2025. Április 07. /
Jazzmeia Horn, a Grammy-díjra jelölt jazzénekesnő kinéz szállodája ablakán, végigpásztázza a környező épületeket, a sárga és rózsaszín felhőket, amelyek elúsznak az ablak előtt, és a Messages című albumáról mesél.
„A Messages célja, hogy bátorítást adjon mindenkinek, aki nehéz döntésekkel küzd. Emlékeztessen arra, hogy bár néha mindannyian áldozatokat kell, hogy hozzunk, az utunkon felmerülő nehézségek végül mégis megérik.”
Horn számára egy ilyen nehézség az, hogy rengeteget van úton, keveset tud a gyerekeivel együtt lenni. Ugyanakkor a világ körüli turnéi lehetőséget adnak neki, hogy elgondolkodjon kapcsolatairól – családi és romantikus kapcsolatáról –, arról, hogy hogyan változnak, és hogyan befolyásolják a művészetét. „Ha a saját dalodat akarod énekelni, ha van egy küldetésed, ha van egy szöveged, kapaszkodnod kell bele, bármi legyen is az, ami belül hajt, hang, szeretet, fény, makacsság, és megvalósítani mindenáron.”
A nagy jazzklasszikusokra reflektáló Messages-ben Horn újraértelmezi a 1932-es You’re Getting to Be a Habit with Me című dalt, és saját Tip című száma is mintha az 50-es évekből szólna: a zenekar laza groove-ot játszik, miközben az énekesnő látszólag határtalan vokális skáláját mutatja be.
Horn a jazz élvonalában mozog. Szerzeményei a műfaj hagyományaiban gyökereznek, kortárs ötletekkel, témákkal dúsítva. A 21. század hatása a lemezen úgy jelenik meg, hogy az énekesnő hangfelvételeket és üzenetrögzítő üzeneteket – valódi üzeneteket – vág be néhány dalba. A Voicemail Blues például egy játékos utazás Horn hangpostájában, ahol hallhatjuk a basszusgitáros Reggie Workmant, az énekesnő barátait és családját. A lemez záró dala, a Flip D Switch Herbie-hatású elektromos billentyűkkel szólal meg, és szintén egy valódi hangüzenetet tartalmaz, melyen Horn exe mérges kirohanással taglalja, hogy problémái vannak Horn engedelmességével. A dalban az énekesnő így összegzi a kapcsolatukat: „Kapcsold le a kapcsolót, nem játszom gyerekekkel, felnőttek vagyunk / Kapcsold le a kapcsolót, ideje továbblépni.”
Horn jelenlegi partnere iránti szeretetét és kapcsolatukat boncolgatja: „Imádkoztam, böjtöltem, Istentől kértem irányítást és bölcsességet – meghoztam a döntésemet.” A dal egy hagyományos szöveges részből, egy instrumentális szakaszból – amelyet a chicagói trombitás, Marquis Hill vezet – és egy érzelmileg intenzív versből áll, ahol Horn végigvezeti a hallgatókat a hosszú távú kapcsolatuk szeretetteljességén és nehézségein. „Imádom a hangzását, és úgy éreztem, hogy ő valószínűleg az egyetlen, aki valóban azt adja a lemezhez, amit én is akarok.” – mondja Horn Hillről.
„A szöveg hallgatásakor nem lehet nem visszatekinteni a saját múltbeli kapcsolataidra. Én ezeket a gondolatokat és érzéseket használtam fel, és öntöttem bele a zenébe,” mondja Marquis Hill a Hornnal és zenekarával – Keith Brown és Victor Gould zongoristák, Eric Wheeler basszusgitáros, Kahlil Kwame Bell ütős és Anwar Marshall dobos – közös munkáról. „Amikor meghallod, ahogy Jazzmeia énekli a dallamot és ezeket a szövegeket, érzed a hangjában az őszinteséget és a zene valódiságát. Csak próbáltam felkapaszkodni az ő energiájára, és elérni ugyanazt a teret.”
Az a nyitottság, amit Hill ebben az egy dalban hallott, minden egyes Messages dalban megjelenik. Horn ezt a gyűjteményt magának, a családjának és azoknak a hallgatóknak és rajongóknak írta, akiknek szükségük lehet egy emlékeztetőre, hogy higgyenek magukban.
„Amikor írok, nem igazán érdekel, mit gondolnak az emberek. Nem kérdezem, hogy tetszeni fog-e. Ezek az én üzeneteim a gyógyulásért. Üzeneteim a békülésért. Üzeneteim az őszinteségért és a haladásért. Üzeneteim a szabadságért, a kifejezés szabadságáért. Erről szól valójában ez a lemez.”
