2021. november 19. / Pavlovics Ágota
A Szomszédok tévésorozat Janka nénijeként emlegetik még ma is, pedig a Kossuth-díjas színésznő gazdag színházi és filmes pályát tudhat magáénak. A magyar és a világirodalom jelentős alakjait játszotta el Debrecenben, Pécsen, Sopronban, Szegeden, a Madách Színházban,
a Játékszínben, a Karinthy Színházban, a Turay Ida Színházban, és sokak retinájába beleégett a Veri az ördög a feleségét című film Kajtárnéja is. Szeptember 24-én lesz 85 éves, ami előtt a Turay Színház jutalomjátékkal és díszelőadással tiszteleg. Pásztor Erzsivel születésnapja előtt nemcsak a Fergeteges látogatás című vígjátékról beszélgettünk, de csak vele éreztük, hogy miközben hallgatjuk, egyre melegebben süt a Nap.
Túlzás nélkül fergeteges éve van a művésznőnek, és ezt bizony nem csak a Fergeteges látogatás című vígjáték szeptemberi bemutatója miatt mondom.
P. E.: A darab szerzője Varsányi Anna, kedves barátom, dramaturg, kitűnő író, díszlet- és jelmeztervező, festő, akit Szegeden ismertem meg, ahová Székhelyi József meghívására mentem játszani. A Fergeteges látogatás mókás, kedves, humoros, négyszereplős darab. Én játszom a vidéki nagymamát, aki látogatóba érkezik a lányához és az unokájához. Három korosztály találkozik, és persze mindegyik mást akar, mindegyik máshogy éli az életét. A lányom, Teri, akit Détár Enikő játszik, ötvenéves ügyvédnő, akinek van egy jóképű szeretője, őt Babicsek Bernát alakítja. A lánya, Emma pedig, akit Bodor Szabina játszik, babát vár. Megérkezem és alaposan felkavarom az állóvizet.
Azt csiripelik a pesti verebek, hogy fergeteges sikert arattak a darab előbemutatóján, az egervári várkastély színpadán. Hogy is volt pontosan?
P. E.: Július elején volt két előadásunk szabadtéren, és valóban fergeteges sikerünk volt. A nézők is ki voltak éhezve a színházra – telt ház volt, még pótszékeken is ültek –, és mi is a játékra. Féltem egy kicsit az előadástól, hiába vagyok 62 éve a pályán, az egyéves leállás után drukkal léptem színpadra, ám akkora tapsözön fogadott, hogy már akkor nyeltem a könnyeimet. Csodás érzés volt. A közönség végignevette az előadást, de a végén ért az igazi meglepetés. Az egyéni tapsomnál egy emberként állt fel a nézőtér. Talán csak Pavarottinak volt ilyen sikere. Megköszöntem a közönség szeretetét, és elmondtam, hallottam, hogy Haumann Péter visszavonul a színpadtól, és magam is elgondolkoztam rajta, hogy ezt tegyem. De be sem fejezhettem a mondatot, amikor a közönség kórusban mondta: nem, nem, ne tegye.
A darabot Rozgonyi Ádám rendezte, úgy tudom, nem volt még közös munkájuk.
P. E.: Először dolgoztam Ádámmal, nagyon kellemes találkozás volt. A nagy hőségben, 40 fokban próbáltunk, de nyugodt volt a hangulat. Babicsek Bernáttal is először találkoztam a színpadon, helyesek voltak a fiatalok, tanulni akartak, úgy néztek rám, ahogy én is a pályám kezdetén a nagyokra. Jó érzés volt, általában nem ez a jellemző. Amikor én voltam kezdő, nem volt önbizalmam, ha a folyóson találkoztam Máthé Erzsivel, akit mennyei boldogság volt nézni a színpadon, és a mai napig nagyon szeretek, azt mondtam: sze, csó, ő pedig így dörgött rám: tegezz, te marha. Amikor Debrecenben játszottam Szendrő Józsefnél, azoknak a daraboknak a próbáit is megnéztem, amikben nem szerepeltem, hogy tanuljak.
A következő fergeteges esemény szeptember 24., amikor a Turay Színház díszelőadással köszönti Önt a 85. születésnapján.
P. E.: Ez az előadás a színház igazgatója, Darvasi Ilona ajándéka nekem. 85 év elég ok rá, nem mindig van ilyen, Ilona pedig nagyon tud ünnepelni. Számomra minden előadás fontos, amikor reggel felkelek, és tudom, hogy játszani fogok, átjár a melegség. A színházhoz semmi nem fogható, sokat forgattam, szinkronizáltam, nagyon jó volt minden, de a színház az más. Napokig él bennem az élmény előadás után is.
