Kolonits Klára háromszoros főszereplésével tér vissza a Hoffmann meséi
2021. Április 26. /

Székely Kriszta lélektanilag gondosan ábrázolt, mában játszódó rendezésében mutatja be a Magyar Állami Operaház Jacques Offenbach utolsó és talán legjelentősebb művét, amely az évadban egyetlen alkalommal, 2021. március 20-án 20:00 órától, online közvetítés formájában
lesz látható az Opera Otthonra közvetí­tés­so­rozatában, a jegy.hu felü­letén.
A 19. századi francia zene nagy hatású szerzője élete vége felé egyre inkább érezte, többre vágyik az operettek elegánsan szellemes, sza­ti­ri­kus világának könnyed sikereinél. Bár első operája, A rajnai sellők 1864-ben megbukott – az Erkel színházi előadás alapján is elmond­ha­tó: érdemtelenül –, figyelme ismét a komolyabb dalszínházi műfaj felé fordult. Témáját Jules Barbier és Michel Carré Hoffmann fantasztikus meséi című színdarabjában találta meg, amit a századelő romantikus német írója, E. T. A. Hoffmann három elbeszélése ihletett, melyekben a költő a darab szerint egy-egy szerelmi kalandját idézi fel.
Az Opera új bemutatójában mindhárom nőalakot – a műbaba Olym­piát, a művészetért életét áldozó Antoniát és a kurtizán Giuliettát – Kolonits Klára alakítja, aki avatott tolmácsolója a három szerepnek. A tavaly Kossuthdíjjal kitüntetett kiváló operaénekes a 2000-es években előbb a szolnoki Szigligeti Szín­ház­ban – a márciusi premierhez hasonlóan Kesselyák Gergely vezényletével –, majd a Brnói Nemzeti Színházban és legutóbb 2007-ben a Miskolci Operafesztivál díszelőadásán is énekelte a szereptriót, de ezen felül is jól ismeri a szerző életművét, mivel számos operettjében fellépett, és dalait is repertoárján tartja. A mű iránti vonzalmát így fogalmazta meg: „Olyan fantasztikus zene ez, ami bár technikailag nehéz, nem túl bonyolult, inkább az érzéki harmóniákkal manipulál. Legalább annyi meghökkentő akkordfűzési esemény van benne, mint egy Wagner-operában. Nem véletlen, hogy nagy, komoly karmesterek is a Hoff­mann meséit tartották kedvenc operájuknak. Lukács Ervin azt mondta, hogy ha egy lakatlan szigetre csak ezt vihetné el magával, akkor se tudná megunni, és igencsak hajlok rá, hogy igazat adjak neki.”
Kolonits Klárát pályáján végigkísérte Olympia szerepe, a három személyiség közül azonban Antoniájét tartja a legszebb és legmegrázóbb női sorsnak. A karakterrel személyes tapasztalatai is rokonítják: kró­ni­kus asztmája a 2000-es évek végén az ő életét is veszélybe sodorta. Felépülése óta viszont még nem éne­kel­te színpadon a szerepet, ráadásul épp betegségét követően teljesedett ki igazán koloratúr­szop­rán­ként, így több szempontból is izgalmas zenei csemegét ígér a március 20-i bemutató.
A darabban azonban nem csak a koloratúrszopránszerep kivételes kihívás, hiszen a három történet bari­ton­sze­repeit is egy énekes, Kálmán Péter énekli a produkcióban, és létezik rendezés, ahol a címszereplő Hoffmannt is három tenor közt osztják szét, olyan sokféle hangi adottságot kíván meg az alakítás. Ezt a bravúrt most a közvetítésben, később pedig a színpadon László Boldizsár vállalja magára.
Az előadást Székely Kriszta viszi színpadra, aki a Katona József Színházban és a Budapesti Operett­szín­házban megrendezett több sikeres prózai és zenés produkciót megelőzően 2015-ben már dolgozott az Opera számára, akkor a FrenchLateNight programban Saint- Saëns A sárga hercegnő című darabját vitte színre. Korábbi rendezéséhez hasonlóan a lélektani olvasat ez alkalommal is fontos szerephez jut: „A Hoffmann meséi nagyon különleges ötvözete egyfajta freudi belső kalandozásnak, a valós és a lélektani világ különös keveredésének. Nem mindig szeretjük látni, de a döntéseinket és ezáltal életünk nagy részét különböző belső elfojtásaink vagy kilengéseink irányítják. Hogy minél inkább kihangsúlyozzuk ezt a másik világot, a történet egy mai hiperrealista pályaudvarképből indul, innen kezdjük a belső barangolásunkat.” Bízunk benne, hogy velünk tartanak erre a különleges utazásra a 19. századi operairodalom egyik kiemel­kedő alkotásában, ami negyedszázad után tér most vissza az Opera repertoárjára.