Jazzmeia Horn május 4-én a MOMkultban lép fel.
„A Messages célja, hogy bátorítást adjon mindenkinek, aki nehéz döntésekkel küzd. Emlékeztessen arra, hogy bár néha mindannyian áldozatokat kell, hogy hozzunk, az utunkon felmerülő nehézségek végül mégis megérik.”
Horn számára egy ilyen nehézség az, hogy rengeteget van úton, keveset tud a gyerekeivel együtt lenni. Ugyanakkor a világ körüli turnéi lehetőséget adnak neki, hogy elgondolkodjon kapcsolatairól – családi és romantikus kapcsolatáról –, arról, hogy hogyan változnak, és hogyan befolyásolják a művészetét. „Ha a saját dalodat akarod énekelni, ha van egy küldetésed, ha van egy szöveged, kapaszkodnod kell bele, bármi legyen is az, ami belül hajt, hang, szeretet, fény, makacsság, és megvalósítani mindenáron.”
A nagy jazzklasszikusokra reflektáló Messages-ben Horn újraértelmezi a 1932-es You’re Getting to Be a Habit with Me című dalt, és saját Tip című száma is mintha az 50-es évekből szólna: a zenekar laza groove-ot játszik, miközben az énekesnő látszólag határtalan vokális skáláját mutatja be.
Horn a jazz élvonalában mozog. Szerzeményei a műfaj hagyományaiban gyökereznek, kortárs ötletekkel, témákkal dúsítva. A 21. század hatása a lemezen úgy jelenik meg, hogy az énekesnő hangfelvételeket és üzenetrögzítő üzeneteket – valódi üzeneteket – vág be néhány dalba. A Voicemail Blues például egy játékos utazás Horn hangpostájában, ahol hallhatjuk a basszusgitáros Reggie Workmant, az énekesnő barátait és családját. A lemez záró dala, a Flip D Switch Herbie-hatású elektromos billentyűkkel szólal meg, és szintén egy valódi hangüzenetet tartalmaz, melyen Horn exe mérges kirohanással taglalja, hogy problémái vannak Horn engedelmességével. A dalban az énekesnő így összegzi a kapcsolatukat: „Kapcsold le a kapcsolót, nem játszom gyerekekkel, felnőttek vagyunk / Kapcsold le a kapcsolót, ideje továbblépni.”
Horn jelenlegi partnere iránti szeretetét és kapcsolatukat boncolgatja: „Imádkoztam, böjtöltem, Istentől kértem irányítást és bölcsességet – meghoztam a döntésemet.” A dal egy hagyományos szöveges részből, egy instrumentális szakaszból – amelyet a chicagói trombitás, Marquis Hill vezet – és egy érzelmileg intenzív versből áll, ahol Horn végigvezeti a hallgatókat a hosszú távú kapcsolatuk szeretetteljességén és nehézségein. „Imádom a hangzását, és úgy éreztem, hogy ő valószínűleg az egyetlen, aki valóban azt adja a lemezhez, amit én is akarok.” – mondja Horn Hillről.
„A szöveg hallgatásakor nem lehet nem visszatekinteni a saját múltbeli kapcsolataidra. Én ezeket a gondolatokat és érzéseket használtam fel, és öntöttem bele a zenébe,” mondja Marquis Hill a Hornnal és zenekarával – Keith Brown és Victor Gould zongoristák, Eric Wheeler basszusgitáros, Kahlil Kwame Bell ütős és Anwar Marshall dobos – közös munkáról. „Amikor meghallod, ahogy Jazzmeia énekli a dallamot és ezeket a szövegeket, érzed a hangjában az őszinteséget és a zene valódiságát. Csak próbáltam felkapaszkodni az ő energiájára, és elérni ugyanazt a teret.”
Az a nyitottság, amit Hill ebben az egy dalban hallott, minden egyes Messages dalban megjelenik. Horn ezt a gyűjteményt magának, a családjának és azoknak a hallgatóknak és rajongóknak írta, akiknek szükségük lehet egy emlékeztetőre, hogy higgyenek magukban.
„Amikor írok, nem igazán érdekel, mit gondolnak az emberek. Nem kérdezem, hogy tetszeni fog-e. Ezek az én üzeneteim a gyógyulásért. Üzeneteim a békülésért. Üzeneteim az őszinteségért és a haladásért. Üzeneteim a szabadságért, a kifejezés szabadságáért. Erről szól valójában ez a lemez.”
Jazzmeia Horn május 4-én a MOMkultban lép fel.