Ahogy bennünk, nézőkben is. Ön nem csak az alakításaival hat ránk, példaértékű a derűje és a mindig kifogástalan megjelenése is.
P. E.: Mindig arra törekedtem, hogy lélekben megmaradjak olyannak, amilyenné az anyám formált. Arra nevelt, hogy szerény legyek, még ha jó színésznő leszek is, és értékeljem az élet apró örömeit. Egy ilyen pusztító járvány után különösen fontos, hogy ne csináljunk cirkuszt mondjuk azért, mert nincs parkolóhelyünk, hanem figyeljünk arra, ami örömet szerez. Én például örülök, hogy egyedül tudok tusolni, mert a betegségem alatt csak nővér segítségével tudtam. Örülök annak is, hogy van légkondim, így nem szenvedek a melegtől. Ami pedig az öltözködésemet illeti, nagy hatással volt rám a csodálatos Sulyok Mária, aki mindig elegáns kosztümökben és jó minőségű bőrcipőkben járt, így már főiskolás koromban elhatároztam, hogy mindig tip-top leszek.
Sulyok Máriához hasonlóan a káprázatos Tolnay Klárit is a finom, visszafogott öltözködés jellemezte. Nem véletlenül említem őt, születésnapja alkalmából életműkiállítása nyílik Mohorán.
P. E.: Tolnay Klári szülőhelyén, Mohorán otthonra találtam. A Tolnay Klári Emlékházban szeptember 25-én beszélgetéssel egybekötött kiállításmegnyitón fogok részt venni a születésnapom alkalmából. Rendszeresen járok Mohorára, itt volt Koncz Gabi születésnapi kiállítása is, szeretem ezt a helyet, ahol Balla István bőrész-iparművész és családja nagyon szépen ápolja Klárika emlékét, és színvonalas, színházhoz köthető programokat szervez.
Apropó színvonal. Osztályfőnöke, Szinetár Miklós a diploma mellé minden tanítványának személyre szóló útravalót adott. Önnek azt tanácsolta, ha tehetségtelen rendezővel hozza össze a sors, énekeljen, vagy egyen valamit a színpadon, ha lehet. Utóbbit meg is valósította, egy ötliteres meg egy kisebb befőttesüvegből eszegetett, és persze nagy sikert aratott. Ön mit tanácsolna a mostani pályakezdő színészeknek?
P. E.: Legyenek alázatosak a szakmával szemben. Jó az önbizalom, de nagyon fontos az alázat is. Higgyék el, nem lehet munka nélkül minőségi színvonalat elérni, kisujjból kirázni.
a Játékszínben, a Karinthy Színházban, a Turay Ida Színházban, és sokak retinájába beleégett a Veri az ördög a feleségét című film Kajtárnéja is. Szeptember 24-én lesz 85 éves, ami előtt a Turay Színház jutalomjátékkal és díszelőadással tiszteleg. Pásztor Erzsivel születésnapja előtt nemcsak a Fergeteges látogatás című vígjátékról beszélgettünk, de csak vele éreztük, hogy miközben hallgatjuk, egyre melegebben süt a Nap.
Túlzás nélkül fergeteges éve van a művésznőnek, és ezt bizony nem csak a Fergeteges látogatás című vígjáték szeptemberi bemutatója miatt mondom.
P. E.: A darab szerzője Varsányi Anna, kedves barátom, dramaturg, kitűnő író, díszlet- és jelmeztervező, festő, akit Szegeden ismertem meg, ahová Székhelyi József meghívására mentem játszani. A Fergeteges látogatás mókás, kedves, humoros, négyszereplős darab. Én játszom a vidéki nagymamát, aki látogatóba érkezik a lányához és az unokájához. Három korosztály találkozik, és persze mindegyik mást akar, mindegyik máshogy éli az életét. A lányom, Teri, akit Détár Enikő játszik, ötvenéves ügyvédnő, akinek van egy jóképű szeretője, őt Babicsek Bernát alakítja. A lánya, Emma pedig, akit Bodor Szabina játszik, babát vár. Megérkezem és alaposan felkavarom az állóvizet.
Azt csiripelik a pesti verebek, hogy fergeteges sikert arattak a darab előbemutatóján, az egervári várkastély színpadán. Hogy is volt pontosan?
