2011. augusztus 27. / Nemesházi Beatrix
Kolti Helga nem riad vissza a kihívásoktól. Bár sokáig hezitált, megpályázza-e a Szentendrei Kulturális Kft. ügyvezetői székét, végül belevágott. Elnyerte a megbízást.
Mi motiválta leginkább?
K. H.: Személyes kötődésem van Szentendréhez. Boldogult férjemmel, Kalocsay Miklóssal itt volt nyaralónk Pismányban. A Független Színpaddal pedig felléptünk a Szentendrei Teátrumban. Szeretem ezt a várost. A pályázatra egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet, pontosabban akkor még ki sem írták a pályázatot, de az előző igazgató már bejelentette távozási szándékát, és egy kisvárosban hamar terjednek a hírek. Kijöttem Szentendrére, beszéltem a városvezetőkkel, érdeklődtem, majd úgy döntöttem, mégsem pályázom meg, mert túl nagyok az elvárások. De később megkeresett régi színészkollégám, Juhász Károly, aki már közelebbről is ismerte a szentendrei kulturális életet, és végül beadtam a derekamat.
Nem könnyű ma versenyképes nyári fesztivált csinálni. A régi varázs, ami a Szentendrei Teátrumot övezte, szinte egy időben tűnt el azzal, hogy a játszóhely elkerült a Fő térről.
K. H.: A Teátrum nagy korszaka valóban a Fő térhez köthető. Én is nagyon szívesen látnám ott újra a nyári színházi előadásokat, de ennek sajnos még nincsenek meg a feltételei. A város részéről pedig hiányzik a szándéka is annak, hogy a Teátrum visszakerüljön oda. Meg kell találnunk az egyensúlyt az érdekek és a lehetőségek között. Idén a Városháza udvara az egyik helyszín, amely évekig volt otthona a nyári színháznak, és a Barcsay Udvar, ahol hagyományosan a zenei programok vannak. A Dunaparti Művelődési ház udvarán – ez is bevált helyszín – kis kamaradarabokat láthat a közönség.
Mitől tud ma mégis vonzóbb lenni a nyári színház Szentendrén, mint máshol?
K. H.: Komoly versenyszféra van, kiváló fesztiválok várják a látogatókat országszerte. A pályázatomban több dolgot is kiemeltem, melyeket szeretnék megvalósítani a jövőben. Szeretnénk például a Duna Régió Stratégia kulturális vonalához csatlakozni. Ezt a programot most dolgozzuk ki, nagyon bízom abban, hogy ez a stratégia megvalósul. Szentendrének rengeteg olyan adottsága van, melyet ezen a kulturális vonalon kamatoztatni tud. A Duna szomszédsága, a sokszínű nemzetiség együttese, a velük élő és újra felébresztésre váró hagyományok kevés helyen vannak úgy együtt, mint ebben a kisvárosban.
Kevés helyen voltak úgy együtt a fiatal művészeti főiskolások is, mint ahogy itt régen nyaranta.
K. H.: Igen, ez legendás korszak volt. Jó lenne, ha a várost újra megtöltenék a fiatal művészek, akik magukkal hoznák az életet, a kreativitást, a vitalitást. Persze ezzel együtt némi zajt is. Természetesen nem arra gondolok, hogy éjfél után is tombolna a város, de nem lenne olyan nyugodt, csendes nyáron a belváros, mint az elmúlt években. Ha a város akarja a kulturális pezsgést, a megújulást és a hírnevet, akkor ezért néhány csendes napot áldozni kell. Ez egyébként már nagyon jól működik a Szentendre Éjjel-nappal Nyitva rendezvénysorozat keretében.
Mennyire tudta szervezni az idei műsort, hiszen a pályázat elbírálásának idején már készen kellett lenni a nyári programokkal?
