Szerencsés alkat vagyok 2011. augusztus 18. / N. B. Pozsgai Zsolt drámaíró, rendező. Ötvenéves, és eddig minden sikerült neki. Amit eddig írt, megjelent, színpadra vitték, megfilmesítették. Amit eddig eltervezett, azt megvalósította. Kiegyensúlyozott, mosolygós figurája a magyar színházi életnek. Hogy csinálja? P. Zs.: Gyakorlati ember vagyok. Nem elégszem meg csak az ötlettel vagy egy kész művel. Mindent végigviszek, az ötlettől a megvalósulásig. Erre nem mindenki alkalmas, de én szerencsés alkat vagyok. Önben tehát egyszerre van meg a művész, a marketinges, a pr-szakember. P. Zs.: Így is mondhatjuk, de a pénzzel nem bánok túl jól. Akkor a bankárt kihagyjuk a felsorolásból. P. Zs. Helyes, mert én még előleget is fizetek a saját zsebemből a színésznek, ha éppen szüksége van rá. Ilyet bankár nem tesz. Az valóban csoda lenne. Legalább akkora, mint az a pécsi csoda, amelynek alapján a Szentendrei Teátrumban augusztus 5-én színre kerülő, A gyermekkirály című történelmi játékot írta. P. Zs.: Az 1068 húsvétján játszódó történet szerint Pécsett békül ki egymással a tizenkét éves, későbbi király, Salamon és féltestvére, Géza. Ez a kisfiú képes békét teremteni egy széthúzó, békétlenségben élő világban. Egy gyermek hoz békét az acsarkodó társadalomban. Ez valóban csoda. P. Zs.: Én nagyon bízom a felnövekvő új generációban. Két egyetemista lányom van, látom rajtuk és a társaikon, hogy ők már egy más világot építenek. Érzésem szerint jobbat. Az ő világuk már nem átpolitizált, nem is nagyon érdekli őket a politika. Más értékek mentén mozognak. Nekik már nem jut eszükbe mondjuk egy nagy színészről más, mint hogy nagy színész. Mi még próbáljuk őt elhelyezni, melyik politikai érát szolgálta, vállalt-e politikai szerepet, és bizony másképp ítélkezünk róla. Mi még sérült, ha mondhatom így, „fertőzött” generáció vagyunk. A mai fiatalok nem csinálnak problémát abból, ha egy barátjuk más politikai nézeteket vall. Nem ilyen dolgok mentén szerveződnek. A gyermekkirály című darabját szegedi színészekkel mutatják be Szentendrén. P. Zs.: Az előző évadban Szegeden rendeztem A kölyök című musicalt, kiváló emberi kapcsolat alakult ki a társulat és köztem. Ott találtam meg a darab 12 éves főszerepére legalkalmasabb kiskamaszt, Bindics Botondot. Rá írta a darabot? P. Zs.: A darab már kész volt. Botondot A kölyök rendezése alatt ismertem meg. Ő az, aki ezt a szerepet el tudja játszani. Remek kölyök, gátlástalanul mozog a színpadon. Nem akar színész lenni, nincsenek manírjai. Természetes, őszinte játékot láthatunk tőle, és nekem erre volt szükségem. Szentendre után lesz szegedi bemutató? P. Zs.: Igen, és bízom benne, hogy mind két helyen szeretni fogják a darabot. Igaz, hogy meg is filmesítik? P. Zs.: A Duna Televízióban készül játékfilm az eredeti színészekkel. Már mindenben meg is egyeztünk, helyszínek, időpont. Úgyhogy nincs visszaút. Ez gyorsan ment. P. Zs.: Ha az ember nem várja a sült galambot, hanem elébe megy a dolgoknak, akkor tényleges történések követik. És ha nem akar milliókat keresni, mert azt ma nem lehet. Én megelégszem a kicsivel is. A lényeg, hogy a mű eljusson az emberekhez. Hiszen azért született. |