Még lehet szavazni a Kaszás Attila-díj jelöltjeire
2018. augusztus 11. /

Varga Klárira (Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen), Nagy Csongor Zsoltra (Szatmárnémeti Harag György Társulat) és Farkas Ignácra (Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg) a
www.kaszasattiladij.hu oldalon adhatóak le a szavazatok egészen augusztus 24-én éjfélig. A három

jelöltet a díjról, Kaszás Attiláról és a színészetről kérdeztük.

Varga Klári

Mit jelent az Ön számára a jelölés?
V. K.: Hogy a barátaim, a játszótársaim elfogadnak, hogy szeretnek, és inspiráljuk egymást a munkában. Hatalmas megtiszteltetés ez nekem!

A díj a magyar nyelven játszó színművészek szakmai és emberi elismerésén túl Kaszás Attila színművész szellemi hagyatékának ápolását szolgálja, hisz a fiatalon elhunyt színész mindig komoly szerepet vállalt azon társulatok közösséggé formálásában, ahol dolgozott. Miként jellemezné ebből a szempontból a saját színházát?
V. K.: A Csokonai Színház társulata nagyon erős, ez az ereje pedig abból adódik, hogy mély figyelemmel és fe­le­lős­séggel fordulunk egymás felé, ami jóval túlmutat a színház keretein.

Miként emlékszik vissza Kaszás Attilára?
V. K.: Együtt próbáltunk, játszottunk Sopronban, és egy kora nyári napon, az egyik előadás előtt körbe is bicikliztük a Fertő-tavat. Mintha fennakadt volna a pillanat!

Milyen szerepben, szerepekben érzi magát igazán otthon?
V. K.: Abban a szerepben, amit rám álmodik a rendező, amikor benne vagyok az Ő víziójában!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[kep3]
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nagy Csongor Zsolt

A díjat idén tizenegyedik alkalommal adják át. Mit jelent ez most az Ön számára?
N. Cs. Zs.: A jelölés számomra egyfajta elismerést jelent. Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik meg­tisz­tel­tek ezen jelöléssel, bizalmukkal, és függetlenül attól, hogy megnyerem, vagy sem, hálával és köszönettel tartozom nekik. Ez egy új helyzet, ami teljes mértékben tőlem függetlenül alakult így. Igyekszem ennek méltóképpen megfelelni a továbbiakban is.

A jelölés egy társulaton belüli kiemelt helyet feltételez. Mit gondol, mitől lesz egy színházi társulat jól működő?
N. Cs. Zs.: Egy színházi csapat attól jól működő, ha csapat. Együttes. Az alkotásban mindenki azért dol­go­zik, hogy az előadás jó legyen. Műszakis, kellékes, súgó, fényelő, hangmérnök, rendező, színész. Mindenki. Egy belső igényből fakadó, igazi, derűs, laza és ugyanakkor megfeszített munkafolyamatra gondolok, aminek később mindenképpen meglesz a gyümölcse. Erre kell törekedni, másképp nem érdemes csinálni. Ha nincs benne öröm, szinte teljesen értelmetlen.

Miként gondol vissza Kaszás Attilára?
N. Cs. Zs.: Sajnos személyesen nem ismertem, de színészként volt szerencsém látni őt a színpadon. Egy külsőségektől, maníroktól mentes, igazi, tiszta embert láttam, aki elszántan tökéletesítette magát. Egy igazi mesterembert. Aki, ha bármilyen más mesterséget űzött volna, abban is jól teljesített volna. Egészséges alázat, szenvedély, szép beszéd, hang, óriási lélek. Egy igazi Ember.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Farkas Ignác

A jelölés azt jelenti, hogy sok pályatársa tette le Önre a voksát. Mit jelent az Ön számára a jelölés, és mit gondol, mitől lesz egy színházi társulat jól működő?
F. I.: Nagyon megtisztelő a jelölés, hiszen olyan pályatársak is rám szavaztak, akikkel még sem a színpadon, sem az életben nem találkoztam. Hiszem és vallom, hogy a társulati lét kiemelten fontos. Az összeszokott, családias, egymást jól ismerő emberek csodákra képesek.

Ön ismerte Kaszás Attilát. Hogyan emlékszik vissza rá?
F. I.: Attilát 1979 májusában ismertem meg, hiszen egyszerre vettek fel bennünket a főiskolára, csak neki nem kellett egy évet katonaként szolgálnia. A kollégiumban egymással szemben lévő szobában laktunk, sok-sok éjszakát átbeszélgetve, átbulizva alakult ki közöttünk egy nagyon jó kapcsolat. Mondhatni baráti. Volt közös munkánk is, A Hídember című Bereményi-filmben együtt szerepeltünk. Fájdalmas, pótolhatatlan űrt hagyott maga után.

Milyen szerepben, szerepekben érzi magát igazán otthon?
F. I.: Mindenevő vagyok. Szeretem, ha a könnyedebb, szórakoztató előadásokon a nevetéstől könnyeznek a nézők, a mélyebb, elgondoltatóbb, esetleg tragikus darabokon pedig a katarzistól.