K. H.: Az elbírálásig Ivancsics Ilona volt a megbízott igazgató, és ő már valóban összeállított egy programot a kollégákkal. De nagyon sok minden közbejött, visszalépések, technikai zűrök és egyéb vis major. Úgyhogy ezen a nyáron már ott van a kezem nyoma.
Pozsgai Zsolt két darabbal is bemutatkozik. A Szeretlek, Faust mellett egy ősbemutató, A gyermekkirály kerül színre. Ha jól tudom, az utóbbi történelmi darab helyett eredetileg egy vígjátékot hozott volna a szerző.
K. H.: Pozsgai Zsolt munkásságát régóta kísérem figyelemmel, és nagyon szeretem a drámáit. Azt tudtam, hogy szeretnék valami fajsúlyosabb, komolyabb darabbal előrukkolni a nyáron, és azt is, hogy a Zsolt otthon van a történelmi művekben. Annyira otthon volt benne, hogy kész volt ez a drámája. Szórakozni nem csak vígjátékokon és bulvárdarabokon lehet. Nem baj, ha nyáron is úgy jön ki az ember a nézőtérről, hogy átadtunk neki egy szép üzenetet.
A szentendrei nyár egyik látványossága a gyertyaúsztatás, mely mindig rengeteg helyi és környékbeli, fővárosi embert vonzott. Idén is lesz gyertyaúsztatás?
K. H.: Nagyon szeretnénk, ha lenne, ám most még nem tudom, sikerül-e megrendezni. Ennek pusztán anyagi okai vannak. A kulturális kft. nem csak nyári programokból és színházból áll, az csak egy szelete. Hozzánk tartozik a város közművelődése, az adventi ünnepségsorozat és egyéb rendezvények. Muszáj takarékoskodnunk, hogy mindenre jusson pénz. Sajnos hiába vannak szép emlékeim a régi nyarakról, új, megvalósításra váró terveim, ha nincs hozzájuk kellő fedezet.
Milyenek lesznek az elkövetkező nyarak Szentendrén?
K. H.: Nem lesznek érdektelenek és unalmasok. Önálló arculatú, karakteres nyarak lesznek. Tipikusan szentendreiek, ahová mindenkit szeretettel várunk idén és az elkövetkező években is.
Mi motiválta leginkább?
K. H.: Személyes kötődésem van Szentendréhez. Boldogult férjemmel, Kalocsay Miklóssal itt volt nyaralónk Pismányban. A Független Színpaddal pedig felléptünk a Szentendrei Teátrumban. Szeretem ezt a várost. A pályázatra egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet, pontosabban akkor még ki sem írták a pályázatot, de az előző igazgató már bejelentette távozási szándékát, és egy kisvárosban hamar terjednek a hírek. Kijöttem Szentendrére, beszéltem a városvezetőkkel, érdeklődtem, majd úgy döntöttem, mégsem pályázom meg, mert túl nagyok az elvárások. De később megkeresett régi színészkollégám, Juhász Károly, aki már közelebbről is ismerte a szentendrei kulturális életet, és végül beadtam a derekamat.
Nem könnyű ma versenyképes nyári fesztivált csinálni. A régi varázs, ami a Szentendrei Teátrumot övezte, szinte egy időben tűnt el azzal, hogy a játszóhely elkerült a Fő térről.
K. H.: A Teátrum nagy korszaka valóban a Fő térhez köthető. Én is nagyon szívesen látnám ott újra a nyári színházi előadásokat, de ennek sajnos még nincsenek meg a feltételei. A város részéről pedig hiányzik a szándéka is annak, hogy a Teátrum visszakerüljön oda. Meg kell találnunk az egyensúlyt az érdekek és a lehetőségek között. Idén a Városháza udvara az egyik helyszín, amely évekig volt otthona a nyári színháznak, és a Barcsay Udvar, ahol hagyományosan a zenei programok vannak. A Dunaparti Művelődési ház udvarán – ez is bevált helyszín – kis kamaradarabokat láthat a közönség.
Mitől tud ma mégis vonzóbb lenni a nyári színház Szentendrén, mint máshol?
