Lars von Trier 10 pontja 2018. november 12. / Dercsényi Dávid November 29-én kerül a mozikba a polgárpukkasztásban és filmkészítésben egyaránt jeleskedő, immár 62 éves dán fenomén új filmje, A ház, amit Jack épített. Íme, 10 dolog, amit csak ked­ven­cünk, Lars von Trier tud. 1. Dogma 95 A már nem is olyan fiatal Lars von Trier Thomas Vinterberggel együtt hozta létre 1995-ben a Dogma 95 cso­por­tot, amely úgy kellett a kortárs filmnek, mint egy falat kenyér (kicsit, mint a román újhullám a 2000-es évek elején). A messianisztikus hittel művelt, a szerzetesi regulákhoz hasonló pontokba szedett esztétika a Hullámtöréssel vagy Vinterberg Születésnapjával hosszú időkre lendületet adott a dán mozinak és magának Triernek is. 2. Az Aranyszív-trilógia 1996: Hullámtörés, 1998: Idióták, 2000: Táncos a sötétben. Három film, három női főszereplő, három kie­mel­ke­dő színészi alakítás. Nők, akik a társadalom megszokásai, előítéletei fölé emelkednek csak azért, mert valakit nagyon szeretnek. A Hullámtörés Emily Watsona, az Idióták Bodil Jorgensene és persze a Táncos a sötétben Björkje mindenkinek dobogós helyen van a színészi játék örökranglistáján. Ráadásul a Táncos a sötétben az egyik legmesteribb musical-átértelmezés is. [kep3] 3. Katolicizmus Kommunista, részben zsidó, ateista családból érkezve nincs is tipikusabb trieri fordulat, mint hogy 30 éve­sen katolicizált. Noha mindig is kétkedéssel teli volt hite, annak mélyen-komolyan átgondolt mivolta vé­gig­vo­nul a filmjein, világlátásán. 4. Botránykeltés Ha hit, akkor botrányok. Az avantgárd pályája elejétől szerves része művészetének, a társadalom arcába pedig mindig is szívesen dob sarat vagy még durvább emberi eredetű anyagot Trier. De a filmes társadalmat is szereti hergelni: Cannes-ba lakókocsival érkezik, 2011-ben kitiltatta magát ugyaninnen, mert azt nyi­lat­koz­ta, náci, szimpatizál Hitlerrel, kezére pedig rátetováltatta, hogy fuck, vagyis baszd meg. 5. 3 x 1 depresszió ellen, illetve annak kialakulására Ha az Aranyszív-trilógia egyértelműen katartikus, azaz megtisztulást hozó tömb a művészi pályán, a Depresszió-trilógia (Antikrisztus, Melankólia, A nimfomániás) már inkább összekoszol, lehúz, lenyom, a filmek megnézése után pedig mindig felmerül a kérdés, megérte-e megnézni őket. Persze meg, hiszen Trier jó rendező, de annyi sátáni is van benne, hogy a depresszióját két kézzel keni rá a nézőjére, legyen nekünk is rossz egy kicsit. 6. #Metoo A nagy #Metoo lázban pattant ki, hogy Trier a Táncos a sötétben forgatása alatt zaklatta Björköt, ölelgette a forgatási szünetekben, majd fel akart hozzá mászni a hotelszobájába, miközben felesége a másik szobában aludt. A rendező tagadott, de ez a bélyeg rajta maradt. 7. A Birodalom 1994-ben és 97-ben két évadot is forgatott szürreális kórházsorozatából Trier. A székletét vizsgálgató or­vos­tól a Down-szindrómás narrátorok keretes szerkezetéig az egész megidézte napjaink burjánzó so­ro­zat­kul­tú­ráját és filmnyelvi bátorságát. 8. Főfőnök A kezdődő depresszióban szenvedő Trier ezzel a „legkisebb” filmmel, vígjátékkal próbált valamit javítani a helyzeten. A kamerabeállításokat mindig egy számítógép véletlen paraméterei határozták meg, a főnököt játszó színész sztorijának lezárása pedig egy fergeteges dángyalázás. Kitűnő a humora, rokonságot mutat a Ricky Gervais-féle A hivatallal. 9. A bűn lélektana A noiros hangulatú korai Trier-filmek közül azért is szeretjük ezt, mert Herskó János rendező személyében egy magyar is szerepel benne. 10. Öt akadály A játékfilmes Trierből ebben jött ki némi dokumentumfilmes: Jorgen Leth dán rendezőnek kell megcsinálnia korábbi filmjének variációit Trier nehezítő akadályai közepette. Itt kaphatunk egy-két gondolatot Triertől a filmcsinálásról, például azt is érzékelteti, miért szükséges egy rendezőnek, hogy olykor rossz filmet csi­náljon.