2023. január 12. / Birtalan Krisztina
2023-ban lesz 20 éves – ünnepre készül a PR-Evolution Dance Company, a hazai és nemzetközi táncéletben jól ismert, sikeres társulat. 2003-ban alakult, a világhírű Rambert Dance Companyból éppen hazatérő Kun Attila alapította, vezette 2008-ig. Tőle vette át az irányítást Nemes Zsófia, aki
azóta – s jelenleg is – felelős az együttes művészi munkájáért, vezető koreográfusa és művészeti vezetője annak egyszemélyben. Páyafutása ismert: táncolt a Szegedi Kortárs Balett szólistájaként, részt vett a Sarbo Táncszínház megalapításában, létrehozta az évekig a Vígszínházban regnáló Figurák Táncszínházat. Táncművészként az ország legismertebb alkotóival dolgozott együtt. Koreografált színházakban, köztük a Vígszínházban, az Operában, bábszínházakban, legutóbb New Yorkban dolgozott Yuri Kordonsky rendezővel. 2020-ban munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést. A közelgő 20. évforduló kapcsán az együttes vezetőjét kérdeztem.
Milyen érzés ezt a 20-as számot hallani?
N. Zs.: Gyorsan telik az idő. Az ember észre sem veszi. A folyamatos munkában valahogy észrevétlenül múlnak az évek, különösen ha a munka a hivatása, tehát ez az élete az embernek. Nagyon jó érzéssel tölt el, hiszen ahogy az ember erre gondol, öntudatlanul eszébe jut az eltelt két évtized sok-sok és nagyszerű élménye!
Kiknek a nevéhez fűződik az együttes elmúlt két évtizede?
N. Zs.: Az előadásainkra jellemző az összművészeti jelleg, ezért sokszor dolgoztunk együtt színészekkel, zenészekkel, bábosokkal, videósokkal. Sok embert sorolhatnék, mind a táncművészek, a közreműködők, mind az alkotótársak közül, most a teljesség igénye nélkül kiragadok néhány ismertebb művészt közülük. Például Szervét Tibor, Szilágyi Csenge (a Vígszínház színésznője), Czigány Judit (a Recirquel volt tagja), Mester Dávid (a Vígszínház zenei vezetője), Szakály György (Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, koreográfus, balettigazgató, volt rektor), Szirtes Edina Mókus, Nagy Teodóra, Zachár Lóránd, aki itthon és külföldön is közkedvelt koreográfus, szinte már az összes együttessel dolgozott hazai színtéren, Leo Mujic, aki több alkalommal is járt az együttesnél (ő a Győri Balettnek, a Pécsi Balettnek és a Táncművészeti Egyetemen is koreografált hazánkban). Hálás vagyok érte, hogy ilyen emberekkel hozhattunk létre előadásokat.
Ez a sokszínűség az előadások témaválasztásaira is jellemző, szeretsz ihletet nyerni a művészet több szegmenséből?
N. Zs.: Igen, nagyon szeretem a művészeteket. Imádom a festészetet, az irodalmat, a filmeket is, s ez nyílván ki is derül előadásaink listájából, hiszen nem egy szépművészeti vagy irodalmi témájú előadást hoztunk már létre: Klimt, Mucha, Da Vinci, Modigliani, Magritte, Lator László, Shakespeare, Michael Ende, Rejtő Jenő, Örkény stb. Nagyon sok minden inspirál. Mindenben szeretem megtalálni azt, ami személyes, amitől nekem fontos – s hiszem, hogy közönségünknek is –, és megnyitható az adott mű vagy szerző belső világa, igazi értékei. Számomra a legfontosabb az üzenet, ez az, amit közvetíteni szeretnék nézőink felé. Hiszek abban, hogy az alkotás egy misztérium, a színház egy olyan hely, ahol a közönségből közösség lehet, ahol együtt bejárható az univerzum, és az emberi létezés mélységein át eljuthatunk a feloldó magasságokig. A mostani helyzetben minden mobilis, minden változik. Leginkább a sorsra bízom magunkat, hogy vezessen. Hiszen a legjobbat adja nekünk, szerintem ez a legfontosabb, amit tudnunk kell. Sokaknak nehéz a helyzete, nekünk sem egyszerű, de most megfogni, megtalálni kell egymás kezét, megölelni a másikat. Összefogni, s élmény szinten tudatni: nem vagyunk egyedül. Most van a legnagyobb szükség ránk, s a művészek dolga az, hogy utat mutassanak.
Mitől más az, amit ti csináltok, miben különböztök más együttesektől?
N. Zs.: Nehéz erre válaszolni. Azt tudom elmondani, ahogy én működök, mindig több rétegben gondolkodom egy előadásról. Van egy üzenet, ami úgy érzem, hasznos másoknak is, értéket hordoz, és ez kibontakozik, mint egy történés, mint egy szituáció, létrehozza az érzelmeket, az érzéki hatást, ami megjelenik a táncban. Minden előadásomban más a mozgás, mert az adott tematikából indulok ki, hagyom, hogy inspiráljon a téma. Nagyszerű, hogy együttesben dolgozhatunk, mert van esély fejleszteni magunkat, és így garantálni tudjuk az élményt, a magas technikai és színpadi színvonalat.
Mit kívántok a következő 20 évre?
