2022. december 09. / Zábrádi Mariann
Pål Mangor Kvammen – Torfinn Nag – Jon Arne Sægrov – Per Inge Torkelsen kortárs norvég szerzők Királyrák krumplifészekben című komédiáját rendezi a Pécsi Nemzeti Színházban Böhm György. Két csodálatos művésznő, a két Kossuth-díjas: Vári Éva és Uhrik Teodóra jutalomjátéka a
kétszereplős kortárs norvég komédia, melynek bemutatójára a Pécsi Nemzeti Színház új játszóhelyén, a Pécsi Horvát Színházban került sor 2022. november 12-én. A két, minden létező szakmai elismerést, díjat magáénak tudó művésznő méltán a pécsiek nagy kedvence, bár munkásságuk jelentősen túlmutat a város határain. Böhm Györgyhöz is sok szállal kötődnek.
Mondhatni, nem új keletű a kapcsolata a két kiváló művésznőhöz.
B. Gy.: Bizony. Uhrik Dórát 1968-ban a legendás Eck Imre alapította Pécsi Balett előadásában, a Pokoljárásban láttam először. Vári Évát pedig az Egy bolond százat csinál-ban néztem áhítattal. Később, biztosan nem véletlenül úgy hozta a sors, hogy mindkettőjükkel dolgozhattam is. A Budapesti Kamaraszínházban, az Operettszínházban, a Müpában, és most itt vagyunk hárman Pécsett. Csodálatos ajándék.
Rendezőként, dramaturgént az ország és a világ számos színházában otthonos: Zalaegerszeg, Győr, Budapest, Helsinki, Berlin, Köln, Zürich, Sydney… és Pécs.
A Pécs-kapcsolat sem újkeletű.
B. Gy.: Nem bizony. Sőt, ősréginek is mondható. Itt jártam gimnáziumba a Leőweybe. Kollégista voltam. A színházzal is itt ismerkedtem meg. Mondhatni, állandóan színházba jártam, mert annak idején a gimnazistáknak kötelező volt. Bérletünk volt. Nekem kétszeresen is. Az iskola és a kollégium révén is. Az első színházi munkám is Pécshez kötődik. 35 évvel ezelőtt, 1987-ben Bibbiena Calandria című reneszánsz komédiáját dolgoztam át, az előadás rendezője Vas-Zoltán Iván volt. Az első pécsi rendezésem pedig A dzsungel könyve volt. Ezt látták Helsinkiből a Svenska Teaternből, így kaptam meghívást hozzájuk, ahol aztán svédül is megrendezhettem. A padlás rendezésem 150-szer ment Pécsett 2013-2020 között, ez az előadásszám vidéki színházi rekord lett.
Tavaly volt 50 éve, hogy a pályán van. A Vígszínházban kezdett.
B. Gy.: Igen, de nem dramaturgként, hanem bútoros segédmunkásként kezdtem. Az ELTE-re nappali tagozatra jártam tulajdonképpen, de volt mellette 5 állásom. Például hajnalban vagont rakodtam, este statiszta voltam a Vígben, de voltam a IX. kerületi tanács művészeti csoportokat felügyelő munkatársa is. Itt ismerkedtem meg a Közvágóhídon működő hentesek karával, mely életre szóló élményt például beleszőttem a Csókos asszonyba: az egyiknek sikerül, a másiknak nem… – énekli az álomjelenetben a hentesek kara…
És ezzel el is érkeztünk a groteszk, az irónia eszközeihez, melyek állandóan jelen vannak munkáiban. Ez a mostani rendezésben, mely egy idősek otthonában játszódik, és az élete végén álló két hölgy civódását, összecsiszolódását mutatja meg – igazán kiteljesedhet.
B. Gy.: Elképesztő jó lehetőség ez a groteszk darab a „rosszalkodásra”. És nagy szerencsém van, hogy a két fantasztikus művésznő szívesen partnerem ebben. Ez egy groteszk, humoros, néhány helyen a Susan Sontag-féle campet („olyan felfogás, melynek lényege a természetellenes szeretetében rejlik: a művészi és túlzó dolgokéban” – a szerk.) is hozza. És mindeközben egy szívfájdító, szívfacsaró, lélekemelő történetet látunk, mely mindannyiunkról szól.
Ki a célközönsége az előadásnak?
B. Gy.: Csak A padlást tudom idézni: 9-től 99 éves korig. Mindenkinek van saját, sokszor fájdalmas élménye az öregek otthona témában, és most lehetőséget adunk arra, hogy nyíltan lehessen erről beszélni, és közben jókat nevetünk magunkon, meg kiröhögjük a halált.
Milyen munkák várják ezt követően?
B. Gy.: Van egy nagyon szomorú dolog az életemben. Korcsmáros Gyuri barátom halála. 50 éve ismertük egymást, együtt voltunk katonák is, és aztán 35 évig együtt írtunk darabokat. Az ő elvesztése egyelőre nem feldolgozható számomra. Sajnos vannak még más személyes veszteségeim is. De ezekkel együtt mindig törekszem az élet pozitív oldalát látni, megragadni és megélni. Azt mondom, röhögjük ki a halált! Jó apropó erre ez a darab, Maggi és Lillemor története. Van sok tervem. Korcsmáros Gyurival befejeztük a Gábor Zsazsa életéről szóló musicalt Szikora Róbert zenéjével, amely 2024-ben kerül bemutatásra. A Veres 1 Színházban pedig megrendezem a Szép nyári nap című musicalt. És most belefogunk Tesla kutyámmal is egy nagy projektbe. Terápiás kutya képzőbe járunk, autista és ADHD-s gyerekeknek szeretnék segíteni ezzel, ha elvégezzük a kiképzést sikeresen.
kétszereplős kortárs norvég komédia, melynek bemutatójára a Pécsi Nemzeti Színház új játszóhelyén, a Pécsi Horvát Színházban került sor 2022. november 12-én. A két, minden létező szakmai elismerést, díjat magáénak tudó művésznő méltán a pécsiek nagy kedvence, bár munkásságuk jelentősen túlmutat a város határain. Böhm Györgyhöz is sok szállal kötődnek.
