„Mindenkinek megmozdul egy kicsit a lelke”
2018. Április 13. / Jónás Ágnes

Jávori Ferenc Fegya neve mára összeforrt a tradicionális zsidó muzsikát unikummá varázsoló Bu­da­pest Klezmer Banddel, melynek sikere huszonnyolc éve töretlen. Tapsolt már nekik a lon­do­ni Queen Elizabeth Hall közönsége, zenéjükkel meghódították többek között New Yorkot, Moszkvát
és Amszterdamot is, ráadásul a zenekar alapító vezetőjének Levelek otthonról című szerzői estje március 9-től látható a Budapesti Operettszínház Kálmán Imre Teátrumában.

A Budapest Klezmer Band itthon, Európában és Amerikában is letette már a névjegyét, számos rangos elismerés és díj birtokosa, a kon­cert­jei­tekre szinte pillanatok alatt elfogynak a jegyek, de azért te látod még magad előtt azt a bizonyos pincét, ahonnan 1990-ben útjára indult a sikertörténetetek?
J. F.: A Fészek Művészklub hideg pincéjében kezdtünk el klezmer ze­nét játszani, azóta eltelt huszonnyolc év, megvalósult egy álom, hiszen a klezmer zenével elértük, hogy világvárosok, többek között London, New York, Moszkva, Amszterdam, Helsinki és Milánó publikuma is tap­sol­jon a koncertjeinken. A klezmer műfaj szakmailag nagyon ér­de­kelt, és egy missziót is teljesítettem azzal, hogy a zsidó kultúrának e kincsét elkezdtük itthon megismertetni a közönséggel. Eleinte úgy éreztem magam, mint egy kertész, aki próbál újraéleszteni egy virágot. Az első két-három koncertünkön alig voltak, akkor azért egy kicsit meg is ijedtem, manapság viszont már rendszeresen négyezer ember előtt játszunk például a Dohány utcai zsinagógában.

Az Operettszínház új játszóhelyén, a Kálmán Imre Teátrumban március 9-től fut a Levelek otthonról című szerzői ested, úgy is mondhatjuk, hogy visszatérsz a „kiindulási ponthoz”.
J. F.: Igen, merthogy itt kaptam állást, miután 1976-ban áttelepültem Munkácsról Magyarországra – a zenekari árokban játszottam mint zenekari hegedűs. Akkoriban sokat álmodoztam arról, hogy színpadon zenélhessek, nagyon szerettem volna az árokból „előjönni”, tudniillik meglehetősen frusztrált, hogy a taps csak azoknak szól, akik a színpadon játszanak.

A kiugrási lehetőséget a Hegedűs a háztetőn és a Menyasszonytánc című klezmer-operett hozta meg.
J. F.: A Hegedűs a háztetőn című musicalt 1996-ban mutattuk be a Madách Színházban. Az akkori igaz­ga­tó, Kerényi Imre keresett meg azzal, hogy klezmeresítsem a darabot. Végre a Budapest Klezmer Band is felállhatott a színpadra – gyakorlatilag mi, muzsikusok is az előadás szereplői voltunk, hiszen együtt sírtunk, vigadtunk és menekültünk a szereplőkkel. Elképesztő szériát, kétszázhetvenhat előadást ért meg a darab, ez által a Budapest Klezmer Band is beírta magát a köztudatba. A Menyasszonytánc című Kállai István – Böhm György – Miklós Tibor darabból az Operettszínház kérésére írtam klezmer-operettet, 2006-ban volt a bemutatója.

Hogy épül fel az említett szerzői est?
J. F.: Ez a bensőséges hangulatú est tulajdonképpen múltbéli kalandozásra is hív – a közönség bepillantást nyer az életembe, történeteket mesélek a szüleimről, a kárpátaljai gyerekkoromról, az engem ért zenei hatásokról, az áttelepülésről és a Budapest Klezmer Band sikere felé vezető útról. Az esten közreműködnek az együttesem tagjai (Nagy Anna, Barbinek Gábor, Gazda Bence, Kohan Istvan, Máthé László és Végh Balázs), felcsendül néhány olyan jiddis folklór, amiket még Kárpátalján gyűjtöttem, vagy amiket Galambosi Gyula cigányprímástól tanultam Munkácson. Instrumentális és vokális szerzemények egyaránt helyet kapnak, s ez utóbbiakban a Budapesti Operettszínház művészei, Janza Kata, Siménfalvy Ágota, Földes Tamás és Szabó P. Szilveszter is közreműködnek.

Miben rejlik a zsidó hangszeres népzene, vagyis a klezmer egyedisége?
J. F.: Varázslatos ereje van, nagyon sokrétű és sokszínű. A zsidók szétszóródásának köszönhetően egyfajta vándorzene lett, egy-egy motívum számos zsidók lakta országban (Spanyol-, Görög-, Törökország) fellelhető. A klezmer zene hallatán minden egyes koncertünkön megmozdul valami az emberekben. Mindegy, hogy az ember Nyíregyházán vagy New Yorkban játssza, a közönség rögtön ráérez az ízére, a dallamok lélekig hatolnak.

Úgy tudni, hogy jövő évadban ismét egy izgalmas klezmer musicallel gazdagítod az Operettszínház re­per­toár­ját: a németországi zsidó családból származó Levi Strauss életét A Farmerkirály című darabból ismerheti majd meg a nagyérdemű.
J. F.: Már három éve dolgozom a darabon, és kilencven százalékban kész is van. Ha minden igaz, 2019 márciusától tűzi műsorára a színház. Műfaji sokszínűség jellemzi, igazi zenei csemege: countryzene, rap, rock egyaránt felcsendül benne. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a világon eddig még soha senkinek nem jutott eszébe színre vinni vagy filmvászonra álmodni a világhírű farmergyáros történetét. A világot meghódító szegény bevándorló története Kállai István, a Budapesti Operettszínház egykori legendás dramaturgjának ötlete alapján született, a szövegkönyvét fiával, Kállai Gáborral készítette el, a dalszövegeit Müller Péter Sziámi és jómagam közösen írtuk.

Az interjú megjelenése előtt Kínában adtok koncertet. Tulajdonképpen bármikor megtehettétek volna, hogy külföldön csináltok karriert, ti azonban mégis ehhez a kis országhoz ragaszkodtatok. Hogyhogy?
J. F.: Nézd, a klezmer magjait Magyarországon szórtuk el, így azt gondolom, hogy nem lett volna tisz­tes­séges külföldre tenni a székhelyünket, ráadásul nem szakíthatom ki a gyökereimet sem. Ha sétálok az utcán, az emberek rám köszönnek, autogramot kérnek, és megkérdezik, hogy mikor és hol lépünk fel leg­kö­ze­lebb. Bármerre megyek, érzem a magyarok szeretetét, és hagyománnyá vált, hogy minden év január 1-jén telt házas újévi koncertet adunk a Budapest Kongresszusi Központban. Zsidók és nem zsidók egyaránt szeretettel hallgatják a zenénket. Másfél-két órára mindenkinek megmozdul egy kicsit a lelke.