K. H.: Komoly versenyszféra van, kiváló fesztiválok várják a látogatókat országszerte. A pályázatomban több dolgot is kiemeltem, melyeket szeretnék megvalósítani a jövőben. Szeretnénk például a Duna Régió Stratégia kulturális vonalához csatlakozni. Ezt a programot most dolgozzuk ki, nagyon bízom abban, hogy ez a stratégia megvalósul. Szentendrének rengeteg olyan adottsága van, melyet ezen a kulturális vonalon kamatoztatni tud. A Duna szomszédsága, a sokszínű nemzetiség együttese, a velük élő és újra felébresztésre váró hagyományok kevés helyen vannak úgy együtt, mint ebben a kisvárosban.
Kevés helyen voltak úgy együtt a fiatal művészeti főiskolások is, mint ahogy itt régen nyaranta.
K. H.: Igen, ez legendás korszak volt. Jó lenne, ha a várost újra megtöltenék a fiatal művészek, akik magukkal hoznák az életet, a kreativitást, a vitalitást. Persze ezzel együtt némi zajt is. Természetesen nem arra gondolok, hogy éjfél után is tombolna a város, de nem lenne olyan nyugodt, csendes nyáron a belváros, mint az elmúlt években. Ha a város akarja a kulturális pezsgést, a megújulást és a hírnevet, akkor ezért néhány csendes napot áldozni kell. Ez egyébként már nagyon jól működik a Szentendre Éjjel-nappal Nyitva rendezvénysorozat keretében.
Mennyire tudta szervezni az idei műsort, hiszen a pályázat elbírálásának idején már készen kellett lenni a nyári programokkal?
K. H.: Az elbírálásig Ivancsics Ilona volt a megbízott igazgató, és ő már valóban összeállított egy programot a kollégákkal. De nagyon sok minden közbejött, visszalépések, technikai zűrök és egyéb vis major. Úgyhogy ezen a nyáron már ott van a kezem nyoma.
Pozsgai Zsolt két darabbal is bemutatkozik. A Szeretlek, Faust mellett egy ősbemutató, A gyermekkirály kerül színre. Ha jól tudom, az utóbbi történelmi darab helyett eredetileg egy vígjátékot hozott volna a szerző.
K. H.: Pozsgai Zsolt munkásságát régóta kísérem figyelemmel, és nagyon szeretem a drámáit. Azt tudtam, hogy szeretnék valami fajsúlyosabb, komolyabb darabbal előrukkolni a nyáron, és azt is, hogy a Zsolt otthon van a történelmi művekben. Annyira otthon volt benne, hogy kész volt ez a drámája. Szórakozni nem csak vígjátékokon és bulvárdarabokon lehet. Nem baj, ha nyáron is úgy jön ki az ember a nézőtérről, hogy átadtunk neki egy szép üzenetet.
A szentendrei nyár egyik látványossága a gyertyaúsztatás, mely mindig rengeteg helyi és környékbeli, fővárosi embert vonzott. Idén is lesz gyertyaúsztatás?
K. H.: Nagyon szeretnénk, ha lenne, ám most még nem tudom, sikerül-e megrendezni. Ennek pusztán anyagi okai vannak. A kulturális kft. nem csak nyári programokból és színházból áll, az csak egy szelete. Hozzánk tartozik a város közművelődése, az adventi ünnepségsorozat és egyéb rendezvények. Muszáj takarékoskodnunk, hogy mindenre jusson pénz. Sajnos hiába vannak szép emlékeim a régi nyarakról, új, megvalósításra váró terveim, ha nincs hozzájuk kellő fedezet.
Milyenek lesznek az elkövetkező nyarak Szentendrén?
K. H.: Nem lesznek érdektelenek és unalmasok. Önálló arculatú, karakteres nyarak lesznek. Tipikusan szentendreiek, ahová mindenkit szeretettel várunk idén és az elkövetkező években is.