2022. február 04. /
A múlt év decemberében, néhány nappal a Mester születésnapja előtt a NKA Hangfoglaló Program, a Hangőr Egyesület, a Magyar Jazz Szövetség és a Ceglédi Dobmúzeum összefogásának eredményeképp Poptörténeti Emlékpont tábla került Mr. Dob egykori lakóházának falára
Budapesten, a Murányi utca 25-ös számú épületre. A dobosok a legvidámabb közösség a zenészek társadalmában, ez a hangulat jellemezte az avatóünnepséget. Kovács Gyula özvegye, lánya és fia meghatottan, de nagy örömmel fogadták hazánk
legkiválóbb ütőhangszereseinek szeretetteljes köszöntését, valóban egy nagy családnak tűnt az ünneplő közönség. Folyamatosan folyt a sztorizás, hiszen a vidám történetek főszereplőjeként Kovács Gyula rendkívül sok emléket hagyott hátra a nevét viselő világhírű dobiskoláján kívül, amelyből a mai napig oktatják a dobos növendékeket szerte a világban. Egykori tanítványai közül Rosenberg Tamás kifejezetten ezért az eseményért utazott haza külföldről, de eljött mások mellett Pálmai Zoltán, Solti János, Fekete Gábor, Donászy Tibor, Dorozsmai Péter, Bardóczi Gyula, Muszta István, Berdisz Tamás és Weszely János is. A legendás Dob-Show (Kovács Gyula, Kőszegi Imre, Jávori Vilmos) egyetlen élő tagja, Kőszegi Imre szintén jelen volt, ahogy Dubán Dezső is, a Tam Tam Dobcentrum és a Dubán család képviseletében.
Az ünnepség első mozzanataként az egybegyűltek némán megemlékeztek a közelmúltban elhunyt Kármán Sándorról, a Ceglédi Dobmúzeum létrahozójáról, majd Pálmai Zoltán beszélt a tanítványok, Szűcs Balázs alpolgármester Erzsébetváros Önkormányzata és Rozsonits Tamás Kovács Gyula családjának nevében. Pálmai Zoltán kiemelte, hogy Kovács Gyula nem kizárólag kiváló dobos és pedagógus volt, hanem önálló brandet teremtett, bár abban a korban ezt a kifejezést még nem használták, hiszen az élet minden területére mintát adott, megelőzve korának trendjeit mind felfogásban, viselkedésben, beszédstílusban, öltözködésben, de még a cigarettázási szokásaiban is. Rozsonits Tamás méltatta a Mester életútját, és kitért arra, hogy Kovács Gyula világkarriert futhatott volna be, hiszen az angol Melody Maker szaklap listáján az európai dobosok második helyezettjeként tartották számon. Aztán egy külföldi fesztiválsikert követően bevonták az útlevelét, így törték kerékbe a terveit. Ezt követően alapították Gonda Jánossal a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium dzsessz tanszakát 1965-ben. Szűcs Balázs kulturális alpolgármester felidézte, hogy Kovács Gyula egykor játszott Tabányi Mihály zenekarában is, aki szintén Erzsébetvárosban élt. Az önkormányzat nevében ígéretet tett arra, hogy a jövőben még nagyobb figyelmet fordítanak a kerület híres művészei emlékének ápolására. Az ünnepélyt Bágyi Balázs, a Magyar Jazz Szövetség elnökének dobimprovizációja tette még emlékezetesebbé. Zárásként Dorozsmai Péter egy szál virágot tűzött az emléktáblára, és Kovács Gyula családjának ajándékozott egy olyan dobverőt, amit még növendékként a Mestertől kapott.
Budapesten, a Murányi utca 25-ös számú épületre. A dobosok a legvidámabb közösség a zenészek társadalmában, ez a hangulat jellemezte az avatóünnepséget. Kovács Gyula özvegye, lánya és fia meghatottan, de nagy örömmel fogadták hazánk
legkiválóbb ütőhangszereseinek szeretetteljes köszöntését, valóban egy nagy családnak tűnt az ünneplő közönség. Folyamatosan folyt a sztorizás, hiszen a vidám történetek főszereplőjeként Kovács Gyula rendkívül sok emléket hagyott hátra a nevét viselő világhírű dobiskoláján kívül, amelyből a mai napig oktatják a dobos növendékeket szerte a világban. Egykori tanítványai közül Rosenberg Tamás kifejezetten ezért az eseményért utazott haza külföldről, de eljött mások mellett Pálmai Zoltán, Solti János, Fekete Gábor, Donászy Tibor, Dorozsmai Péter, Bardóczi Gyula, Muszta István, Berdisz Tamás és Weszely János is. A legendás Dob-Show (Kovács Gyula, Kőszegi Imre, Jávori Vilmos) egyetlen élő tagja, Kőszegi Imre szintén jelen volt, ahogy Dubán Dezső is, a Tam Tam Dobcentrum és a Dubán család képviseletében. Az ünnepség első mozzanataként az egybegyűltek némán megemlékeztek a közelmúltban elhunyt Kármán Sándorról, a Ceglédi Dobmúzeum létrahozójáról, majd Pálmai Zoltán beszélt a tanítványok, Szűcs Balázs alpolgármester Erzsébetváros Önkormányzata és Rozsonits Tamás Kovács Gyula családjának nevében. Pálmai Zoltán kiemelte, hogy Kovács Gyula nem kizárólag kiváló dobos és pedagógus volt, hanem önálló brandet teremtett, bár abban a korban ezt a kifejezést még nem használták, hiszen az élet minden területére mintát adott, megelőzve korának trendjeit mind felfogásban, viselkedésben, beszédstílusban, öltözködésben, de még a cigarettázási szokásaiban is. Rozsonits Tamás méltatta a Mester életútját, és kitért arra, hogy Kovács Gyula világkarriert futhatott volna be, hiszen az angol Melody Maker szaklap listáján az európai dobosok második helyezettjeként tartották számon. Aztán egy külföldi fesztiválsikert követően bevonták az útlevelét, így törték kerékbe a terveit. Ezt követően alapították Gonda Jánossal a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium dzsessz tanszakát 1965-ben. Szűcs Balázs kulturális alpolgármester felidézte, hogy Kovács Gyula egykor játszott Tabányi Mihály zenekarában is, aki szintén Erzsébetvárosban élt. Az önkormányzat nevében ígéretet tett arra, hogy a jövőben még nagyobb figyelmet fordítanak a kerület híres művészei emlékének ápolására. Az ünnepélyt Bágyi Balázs, a Magyar Jazz Szövetség elnökének dobimprovizációja tette még emlékezetesebbé. Zárásként Dorozsmai Péter egy szál virágot tűzött az emléktáblára, és Kovács Gyula családjának ajándékozott egy olyan dobverőt, amit még növendékként a Mestertől kapott.