Macho swing – Szikra Cool Tour House
2011. május 26. / Bóta Gábor

Fekete öltöny, fehér ing, bagó a szájban, tekintélyes mennyiségű pia a garaton leöntve, szex és lazulás. Az ötvenes, hatvanas évek szórakozása füstös, de akár meglehetősen előkelő, búfelejtő lokálokban folyt a rút, monotonul

elviselhetetlen világ ellen, mesterségesen is felfokozott izgalmakat és közben ernyedést is kínáló erotikus helyeken. Nálunk, a szocializmus idején is divatosak voltak, valaha tele volt Budapest éjszakai bárral, a Maxim, a Moulin akár több műsort is adott egy éjjel, de ott volt a Savoy, az Astoria, a Thermál, a Pigalle, a Casanova, a Béke, és még igen hosszan sorolhatnám. Gazdagságot, jó és könnyű életet hir­det­tek, vagy csak imitáltak rossz időkben. Már a rendszerváltás előtt eltűnőben voltak, úgy látszott, nincs rájuk szükség. A nosztalgia és retró-hullám, az általános rossz érzés közepette a jó érzésre való vágy azonban kezdi visszahozni ezt a világot. A Nagykörúton ősszel nyílt is egy műsoros Orfeum.
A Macho swing előadása is dugig van a Szikra Cool Tour House-ban, szintén a Nagykörúton. Ülnek a nézők az asztaloknál, poharakban gyertya világít, intim a félhomály. A plakátokon azt hirdetik, hogy a város legszebb pasijai geng­szter­han­gu­lat­ban szórakoztatják a publikumot. Minősült legszebb pasinak Nagy Ervin és Kolovratnik Krisztián is, de már kikerültek a műsorból. Hajós András kettejük helyett ugrott be az eleve szépnek minősített Szabó Győző, Debreczeny Csaba és Keresztes Tamás mellé.
Kicsit lötyögős a program, nem mindig feszes a ritmus, sok a széteső improvizáció. A szereplők mögött jókora, kinézetre is imponáló zenekar, Fekete-Kovács Kornél vezetésével a Modern Art Orchestra Bigband. És réges-régi számok szólnak: Kicsit szomorkás a hangulatom máma, Fizetek főúr, Petróleumlámpa, Minden férfi életében van egy pillanat… Fiatal lányok sikongatnak, csaknem eksztázisba jönnek a daloktól meg persze a szereplőktől. Idősebb korosztály kedvtelve nosztalgiázik. Farmeres, pulóveres és estélyis, öltönyös publikum jótékony harmonikussággal keveredik. Pincérek grasszálnak műsor közben is. A sze­rep­lők a könnyesen bús számokat víg kedéllyel, poénkodással vegyítik. Kalmár Pétert, aki pro­du­cer­ként is jegyzi az előadást, meg nyilván bele-bele is rendezett, régóta izgatja a bárok világa. A Molin Rouge felújítása után ő állította ott színpadra az első nagyszabású műsort, hogy aztán kisebb szabásúak kö­ves­sék. A volt Szikra mozit is lokálszerűen alakította át, működteti. Ahol a fellépők buzgón szórakoztatnak már megint egy olyan korban, amikor igencsak megnőtt az igény a búfelejtésre.