P. E.: Július elején volt két előadásunk szabadtéren, és valóban fergeteges sikerünk volt. A nézők is ki voltak éhezve a színházra – telt ház volt, még pótszékeken is ültek –, és mi is a játékra. Féltem egy kicsit az előadástól, hiába vagyok 62 éve a pályán, az egyéves leállás után drukkal léptem színpadra, ám akkora tapsözön fogadott, hogy már akkor nyeltem a könnyeimet. Csodás érzés volt. A közönség végignevette az előadást, de a végén ért az igazi meglepetés. Az egyéni tapsomnál egy emberként állt fel a nézőtér. Talán csak Pavarottinak volt ilyen sikere. Megköszöntem a közönség szeretetét, és elmondtam, hallottam, hogy Haumann Péter visszavonul a színpadtól, és magam is elgondolkoztam rajta, hogy ezt tegyem. De be sem fejezhettem a mondatot, amikor a közönség kórusban mondta: nem, nem, ne tegye.
A darabot Rozgonyi Ádám rendezte, úgy tudom, nem volt még közös munkájuk.
P. E.: Először dolgoztam Ádámmal, nagyon kellemes találkozás volt. A nagy hőségben, 40 fokban próbáltunk, de nyugodt volt a hangulat. Babicsek Bernáttal is először találkoztam a színpadon, helyesek voltak a fiatalok, tanulni akartak, úgy néztek rám, ahogy én is a pályám kezdetén a nagyokra. Jó érzés volt, általában nem ez a jellemző. Amikor én voltam kezdő, nem volt önbizalmam, ha a folyóson találkoztam Máthé Erzsivel, akit mennyei boldogság volt nézni a színpadon, és a mai napig nagyon szeretek, azt mondtam: sze, csó, ő pedig így dörgött rám: tegezz, te marha. Amikor Debrecenben játszottam Szendrő Józsefnél, azoknak a daraboknak a próbáit is megnéztem, amikben nem szerepeltem, hogy tanuljak.
A következő fergeteges esemény szeptember 24., amikor a Turay Színház díszelőadással köszönti Önt a 85. születésnapján.
P. E.: Ez az előadás a színház igazgatója, Darvasi Ilona ajándéka nekem. 85 év elég ok rá, nem mindig van ilyen, Ilona pedig nagyon tud ünnepelni. Számomra minden előadás fontos, amikor reggel felkelek, és tudom, hogy játszani fogok, átjár a melegség. A színházhoz semmi nem fogható, sokat forgattam, szinkronizáltam, nagyon jó volt minden, de a színház az más. Napokig él bennem az élmény előadás után is.
Ahogy bennünk, nézőkben is. Ön nem csak az alakításaival hat ránk, példaértékű a derűje és a mindig kifogástalan megjelenése is.
P. E.: Mindig arra törekedtem, hogy lélekben megmaradjak olyannak, amilyenné az anyám formált. Arra nevelt, hogy szerény legyek, még ha jó színésznő leszek is, és értékeljem az élet apró örömeit. Egy ilyen pusztító járvány után különösen fontos, hogy ne csináljunk cirkuszt mondjuk azért, mert nincs parkolóhelyünk, hanem figyeljünk arra, ami örömet szerez. Én például örülök, hogy egyedül tudok tusolni, mert a betegségem alatt csak nővér segítségével tudtam. Örülök annak is, hogy van légkondim, így nem szenvedek a melegtől. Ami pedig az öltözködésemet illeti, nagy hatással volt rám a csodálatos Sulyok Mária, aki mindig elegáns kosztümökben és jó minőségű bőrcipőkben járt, így már főiskolás koromban elhatároztam, hogy mindig tip-top leszek.
Sulyok Máriához hasonlóan a káprázatos Tolnay Klárit is a finom, visszafogott öltözködés jellemezte. Nem véletlenül említem őt, születésnapja alkalmából életműkiállítása nyílik Mohorán.
P. E.: Tolnay Klári szülőhelyén, Mohorán otthonra találtam. A Tolnay Klári Emlékházban szeptember 25-én beszélgetéssel egybekötött kiállításmegnyitón fogok részt venni a születésnapom alkalmából. Rendszeresen járok Mohorára, itt volt Koncz Gabi születésnapi kiállítása is, szeretem ezt a helyet, ahol Balla István bőrész-iparművész és családja nagyon szépen ápolja Klárika emlékét, és színvonalas, színházhoz köthető programokat szervez.
Apropó színvonal. Osztályfőnöke, Szinetár Miklós a diploma mellé minden tanítványának személyre szóló útravalót adott. Önnek azt tanácsolta, ha tehetségtelen rendezővel hozza össze a sors, énekeljen, vagy egyen valamit a színpadon, ha lehet. Utóbbit meg is valósította, egy ötliteres meg egy kisebb befőttesüvegből eszegetett, és persze nagy sikert aratott. Ön mit tanácsolna a mostani pályakezdő színészeknek?
P. E.: Legyenek alázatosak a szakmával szemben. Jó az önbizalom, de nagyon fontos az alázat is. Higgyék el, nem lehet munka nélkül minőségi színvonalat elérni, kisujjból kirázni.