2025. Április 06. /
Beszélgetés Nienhaus Rózsaával, a zengővárkonyi Míves Tojás Múzeum alapítójával
A jubileum okán nem kerülhető meg, hogy a kezdetekről kérdezzem, mikor tudatosult Önben a kiállítás igénye?
Dr. N. R.: Magamat gyűjtő típusként is aposztrofálom. Ajándékozással kezdődött, egy szépen faragott fatojással, melyben matematikusként az oválishoz hasonló forma véges végtelensége, az azon megjelenített díszítmény ragadott meg.
Ezután szinte szembejöttek velem a díszített tojások, egyre sokasodtak mintáik, színeik gazdagságával, s aztán jött a kíváncsiság, miért, mióta, hogyan s továbbá, ami nekem érték, hátha másnak is az. A startjelet a már ismert húsvét hajnali álmom adta, mely szerint gyűjteményemet egy takaros parasztházban közszemlére teszem. Ettől kezdve tervszerűen építkeztem. Mottóm Weöres Sándor verscíme: A teljesség felé. A bemutatás körülményeinek, a megvalósítás színvonalának méltónak kellett lennie a míves tojások színvonalához. Gyűjteményemet megismertettem néprajzos szakemberekkel, elnyertem Dr. Györgyi Erzsébet főmuzeológus támogatását, aki már az 1970-es évektől foglalkozott a tojásdíszítés népi hagyományainak kutatásával. Ajánlására az illetékes kultúrkormányzat megadta a muzeális intézményi működési engedélyt. „Itt a csoda van jelen” – mondta egy látogató. Számomra sorsszerű, ahogy sok-sok ember összefogása, számtalan gondolat, tett mint láncszemek sorozata teremtette meg a „csodát”, a Míves Tojás Múzeumot Zengővárkonyban. Így lett „Álomszép szülötte egy szép álomnak” – ahogy a Múzeum egyik korai méltatója írásában fogalmazott.
Hogyan alakult a gyűjteménye összetétele az évek során?
Dr. N. R.: Alapvető célom a népi hagyományokat követő díszített tojások gyűjtése, megőrzése, bemutatása. A díszített tojás sérülékeny tárgytípus, muzeális értékét nemcsak a tárgy kora képezi, hanem a reprodukciókon megjelenő autentikus mintakincs, alapelemeinek változatai, színvilága, a díszítő módszer. A mintegy 6000 darabot számláló gyűjteményből egyidejűleg csaknem 2500 darab tekinthető meg a vitrinekben. A 25 év alatt hat alkalommal rendeztük át a kiálítás anyagát. Új alkotóktól újabb szerzemények kerültek a kiállításba, változott a bemutatás struktúrája, nemcsak tájegységek jellegzetessége, hanem minták változatai szerint, tematikusabb is lett, például a nagypénteki stáció sorozatával. A gyűjtemény gerincét a Kárpát-medence hímesei adják, de találhatók alkotások a világ minden tájáról. A látványteremtés érdekében a szigorúan vett gyűjtőkörön túl bemutatunk egzotikus érdekességeket, például kínai, tussal festett üvegtojásokat, indonéz festett tojásokat, valamint újabb kori díszítő módszerekkel készült, ún. rátétes, áttört alkotásokat is.
Milyen jelentősége van ma az Ön gyűjteményének az európai kulturális örökség megőrzése szempontjából?
Dr. N. R.: Magyarország az európai közösség tagja, kultúrája része az európai kultúrának. A Míves Tojás Gyűjtemény Európában is ritkaságnak számítóan csak díszített tojásokat bemutató állandó kiállítás, ahol helyet kapnak cseh, szlovák, ukrán, szerb, szlovén, német, svájci, lengyel területekről származó, azok jellegzetességeit hordozó alkotások is. A Múzeum nemcsak a régió s az ország unikális közéleti, turisztikai színfoltja, számos külföldi érdeklődő is felkeresi. Számos szakmai és turisztikai konferencián, rendezvényen vettünk részt. Ezek közül említem az Európai Múzeumok Fóruma Konferenciát Luxemburgban, ahol az „Év Európai Múzeuma 2002” díj jelöltjeként voltunk jelen, valamint a Művészetterápiás Világkongresszust. Felkérések nyomán időszakos kiállításokhoz adtunk anyagot számos hazai helyszín mellett Szlovákiába, Németországba, Olaszországba. A köztársasági elnök tavalyi látogatásán a Múzeumból származó díszített tojásokat is ajándékozott Ferenc pápának.
Hogyan látja a tojásfestés, a tojásdíszítés jövőjét?
Dr. N. R.: Alapvetően optimista vagyok. Úgy látom, a tojásdíszítés reneszánszát éljük, egyre többen foglalkoznak tojásdíszítéssel. A Múzeum is tesz az „utánpótlás” nevelése érdekében. Évente rendezünk Ifjúsági Tojásfestő Versenyt. Az ősi eredetű tojásdíszítés hagyományának továbbéléseként a tojásírással, karcolással készült alkotások a húsvéti ünnepkör kellékeivé váltak, s részben azok még ma is. Az utóbbi időkben a jelentéstartalom mellett előtérbe került a produktumok attraktivitása, látványossága, a szakmai bravúr, így a díszített tojás ma már nemcsak adott személynek adott alkalomra, húsvét táján, hanem attól függetlenül, bármikor előállítható műtárggyá változott, részévé vált a környezetdíszítő kultúrának.
Visszatekintve az elmúlt 25 év eseményeire, megismételné?
