Kémek, mint ő 2014. szeptember 17. / Kovács Gellért Tapasztalatai számosak, s nem is fél(t) regénybe kódolni őket – az idén 83 éves John le Carré a kémtörténetek egyik, ha nem a legnépszerűbb képviselője. Nem is csoda, hogy a filmipar szereti feldolgozni az angol zseni könyveit. Most épp fut is a mozikban egy friss és remekül sikerült Le Carré-adaptáció, Az üldözött. Ennek örömére a PM is beépül a brit írófejedelem szélesvásznú világába. A kém, aki bejött a hidegről (1965) A küldetés célja: Megóvni egy nyugati ügynököt a keleti bosszútól. Illetve megóvni a nyugati kémszervezeteket a keletiektől. Megóvni mindenkit mindenkitől. És senki se számít. Martin Ritt rendező Richard Burton főszereplésével tökéletesen leszámol a szakma minden romantikájával – James Bondnak semmi keresnivalója ebben a Németországban, legyen akár a keleti vagy nyugati részről szó. A küldetés végkimenetele: Dráma – nem csak a mondatkezdés miatt nagybetűvel. Az igazság és a valóság sohase odaát van. A film ugyan fekete-fehér, de a tanulság kicsit sem az. Az első és az egyik legjobb mozifilmes Le Carré-értelmezés. Ébresztő a halottnak (1966) A küldetés célja: Megoldani egy bonyolult halálesetet. Ügynökök között persze a zűr még nagyobb zavart kelt – pláne, ha senki se szeretné bevallani, hogy egy kommunista szimpátiákkal vádolt személy öngyilkossága igazából gyilkosság. A küldetés végkimenetele: A hidegháború tovább fagyasztja a lelket. A morális dilemmák amerikai nagymestere, Sidney Lumet a direktor, a színészgárda pedig olyan nagypályásokból állt, mint Robert Flemyng, James Mason, Simone Signoret és Maximilian Schell. Nem igazán lehetett így nagyot hibázni. Tükörútvesztő (1969) A küldetés célja: Lebuktatni az NDK-t, hogy rakétákat telepít. Ennek érdekében az angol hírszerzés persze lop-csal-hazudik. És csúnyán becsap egy embert. A küldetés végkimenetele: Nyomasztás a köbön. Élete egyik első komoly filmes szerepében látható: Anthony Hopkins! Kettős szerepben (1984) A küldetés célja: Diane Keaton (szerepe szerint is amerikai színésznő) be szándékozik épülni egy palesztin terrorszervezetbe az izraeli titkosszolgálat felkérésére. Nem egyszerű. Nem kockázatmentes. Viszont nagyon veszélyes – és bonyolult. És jó a film rendezője (George Roy Hill.) A küldetés végkimenetele: Hát, erre igazán mondhatjuk, hogy színjátszás az egész világ. Hiszen mindenki alakít valakit. Igen ám – csakhogy ebbe bele lehet őrülni! Mert a végén nincsen taps. Vagy csak nagyon ritkán. Oroszország ház (1990) A küldetés célja: Végre-valahára, véget vetni a hidegháborúnak! Ami persze nem könnyű, pláne, ha a gyönyörű, hamvas Michelle Pfeiffer (szép szerepnevén Kátya Orlova) ráhajtja a fejét Sean Connery (még szebb szerepnevén Bartholomew Scott Blair) vállára – elvégre a szerelem a legritkább esetben szokta leegyszerűsíteni a kémhistóriákat. A küldetés végkimenetele: Brit és orosz lehet legjobb barát? Hmm. Talán. Az Oroszország ház mutatós színészekkel megkomponált, nem túl érdekes darab titkos iratokról és egymásra szépen néző kémekről – de mutatóssága okán végül is még ma is élvezhető, azaz nézhető darab. A panamai szabó (2001) A küldetés célja: Nini, egy másik 007-es! Na de itt nem biztos, hogy ő a menő – elvégre Panamában vagyunk! John Boorman ügyesen levezényelt adaptációjának leginkább azt köszönhetjük, hogy megint divatba jött Le Carré a moziban. Pierce Brosnan és Geoffrey Rush pedig megjegyezhető párosnak bizonyultak. Persze Rush azért le- és kijátszott mindenkit. De hát ez volt a dolga. A küldetés végkimenetele: A gyilkos cinizmusnak köszönhetően nagyobb hangsúlyt kapott a szakmában rejlő (ön)irónia. Hiszen megint kiderült: a nagy játszmák néha eléggé kisstílűen zajlódnak igazából. És fura helyeken. Konkrétan a fantáziánkban. Az elszánt diplomata (2005) A küldetés célja: Játékba hozni Afrikát. És a romantikát. És a kettőt csak kicsit keverni. Hogy a néző felrázódjon. Ralph Fiennes ismét kvázi angol betegként, de most a lelkiismeret-furdalás és a megcsalás betegeként vág neki a veszélyes kontinensnek. Megrendítő dolgok történnek vele. A küldetés végkimenetele: Katarzis! Katarzis! Katarzis! És Oscar-díj a magyar származású Rachel Weisznek! Fernando Meirelles a szokásnál kicsit jobban melodramatizálja John le Carré világát – de a végeredmény végül így is rendesen belénk vág. Suszter, szabó, baka, kém (2011) A küldetés célja: Megtalálni a téglát! Illetve ha ez ilyen egyszerű lenne... De nem az. Egyrészt, mert mindenki kicsit tégla volt a Falban, ugye, másfelől pedig Le Carré-nál ez sosem egyszerű. Lélektanilag, műveletileg. Sehogy sem. A küldetés végkimenetele: A több ügynökségre való, neves színész (Gary Oldman, Colin Firth, Tom Hardy, John Hurt és tényleg nagyon sok másik, komoly férfi még) jelentőségteljesen és drámaian küzd meg egymással, a magyarországi helyszínekkel és a dilemmákkal. Bámulni őket kétségtelenül élvezetes elfoglaltság, ám Le Carré veleje (ereje) valahogy mégis kimaradt-lemaradt a míves külsőségek hajszolása közben. Az üldözött (2013) A küldetés célja: Írásunk apropója. Philip Seymour Hoffman egyik utolsó filmje, sőt, ami miatt még szívszorítóbb nézni: fenomenálisan megoldott, abszolút főszerepe. Jelen idős, terroristás, paranoiás történet a terroristaelhárítóról, aki hisz abban, hogy levágott, politikailag lobogtatott fejek nélkül is képes lehet jobbá tenni a világot. Játszódik Hamburgban, mostanában. A küldetés végkimenetele: Annak ellenére megrendítő, hogy semmi meglepő sincs benne. Anton Corbijn mostanra rendesen megtanult játékfilmet csinálni – a képek nincsenek túlesztétizálva, minden a színészek játékát, a történetet, valamint a feszültséget szolgálja. Rendkívül hangulatos, de nem a hangulatnak rendeli alá magát. Kevesen értették meg eddig ennyire John le Carré-t. |