és elvarázsoló koncerteket lehet műveikből összeállítani. Liszt egyik példaképe, Beethoven szonátáinak vagy majd november 15-én Liszt Zarándokévek című ciklusának bemutatása Bogányi Gergellyel és Ránki Fülöppel, valamint Paládi Máté, Rozsonits Ildikó, Szaniszló Attila zongorista növendékekkel kiváló lehetőséget nyújt a közönség számára is, hogy betekintést nyerjenek a szerzők univerzumába.
Az évadban számos további esemény is a Zeneakadémia megnyitásának 150. évfordulójához kapcsolódik, de nem csak koncertekkel várja az érdeklődőket az intézmény.
F. G.: A nyitás jegyében – amely tavasszal a rektori pályázatom markáns része is volt – november 8–9-én nyílt hétvégét tartunk, az egész épületben koncertek, játékok, számos meglepetés várja majd a látogatókat, mert hiszem, hogy ki kell lépnünk az elefántcsonttoronyból. Az évek óta sikerrel futó gyermek- és ifjúsági programjaink mellé olyanok is szükségesek, amelyekkel meg tudjuk szólítani a fiatalságot és akár a klasszikus zene iránt eddig kevésbé érdeklődő felnőtteket is. Ebben az évadban természetesen a fókusz még az ünneplésen van, november 14-én, amely napon 1875-ben megnyílt a Zeneakadémia, gálakoncerttel készülünk, az egyetem szimfonikus zenekarával és kiváló fiatal szólistákkal, Gertler Teo hegedűs növendékünkkel, valamint Szabó Balázs orgonaművész tanárunkkal, és az idén végzett Teremi Dárius karmester vezényletével. Folytatódnak a hallgatók fellépésével megvalósuló sorozataink és a Zeneakadémia együtteseinek koncertjei is, hiszen a növendékekből álló formációk mindig frissességet, lelkesedést, fiatalos hangulatot hoznak a közönségnek. A magyar kvartett tradíció című széria a vonósnégyes-hagyományt állítja fókuszba, a fentebb már említett Legendás koncertek című sorozat további koncertjein Ránki Dezső saját, 1970-es debütálását idézi fel, részben más műsorral, tavasszal pedig Anda Géza 1941-es diplomahangversenyét Várjon Dénes, Cziffra György 1956-os szólóestjét Balázs János eleveníti fel. Az Y generáció című sorozatban a már végzett, de még pályájuk elején járó művészek lépnek fel, A fekete fehér színei című zongorasorozatban pedig a már befutott művészek adnak szólóestet, és idén is lesz Kamara.hu kamarazenei fesztivál. Több neves, hozzánk kötődő művészt is köszöntünk kerek születésnapjuk alkalmából, és a hangversenyek mellett a jubileumot ünnepelve a Liszt Ferenc téren már látható egy tablókiállítás, továbbá az Épületlátogatás Extra elnevezésű különleges bejárásainkon kívül Bősze Ádám vezetésével városi séták is várják az érdeklődőket.
Zsiray-Rummer Zoltán
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
