2020. december 03. /
Jenna Sherry amerikai hegedűművész és Lőwenberg Dániel zongoraművész jelen lemezéhez egy misszió is kapcsolódik: megismertetni a szélesebb közönséggel Brahms két kései hegedű-zongora szonátáját (Op. 120 No. 1&2), amelyekre a szerző önálló művekként tekintett – jóllehet, a
kánonban csak a klarinétra, majd brácsára írt verziók szerepelnek. Az átírásból eredő technikai nehézségek okán a hegedűsök csak ritkán tűzik műsorra e darabokat, e két úttörő szellemiségű művész viszont bebizonyítja, hogy e különleges atmoszférájú darabok költői szépsége nemcsak klarinéton és brácsán, de a hegedű hangszínén is tökéletesen érvényesül. A BMC Records kiadásában megjelent lemezen Brahms műveivel párba állítva egészen új fényben mutatkozik meg Dohnányi Ernő azonos hangszerekre írt szonátája is (Op. 21), mely a Monarchia-korabeli, boldog békeidők sajátosan magyar zenei aspektusát adja.
kánonban csak a klarinétra, majd brácsára írt verziók szerepelnek. Az átírásból eredő technikai nehézségek okán a hegedűsök csak ritkán tűzik műsorra e darabokat, e két úttörő szellemiségű művész viszont bebizonyítja, hogy e különleges atmoszférájú darabok költői szépsége nemcsak klarinéton és brácsán, de a hegedű hangszínén is tökéletesen érvényesül. A BMC Records kiadásában megjelent lemezen Brahms műveivel párba állítva egészen új fényben mutatkozik meg Dohnányi Ernő azonos hangszerekre írt szonátája is (Op. 21), mely a Monarchia-korabeli, boldog békeidők sajátosan magyar zenei aspektusát adja.