Dr. N. R.: Igen, örömmel.
A jubileum okán nem kerülhető meg, hogy a kezdetekről kérdezzem, mikor tudatosult Önben a kiállítás igénye?
Dr. N. R.: Magamat gyűjtő típusként is aposztrofálom. Ajándékozással kezdődött, egy szépen faragott fatojással, melyben matematikusként az oválishoz hasonló forma véges végtelensége, az azon megjelenített díszítmény ragadott meg.
Ezután szinte szembejöttek velem a díszített tojások, egyre sokasodtak mintáik, színeik gazdagságával, s aztán jött a kíváncsiság, miért, mióta, hogyan s továbbá, ami nekem érték, hátha másnak is az. A startjelet a már ismert húsvét hajnali álmom adta, mely szerint gyűjteményemet egy takaros parasztházban közszemlére teszem. Ettől kezdve tervszerűen építkeztem. Mottóm Weöres Sándor verscíme: A teljesség felé. A bemutatás körülményeinek, a megvalósítás színvonalának méltónak kellett lennie a míves tojások színvonalához. Gyűjteményemet megismertettem néprajzos szakemberekkel, elnyertem Dr. Györgyi Erzsébet főmuzeológus támogatását, aki már az 1970-es évektől foglalkozott a tojásdíszítés népi hagyományainak kutatásával. Ajánlására az illetékes kultúrkormányzat megadta a muzeális intézményi működési engedélyt. „Itt a csoda van jelen” – mondta egy látogató. Számomra sorsszerű, ahogy sok-sok ember összefogása, számtalan gondolat, tett mint láncszemek sorozata teremtette meg a „csodát”, a Míves Tojás Múzeumot Zengővárkonyban. Így lett „Álomszép szülötte egy szép álomnak” – ahogy a Múzeum egyik korai méltatója írásában fogalmazott.Hogyan alakult a gyűjteménye összetétele az évek során?
Dr. N. R.: Alapvető célom a népi hagyományokat követő díszített tojások gyűjtése, megőrzése, bemutatása. A díszített tojás sérülékeny tárgytípus, muzeális értékét nemcsak a tárgy kora képezi, hanem a reprodukciókon megjelenő autentikus mintakincs, alapelemeinek változatai, színvilága, a díszítő módszer. A mintegy 6000 darabot számláló gyűjteményből egyidejűleg csaknem 2500 darab tekinthető meg a vitrinekben. A 25 év alatt hat alkalommal rendeztük át a kiálítás anyagát. Új alkotóktól újabb szerzemények kerültek a kiállításba, változott a bemutatás struktúrája, nemcsak tájegységek jellegzetessége, hanem minták változatai szerint, tematikusabb is lett, például a nagypénteki stáció sorozatával. A gyűjtemény gerincét a Kárpát-medence hímesei adják, de találhatók alkotások a világ minden tájáról. A látványteremtés érdekében a szigorúan vett gyűjtőkörön túl bemutatunk egzotikus érdekességeket, például kínai, tussal festett üvegtojásokat, indonéz festett tojásokat, valamint újabb kori díszítő módszerekkel készült, ún. rátétes, áttört alkotásokat is.
Milyen jelentősége van ma az Ön gyűjteményének az európai kulturális örökség megőrzése szempontjából?
Dr. N. R.: Magyarország az európai közösség tagja, kultúrája része az európai kultúrának. A Míves Tojás Gyűjtemény Európában is ritkaságnak számítóan csak díszített tojásokat bemutató állandó kiállítás, ahol helyet kapnak cseh, szlovák, ukrán, szerb, szlovén, német, svájci, lengyel területekről származó, azok jellegzetességeit hordozó alkotások is. A Múzeum nemcsak a régió s az ország unikális közéleti, turisztikai színfoltja, számos külföldi érdeklődő is felkeresi. Számos szakmai és turisztikai konferencián, rendezvényen vettünk részt. Ezek közül említem az Európai Múzeumok Fóruma Konferenciát Luxemburgban, ahol az „Év Európai Múzeuma 2002” díj jelöltjeként voltunk jelen, valamint a Művészetterápiás Világkongresszust. Felkérések nyomán időszakos kiállításokhoz adtunk anyagot számos hazai helyszín mellett Szlovákiába, Németországba, Olaszországba. A köztársasági elnök tavalyi látogatásán a Múzeumból származó díszített tojásokat is ajándékozott Ferenc pápának.
Hogyan látja a tojásfestés, a tojásdíszítés jövőjét?
Dr. N. R.: Alapvetően optimista vagyok. Úgy látom, a tojásdíszítés reneszánszát éljük, egyre többen foglalkoznak tojásdíszítéssel. A Múzeum is tesz az „utánpótlás” nevelése érdekében. Évente rendezünk Ifjúsági Tojásfestő Versenyt. Az ősi eredetű tojásdíszítés hagyományának továbbéléseként a tojásírással, karcolással készült alkotások a húsvéti ünnepkör kellékeivé váltak, s részben azok még ma is. Az utóbbi időkben a jelentéstartalom mellett előtérbe került a produktumok attraktivitása, látványossága, a szakmai bravúr, így a díszített tojás ma már nemcsak adott személynek adott alkalomra, húsvét táján, hanem attól függetlenül, bármikor előállítható műtárggyá változott, részévé vált a környezetdíszítő kultúrának.
Visszatekintve az elmúlt 25 év eseményeire, megismételné?
Dr. N. R.: Igen, örömmel.