N. Zs.: Még sok szép élményt, sok felejthetetlen előadást, ami elvarázsolja, felemeli a nézőket. Szeretnénk eljuttatni az előadásainkat még több emberhez. Sok tehetséges emberrel együtt dolgozni, és megteremteni azokat a feltételeket, amelyek között igazán méltó módon tudunk próbálni és létezni hosszú távon is. Megtalálni a támogatóinkat, akik igénylik a munkánkat. A környezetünkben megteremteni azt a szemléletet, ahogy igazán a közösség működni tud, és amiben az emberek boldogok, mert megkapják azt, amitől emberek, az emberi értékeket.
azóta – s jelenleg is – felelős az együttes művészi munkájáért, vezető koreográfusa és művészeti vezetője annak egyszemélyben. Páyafutása ismert: táncolt a Szegedi Kortárs Balett szólistájaként, részt vett a Sarbo Táncszínház megalapításában, létrehozta az évekig a Vígszínházban regnáló Figurák Táncszínházat. Táncművészként az ország legismertebb alkotóival dolgozott együtt. Koreografált színházakban, köztük a Vígszínházban, az Operában, bábszínházakban, legutóbb New Yorkban dolgozott Yuri Kordonsky rendezővel. 2020-ban munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést. A közelgő 20. évforduló kapcsán az együttes vezetőjét kérdeztem.
Milyen érzés ezt a 20-as számot hallani?
N. Zs.: Gyorsan telik az idő. Az ember észre sem veszi. A folyamatos munkában valahogy észrevétlenül múlnak az évek, különösen ha a munka a hivatása, tehát ez az élete az embernek. Nagyon jó érzéssel tölt el, hiszen ahogy az ember erre gondol, öntudatlanul eszébe jut az eltelt két évtized sok-sok és nagyszerű élménye!
Kiknek a nevéhez fűződik az együttes elmúlt két évtizede?
N. Zs.: Az előadásainkra jellemző az összművészeti jelleg, ezért sokszor dolgoztunk együtt színészekkel, zenészekkel, bábosokkal, videósokkal. Sok embert sorolhatnék, mind a táncművészek, a közreműködők, mind az alkotótársak közül, most a teljesség igénye nélkül kiragadok néhány ismertebb művészt közülük. Például Szervét Tibor, Szilágyi Csenge (a Vígszínház színésznője), Czigány Judit (a Recirquel volt tagja), Mester Dávid (a Vígszínház zenei vezetője), Szakály György (Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, koreográfus, balettigazgató, volt rektor), Szirtes Edina Mókus, Nagy Teodóra, Zachár Lóránd, aki itthon és külföldön is közkedvelt koreográfus, szinte már az összes együttessel dolgozott hazai színtéren, Leo Mujic, aki több alkalommal is járt az együttesnél (ő a Győri Balettnek, a Pécsi Balettnek és a Táncművészeti Egyetemen is koreografált hazánkban). Hálás vagyok érte, hogy ilyen emberekkel hozhattunk létre előadásokat.
Ez a sokszínűség az előadások témaválasztásaira is jellemző, szeretsz ihletet nyerni a művészet több szegmenséből?
N. Zs.: Igen, nagyon szeretem a művészeteket. Imádom a festészetet, az irodalmat, a filmeket is, s ez nyílván ki is derül előadásaink listájából, hiszen nem egy szépművészeti vagy irodalmi témájú előadást hoztunk már létre: Klimt, Mucha, Da Vinci, Modigliani, Magritte, Lator László, Shakespeare, Michael Ende, Rejtő Jenő, Örkény stb. Nagyon sok minden inspirál. Mindenben szeretem megtalálni azt, ami személyes, amitől nekem fontos – s hiszem, hogy közönségünknek is –, és megnyitható az adott mű vagy szerző belső világa, igazi értékei. Számomra a legfontosabb az üzenet, ez az, amit közvetíteni szeretnék nézőink felé. Hiszek abban, hogy az alkotás egy misztérium, a színház egy olyan hely, ahol a közönségből közösség lehet, ahol együtt bejárható az univerzum, és az emberi létezés mélységein át eljuthatunk a feloldó magasságokig. A mostani helyzetben minden mobilis, minden változik. Leginkább a sorsra bízom magunkat, hogy vezessen. Hiszen a legjobbat adja nekünk, szerintem ez a legfontosabb, amit tudnunk kell. Sokaknak nehéz a helyzete, nekünk sem egyszerű, de most megfogni, megtalálni kell egymás kezét, megölelni a másikat. Összefogni, s élmény szinten tudatni: nem vagyunk egyedül. Most van a legnagyobb szükség ránk, s a művészek dolga az, hogy utat mutassanak.
Mitől más az, amit ti csináltok, miben különböztök más együttesektől?
N. Zs.: Nehéz erre válaszolni. Azt tudom elmondani, ahogy én működök, mindig több rétegben gondolkodom egy előadásról. Van egy üzenet, ami úgy érzem, hasznos másoknak is, értéket hordoz, és ez kibontakozik, mint egy történés, mint egy szituáció, létrehozza az érzelmeket, az érzéki hatást, ami megjelenik a táncban. Minden előadásomban más a mozgás, mert az adott tematikából indulok ki, hagyom, hogy inspiráljon a téma. Nagyszerű, hogy együttesben dolgozhatunk, mert van esély fejleszteni magunkat, és így garantálni tudjuk az élményt, a magas technikai és színpadi színvonalat.
Mit kívántok a következő 20 évre?
N. Zs.: Még sok szép élményt, sok felejthetetlen előadást, ami elvarázsolja, felemeli a nézőket. Szeretnénk eljuttatni az előadásainkat még több emberhez. Sok tehetséges emberrel együtt dolgozni, és megteremteni azokat a feltételeket, amelyek között igazán méltó módon tudunk próbálni és létezni hosszú távon is. Megtalálni a támogatóinkat, akik igénylik a munkánkat. A környezetünkben megteremteni azt a szemléletet, ahogy igazán a közösség működni tud, és amiben az emberek boldogok, mert megkapják azt, amitől emberek, az emberi értékeket.