2019. március 16. /
A tibeti misztériumok Hajas Tiborra gyakorolt hatását vizsgálja a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum új kiállítása, melyen az 1970-es évek legendásan fanatikus performanszművészének olyan munkái és azok dokumentációi láthatók, melyeket a halála előtt fél évvel, mindössze egy
hónap alatt készített. Ezekben két tibeti rituálét, a tumo és a csö jógagyakorlatokat értelmezte át és adta elő meglehetősen megrázó körülmények között: festéket ivott, majd kihányta, ezzel próbált megszabadulni a sötét erőktől. A tumo amúgy a belső hő fejlesztésének gyakorlata, a csö pedig a testhez és az egóhoz való ragaszkodás „elvágása”. A tárlat többek között bemutatja azt a 11-12. században élt tibeti költőt és jógit, Milarepát is, aki a gyakorlatokat hitelesen űzte a valóságban.
Hajasra a tibeti buddhizmus egy olyan korban hatott, amikor erről alig lehetett bármit is tudni. Ő is csak egyetlen műből táplálkozhatott, Hamvas Béla 1944-es, Tibeti misztériumok című munkájából. Értelmezésében ezek a vizualizációs és meditációs technikák úgynevezett „önoperációk”, képein segédeszközökkel, orvosi műszerekkel imitálta a testről való leválást. Három negatív is fennmaradt a performanszokról, amelyek eddig nagyításban nem voltak láthatóak, és valószínű, hogy ez az utolsó alkalom, amikor meg lehet tekinteni őket ilyen formában. Hajas állandó alkotótársa, Vető János kérésére – szerzői jogviták miatt – a kiállítás után az általa készített fotókat meg kell semmisíteni.
A tárlatot a tibeti buddhizmushoz köthető tárgyak és ábrázolások, imamalom, életkerék, tekercsképek, buddhaszobrok, Mongóliából származó pokolábrázolások egészítik ki.
Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum
04. 14-ig
hónap alatt készített. Ezekben két tibeti rituálét, a tumo és a csö jógagyakorlatokat értelmezte át és adta elő meglehetősen megrázó körülmények között: festéket ivott, majd kihányta, ezzel próbált megszabadulni a sötét erőktől. A tumo amúgy a belső hő fejlesztésének gyakorlata, a csö pedig a testhez és az egóhoz való ragaszkodás „elvágása”. A tárlat többek között bemutatja azt a 11-12. században élt tibeti költőt és jógit, Milarepát is, aki a gyakorlatokat hitelesen űzte a valóságban. Hajasra a tibeti buddhizmus egy olyan korban hatott, amikor erről alig lehetett bármit is tudni. Ő is csak egyetlen műből táplálkozhatott, Hamvas Béla 1944-es, Tibeti misztériumok című munkájából. Értelmezésében ezek a vizualizációs és meditációs technikák úgynevezett „önoperációk”, képein segédeszközökkel, orvosi műszerekkel imitálta a testről való leválást. Három negatív is fennmaradt a performanszokról, amelyek eddig nagyításban nem voltak láthatóak, és valószínű, hogy ez az utolsó alkalom, amikor meg lehet tekinteni őket ilyen formában. Hajas állandó alkotótársa, Vető János kérésére – szerzői jogviták miatt – a kiállítás után az általa készített fotókat meg kell semmisíteni.
A tárlatot a tibeti buddhizmushoz köthető tárgyak és ábrázolások, imamalom, életkerék, tekercsképek, buddhaszobrok, Mongóliából származó pokolábrázolások egészítik ki.
Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum
04. 14-ig