Kenyeret süt, de nem a pék
2018. Április 16. / Szappanos Csenge

Faluche, régence, brié, fouace, fouée, maigret, pain mirau, pain de Morlaix, tourton, cordon, pain á tete, polka, coiffé, couronne bordelaise, fougasse, lodeve-i kenyér, main provencale, michette, porte-manteau, ravaille, tignolet, tordu. Csak néhány a legfontosabb tájjellegű francia kenyerek közül. És, hogy mi van itthon?
Félkilós, egykilós, kétkilós és pityókás. Magyarországon a hiánygazdaság és a szocializmus sarlóval és kalapáccsal kiirtotta a kézműves és kisiparos szakmák becsületét, üzemekbe tömörítette és tömegtermelésre fogta a pékeket is. Az utóbbi években azonban a változás szele visszafújdogált egy-két olyan pályaelhagyó, önjelölt péket, akik a pozitív külföldi tapasztalataik után Budapesten nyitottak kézműves pékséget. Fő jelszavaik többek között: kovász, adalékanyag-mentesség, teljes kiőrlésű liszt, fatüzelésű kemence és lassú kelesztés. Az ő mozgalmukat hivatott népszerűsíteni az augusztus 20-án megrendezett Kenyérlelke Fesztivál, valamint Beke Csilla nemrég megjelent interjúkötete is Akik elmentek péknek címmel. Ezek hozták meg nekem is a harci kedvem, hogy kitörjek a vizeszsömle, Aldi bagett és abonett háromszögből, és végre megkóstoljak valamit a repertoárjukból. A könyvben olvasottak alapján három pékségbe látogattunk el. A kézművességen kívül még kerestünk valamilyen koncepciót, így esett a választás a franciás Három Tarka Macska, az északias Artizán, valamint az olaszos Panificio il Basilico pékségre.

Három Tarka Macska
Francia pékmester, franciás kínálat. Már jóval előre kitaláltam, hogy mit fogok választani, a helyszínen mégis elvesztettem a fejemet, és egyből sikerült otthagynom 2600 forintot, mert vettem egy croissant-t, egy pain au chocolatot, egy brióst, egy belga tejes-csokis falatot és egy natúr joghurtot is. A leveles tésztájú sütemények keresztmetszete olyan, mint a legpatinásabb párizsi cukrászkönyvek illusztrációin, a briós és a falat pedig foszlós, vajas. A vaj íze dominál mindegyikben (kivéve a joghurtot, ahol a joghurt íze dominál), és szerencsére egyik sem túl édes. A pékség kicsi, szerethető enteriőrrel, kedves kiszolgálással (a blokk mellé még mosoly is járt). Hiába lakunk fényévekre a Pozsonyi úttól, ide biztosan visszajáró vendégek leszünk. Erdőkertestől Debrecenig mindenkinek ajánlom.

Artizán
Belváros, Nemzeti Bank, siker, pénz, csillogás. Decens környék, decens pékség, vagyis első blikkre olyan külföldiesnek hat a belső tér. Méretre nem nagy, ott-jártunkkor vendég is alig volt, a kiszolgálás mégis elég futószalagos volt. Úgy tűnt, az alkalmazottak már kora délután unták a banánt. Az interjúkötetben olvastuk, hogy Fekete Gergő pékségében az északi hatás a legerősebb, így sikerült is egy kevésbé északias kenyeret kiválasztanunk: az alakor búzásat. Szép színe és kompakt mérete tetszett meg. A héja ropogós, a bele puha és lyukacsos. Íze meglepően savanykás, pedig ez még a light kategóriába tartozik. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy mi még csak most álltunk át az ipari, puffasztott hófehérkékről a kovászos kenyerekre, úgyhogy ami nekünk savanyú, az lehet, hogy másnak pont jó. Mindenesetre lekváros kenyérnek nem ajánlanám. Hogy mégis érintsük a skandináv vonalat, vettünk még egy fahéjas tekercset, aminek a belsejében vaníliakrém, a tetején pedig bogyós gyümölcsök voltak. Ez annyira finom volt, hogy nem hittük el. Kár, hogy csak egyet vettünk belőle, nem pedig hatot.
[kep3]
Panificio il Basilico
Olvastuk, hogy Szabadfi Szabolcs már több üzletet is nyitott a kezdeti sikerek után, sőt még kedves ismerősök is melegen ajánlották. A Király utcai egységbe mentünk, gondoltuk, ott bőven lesz választék, lévén az a legnagyobb üzletük. Délután 2-kor érkeztünk meg a sejtelmes félhomályba. Hogy a nap nem süt be, arról nem tehetnek, de hogy a plafonról függő számos dizájnlámpának miért csak a negyede világít, arról már inkább. A hely hatalmas mérete, a kedvezőtlen fényviszonyok, a számos kiszolgálópult és a pangás miatt olyan érzésem volt, mintha egy autópálya menti Marchéban ülnék. Nem baj, nem ez a lényeg! Pizzát kértünk, almalevet és vizet. Sima vizük nincsen, csak a „Ház vize”, amit egy csatos üvegben szervíroznak, amiről már félig lemosták a „Ház logójának matricáját”. A kistestvérem fantás üvege néz így ki egy hónap iskolatáska után. Vagyis nem túl bizalomgerjesztőn. Az étlapok is hasonló állapotban vannak. A pizza jó volt, pont olyan, amit ajánlanék, ha egy haverom azt kérdezné, hogy hol lehet Budapesten egy jó pizzát enni. Viszont ha valaki igazán jó pizzát akar enni, az menjen Encsre, a Dudás testvérek pizzáját még semmilyen „olaszos” marketing nem tudta überelni. A toalettben egyáltalán nem volt WC-papír, viszont külön szervizdíjat számolnak fel a pizzára és külön a „Ház vizére”. A desszertes pult kiábrándítóan le volt rabolva, ezért a pékség kínálatából választottunk egy narancsos csigát, ami elég különlegesnek hangzott. Ám sajnos nem volt az: egy sima kelt tésztát kaptunk jelzésszerű töltelékkel, ami valami túrószerűséget és kandírozott narancshéjat tartalmazhatott nyomokban. Azért a kedves olvasók ne adják fel, látogassanak el az első, Városmajor utcai üzletükbe, hátha ott rózsásabb a helyzet.