2010. november 22. / Bóta Gábor
Gazsó György nyájas, sőt, nyájaskodó főnököt játszik, komikusan leleplezve álságosságát. Úgy tesz, mintha elolvadna a beosztottai látványától is. Mackós és joviális. Informatikai cég atyaúristene, kemény intézkedéseket is hoz, de kitalált egy képzeletbeli főfőnököt, aki csak interneten érintkezik az alkalmazottakkal, és minden kedvezőtlen döntést őrá ken. Különben pedig tutujgat és édeleg.
Lars von Trier híres filmje nyomán készült a Radnóti Színházban bemutatott adaptáció. Amikor még azt képzeltük, hogy a neves Dogma-filmes rendező munkáiból lehetetlen épkézláb színpadi verziót készíteni, Guelmino Sándor rácáfolt a Hullámtöréssel, ami az elmúlt években mindenképpen az egyik legjobb, ha nem a legjobb előadás volt a Magyar Színházban. Anger Zsolt pedig a Bárkában rendezett már Lars von Trier-adaptációt, nagy nekiveselkedéssel, sok munkával és fél sikerrel. A Radnóti Színházban többre jutott. Igaz, hogy az eredeti mű sem annyira keményen rideg, letaglózóan dermesztő, mint az előbbiek. Ugyanolyan kibírhatatlan, alig-alig túlélhető világot mutat, mint az előbbiek, de könnyedebben, olykor egyenesen szórakoztatóan, hogy közben azért csak beleverje az orrunkat abba, hogy tulajdonképpen minden bűzlik.
A Dogville valószínűleg a Nagymező utcai közönség jelentős részét riasztotta volna, A Főfőnök a Radnótiban viszont groteszkbe hajló vígjáték, akár könnyednek is tűnhet, sok esetben az is, hogy közben azért mégiscsak beszéljen arról, hogy ember embernek farkasa. Már nem tudható, ki és mi a valódi, ki minek álcázza magát, mi igaz, mi hazugság, az egész élet egy nagy színjáték, és lassan azzal sem lehetünk tisztában, hogy éppen cirógatnak, vagy rútul hátba támadnak bennünket.
Csányi Sándor olyan állás nélküli színészt ad, akinek el kell játszania a főfőnököt. Tárgyalnia kell úgy, hogy közben a valódi cégtulajdonos bábuként vezérli. De a fizetett marionettfigura egyszer csak fellázad, lerázza magáról a zsinórjait, és homlokegyenest mást csinál, mint amit diktálni akarnak neki. Csányi túlzó gesztusokkal, rögeszméssé vált mozdulatokkal jelzi, hogy a kis színész számára most eljött a nagy alakítás lehetősége. És abszolút él vele.
A cég alkalmazottai gyermetegek, túlérzékenyek, végletekig hiszékenyek, sérülékeny óriáscsecsemők, így igencsak kiszolgáltatottak. A másik vállalat főnöke, akit Schneider Zoltán alakít, pedig érzéketlen tuskó, előítéletes káromkodó, csak a pénz érdekli, slusszpoénként kiderül, hogy ő is színész. Magas színvonalon játszik a többi szereplő, Kováts Adél, Szávai Viktória, Petrik Andrea, Péter Kata, Tamási Zoltán, Adorjáni Bálint, Klem Viktor, Formán Bálint is. Összességében inkább kellemes, mint megrázó az előadás.
Lars von Trier híres filmje nyomán készült a Radnóti Színházban bemutatott adaptáció. Amikor még azt képzeltük, hogy a neves Dogma-filmes rendező munkáiból lehetetlen épkézláb színpadi verziót készíteni, Guelmino Sándor rácáfolt a Hullámtöréssel, ami az elmúlt években mindenképpen az egyik legjobb, ha nem a legjobb előadás volt a Magyar Színházban. Anger Zsolt pedig a Bárkában rendezett már Lars von Trier-adaptációt, nagy nekiveselkedéssel, sok munkával és fél sikerrel. A Radnóti Színházban többre jutott. Igaz, hogy az eredeti mű sem annyira keményen rideg, letaglózóan dermesztő, mint az előbbiek. Ugyanolyan kibírhatatlan, alig-alig túlélhető világot mutat, mint az előbbiek, de könnyedebben, olykor egyenesen szórakoztatóan, hogy közben azért csak beleverje az orrunkat abba, hogy tulajdonképpen minden bűzlik. A Dogville valószínűleg a Nagymező utcai közönség jelentős részét riasztotta volna, A Főfőnök a Radnótiban viszont groteszkbe hajló vígjáték, akár könnyednek is tűnhet, sok esetben az is, hogy közben azért mégiscsak beszéljen arról, hogy ember embernek farkasa. Már nem tudható, ki és mi a valódi, ki minek álcázza magát, mi igaz, mi hazugság, az egész élet egy nagy színjáték, és lassan azzal sem lehetünk tisztában, hogy éppen cirógatnak, vagy rútul hátba támadnak bennünket.
Csányi Sándor olyan állás nélküli színészt ad, akinek el kell játszania a főfőnököt. Tárgyalnia kell úgy, hogy közben a valódi cégtulajdonos bábuként vezérli. De a fizetett marionettfigura egyszer csak fellázad, lerázza magáról a zsinórjait, és homlokegyenest mást csinál, mint amit diktálni akarnak neki. Csányi túlzó gesztusokkal, rögeszméssé vált mozdulatokkal jelzi, hogy a kis színész számára most eljött a nagy alakítás lehetősége. És abszolút él vele.
A cég alkalmazottai gyermetegek, túlérzékenyek, végletekig hiszékenyek, sérülékeny óriáscsecsemők, így igencsak kiszolgáltatottak. A másik vállalat főnöke, akit Schneider Zoltán alakít, pedig érzéketlen tuskó, előítéletes káromkodó, csak a pénz érdekli, slusszpoénként kiderül, hogy ő is színész. Magas színvonalon játszik a többi szereplő, Kováts Adél, Szávai Viktória, Petrik Andrea, Péter Kata, Tamási Zoltán, Adorjáni Bálint, Klem Viktor, Formán Bálint is. Összességében inkább kellemes, mint megrázó az előadás.