„Egy drámai előadással egyenértékű produkciót hozunk létre”
2021. november 05. / Nagy Klaudia

A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház idei évada a „125 éve a város szívében” című szlogennel büszkélkedhet. Kevesen tudják, de Kecskemét város tanácsa I. Ferenc József és Erzsé­bet királyné trónra lépésének 25. évfordulóján adott engedélyt a színház megépítésére,
amelyet végül 1896-ban adtak át. Mivel Ferenc József és Erzsébet a 19. század meghatározó uralkodói voltak, stílszerűen Sylvester Lévay és Michael Kunze Elisabeth című musicaljét választották a jubileum megünneplésére. A 90-es évek óta töretlen népszerűségű musical főszerepében Polyák Lillát, Kovács Gyopárt és Bori Rékát láthatja a nagyközönség. Az előadás bemutatójára október 14-én került sor a Jászai Mari-díjas Szente Vajk rendezésében, akivel a premier előtt beszélgettünk.

Miért pont az Elisabethre esett a választás a jubileumi évad alkalmából?
Sz. V.: Az egyik oka az, hogy a legenda szerint 1896. október 15-én, amikor megnyílt a színház, a meg­nyitó ünnepségen részt vett Ferenc József és Erzsébet királyné. A másik ok, hogy Kecskeméten a prózai színészek olyan minőségben tudnak énekelni, hogyha ezt társítom egy elképesztő zenei világgal rendelkező darabbal, és úgy elemezzük végig, mintha ez egy prózai előadás lenne, akkor jó eséllyel egy drámai előadással egyenértékű produkciót hozunk létre. Emellett a darab Erzsébet élettörténetét mu­tat­ja be, amivel kapcsolatban eszembe jutott, hogy egy fiatal szí­nész­nő­nek kellene játszania a fiatal Elisabethet, aztán a szerepet átveszi egy nála idősebb színésznő. Így nem kerülünk abba a helyzetbe, hogy egy 40 körüli színésznő játszik 16 évest. Erzsébet szinte az egész életét a szépségével és szépsége meg­őrzésével töltötte, mely szép­ség megőrzése Elisabeth szerint egy ponton túl csak korlátozottan lehetséges. Meg lehet mutatni az előadásban, hogy a tükörben még mindig a fiatal énjét látja, egyszerre is lesznek színen a 2. fel­vo­nás­ban. Rátaláltam a darab rejtett értékeire, nagyon sok jól elemezhető szerep van benne, mint például Ferenc József, a Halál vagy Zsófia főhercegnő.

Elisabeth szerepére Polyák Lillát hívtad, akivel már rengetegszer dolgoztatok együtt.
Sz. V.: Polyák Lillával összekapcsolódik a szakmai életünk, sok találkozásunk volt már, és valószínűleg lesz is, mindemellett egy jó emberi kapcsolat alakult ki köztünk, bízunk egymásban és egymás te­het­sé­gében, ami egy ilyen szerep eljátszásához elengedhetetlen. Kovács Gyopár alakítja a fiatal Elisabethet, aki szinte valamennyi előadásomban szerepel, Bori Réka a kecskeméti színház csodás Jolly Jokere, aki Gyopárral is le van kettőzve és Lillával is.

Elisabeth mellett a másik kulcsfigura a Halál, akivel egymásba szeretnek a történet során. Mennyiben tér el a Halál figurája az eddigiektől?
Sz. V.: Elisabethet tizenéves lányként megérinti a Halál szele, amikor baleset éri, és szerelmes lesz. Azt éreztem, hogy a Halál egy fiatal szépfiú, akibe bele lehet szeretni. Elegáns, fehér öltönyös, szőke hajú, sétapálcás srác, aki nagyon kedves és nagyon türelmes. Az egész darab alatt pontosan tudja, hogy a végső tánc neki jár majd. Nincs benne düh vagy indulat, az egész fiúban van valami nyugodt várakozás Elisabethtel kapcsolatban. Hagyja, hogy férjhez menjen, hogy azzal táncoljon, akivel szeretne, tudja, hogy a végén úgyis az övé lesz. Koltai-Nagy Balázs pedig nagyon alkalmas a szerep megformálására. Nem ez a fekete köpenyes, dark figura, hanem tényleg megnyerő. A Halált Elisabeth tekintetén keresztül látjuk, ezért nekünk is olyannak kell látni, amilyennek ő. Ha ő szépnek és vonzónak találja, nekem is az a dolgom, hogy vonzóvá tegyem a figurát, aki ráadásul nem is öregszik.

Ferenc József, Zsófia főhercegnő és a merénylő, Lucheni szerepét hogyan sikerült tovább gondolni?
Sz. V.: Ferenc József szerepét remekül sikerül árnyalni. Tétova ember, aki egyetlenegy férfias döntést hoz meg életében, amikor Helene helyett Elisabethet választja, utána mégis folyamatosan vívódik. Zsófia főhercegnőt Märcz Fruzsina fantasztikus kecskeméti prózai színésznő játssza, akit én úgy képzelek el, hogy nem lehet tudni, hogy 250 vagy 30 éves, miközben végtelenül kemény nő, ő képviseli a Habsburg-birodalom jeges, hideg világát. Lucheni esetében a kerettörténetet igyekeztem jól elemezni, hogy ki az, akihez beszél, ki az, aki faggatja, és azt hiszem, sikerült egy jó megoldást találni.

Milyen látványvilágot álmodtatok meg az előadáshoz?
Sz. V.: Az egész palota tükör és jég, ami a megfagyott, rideg Habsburg-világot szimbolizálja.

Hatalmas rajongótáborral rendelkezik a musical, mitől ennyire népszerű?
Sz. V.: Erzsébet királynénak óriási kultusza alakult ki Magyarországon, hiszen történelmi tényekből tudjuk, hogy nagyon szerette a magyarokat, ezért mi is közel érezzük őt magunkhoz. Jó viszonyt ápolt Deák Ferenccel, magyarul tanult és olvasott, magyar társalkodónői voltak, mint például Sztáray Irma, Ferenczy Ida és Esterházy grófné. Nem utolsósorban pedig Sylvester Lévay zenéje hihetetlenül jó, és végig nagyon erős.

Mennyire „szentevajkos” az előadás?
Sz. V.: Csak olyan tud lenni, ami belőlem jön, ahogy gondolkodom a színházról. Erős elemzéssel, lélektani realista eszközökkel játszanak a színészek az általam elképzelt merész körítéssel és megoldásokkal.