Mondhatni, nem új keletű a kapcsolata a két kiváló művésznőhöz.
B. Gy.: Bizony. Uhrik Dórát 1968-ban a legendás Eck Imre alapította Pécsi Balett előadásában, a Pokoljárásban láttam először. Vári Évát pedig az Egy bolond százat csinál-ban néztem áhítattal. Később, biztosan nem véletlenül úgy hozta a sors, hogy mindkettőjükkel dolgozhattam is. A Budapesti Kamaraszínházban, az Operettszínházban, a Müpában, és most itt vagyunk hárman Pécsett. Csodálatos ajándék.
Rendezőként, dramaturgént az ország és a világ számos színházában otthonos: Zalaegerszeg, Győr, Budapest, Helsinki, Berlin, Köln, Zürich, Sydney… és Pécs.
A Pécs-kapcsolat sem újkeletű.
B. Gy.: Nem bizony. Sőt, ősréginek is mondható. Itt jártam gimnáziumba a Leőweybe. Kollégista voltam. A színházzal is itt ismerkedtem meg. Mondhatni, állandóan színházba jártam, mert annak idején a gimnazistáknak kötelező volt. Bérletünk volt. Nekem kétszeresen is. Az iskola és a kollégium révén is. Az első színházi munkám is Pécshez kötődik. 35 évvel ezelőtt, 1987-ben Bibbiena Calandria című reneszánsz komédiáját dolgoztam át, az előadás rendezője Vas-Zoltán Iván volt. Az első pécsi rendezésem pedig A dzsungel könyve volt. Ezt látták Helsinkiből a Svenska Teaternből, így kaptam meghívást hozzájuk, ahol aztán svédül is megrendezhettem. A padlás rendezésem 150-szer ment Pécsett 2013-2020 között, ez az előadásszám vidéki színházi rekord lett.
Tavaly volt 50 éve, hogy a pályán van. A Vígszínházban kezdett.
B. Gy.: Igen, de nem dramaturgként, hanem bútoros segédmunkásként kezdtem. Az ELTE-re nappali tagozatra jártam tulajdonképpen, de volt mellette 5 állásom. Például hajnalban vagont rakodtam, este statiszta voltam a Vígben, de voltam a IX. kerületi tanács művészeti csoportokat felügyelő munkatársa is. Itt ismerkedtem meg a Közvágóhídon működő hentesek karával, mely életre szóló élményt például beleszőttem a Csókos asszonyba: az egyiknek sikerül, a másiknak nem… – énekli az álomjelenetben a hentesek kara…
És ezzel el is érkeztünk a groteszk, az irónia eszközeihez, melyek állandóan jelen vannak munkáiban. Ez a mostani rendezésben, mely egy idősek otthonában játszódik, és az élete végén álló két hölgy civódását, összecsiszolódását mutatja meg – igazán kiteljesedhet.
B. Gy.: Elképesztő jó lehetőség ez a groteszk darab a „rosszalkodásra”. És nagy szerencsém van, hogy a két fantasztikus művésznő szívesen partnerem ebben. Ez egy groteszk, humoros, néhány helyen a Susan Sontag-féle campet („olyan felfogás, melynek lényege a természetellenes szeretetében rejlik: a művészi és túlzó dolgokéban” – a szerk.) is hozza. És mindeközben egy szívfájdító, szívfacsaró, lélekemelő történetet látunk, mely mindannyiunkról szól.
Ki a célközönsége az előadásnak?
B. Gy.: Csak A padlást tudom idézni: 9-től 99 éves korig. Mindenkinek van saját, sokszor fájdalmas élménye az öregek otthona témában, és most lehetőséget adunk arra, hogy nyíltan lehessen erről beszélni, és közben jókat nevetünk magunkon, meg kiröhögjük a halált.
Milyen munkák várják ezt követően?
B. Gy.: Van egy nagyon szomorú dolog az életemben. Korcsmáros Gyuri barátom halála. 50 éve ismertük egymást, együtt voltunk katonák is, és aztán 35 évig együtt írtunk darabokat. Az ő elvesztése egyelőre nem feldolgozható számomra. Sajnos vannak még más személyes veszteségeim is. De ezekkel együtt mindig törekszem az élet pozitív oldalát látni, megragadni és megélni. Azt mondom, röhögjük ki a halált! Jó apropó erre ez a darab, Maggi és Lillemor története. Van sok tervem. Korcsmáros Gyurival befejeztük a Gábor Zsazsa életéről szóló musicalt Szikora Róbert zenéjével, amely 2024-ben kerül bemutatásra. A Veres 1 Színházban pedig megrendezem a Szép nyári nap című musicalt. És most belefogunk Tesla kutyámmal is egy nagy projektbe. Terápiás kutya képzőbe járunk, autista és ADHD-s gyerekeknek szeretnék segíteni ezzel, ha elvégezzük a kiképzést sikeresen.