Kémek, mint ő
2014. szeptember 17. / Kovács Gellért

Tapasztalatai számosak, s nem is fél(t) regénybe kódolni őket – az idén 83 éves John le Carré a kémtörténetek egyik, ha nem a legnépszerűbb képviselője. Nem is csoda, hogy a filmipar szereti feldolgozni az angol zseni könyveit. Most épp fut is a mozikban egy friss és remekül sikerült Le Carré-adaptáció, Az üldözött. Ennek örömére a PM is beépül a brit írófejedelem szélesvásznú világába.
A kém, aki bejött a hidegről (1965)
A küldetés célja:
Megóvni egy nyugati ügynököt a keleti bosszútól. Illetve megóvni a nyu­ga­ti kémszervezeteket a keletiektől. Megóvni mindenkit min­den­ki­től. És senki se számít. Martin Ritt rendező Richard Burton fő­sze­rep­lé­sé­vel tökéletesen leszámol a szakma minden romantikájával – James Bondnak semmi keresnivalója ebben a Németországban, legyen akár a keleti vagy nyugati részről szó.
A küldetés végkimenetele:
Dráma – nem csak a mondatkezdés miatt nagybetűvel. Az igazság és a valóság sohase odaát van. A film ugyan fekete-fehér, de a tanulság kicsit sem az. Az első és az egyik legjobb mozifilmes Le Carré-ér­tel­me­zés.

Ébresztő a halottnak (1966)
A küldetés célja:
Megoldani egy bonyolult halálesetet. Ügynökök között persze a zűr még nagyobb zavart kelt – pláne, ha senki se szeretné bevallani, hogy egy kommunista szimpátiákkal vádolt személy öngyilkossága igazából gyilkosság.
A küldetés végkimenetele:
A hidegháború tovább fagyasztja a lelket. A morális dilemmák amerikai nagymestere, Sidney Lumet a direktor, a színészgárda pedig olyan nagypályásokból állt, mint Robert Flemyng, James Mason, Simone Signoret és Maximilian Schell. Nem igazán lehetett így nagyot hibázni.

Tükörútvesztő (1969)
A küldetés célja:
Lebuktatni az NDK-t, hogy rakétákat telepít. Ennek érdekében az angol hírszerzés persze lop-csal-hazudik. És csúnyán becsap egy embert.
A küldetés végkimenetele:
Nyomasztás a köbön. Élete egyik első komoly filmes szerepében látható: Anthony Hopkins!

Kettős szerepben (1984)
A küldetés célja:
Diane Keaton (szerepe szerint is amerikai színésznő) be szándékozik épülni egy palesztin terrorszervezetbe az izraeli titkosszolgálat felkérésére. Nem egyszerű. Nem kockázatmentes. Viszont nagyon veszélyes – és bonyolult. És jó a film rendezője (George Roy Hill.)
A küldetés végkimenetele:
Hát, erre igazán mondhatjuk, hogy színjátszás az egész világ. Hiszen mindenki alakít valakit. Igen ám – csakhogy ebbe bele lehet őrülni! Mert a végén nincsen taps. Vagy csak nagyon ritkán.

Oroszország ház (1990)
A küldetés célja:
Végre-valahára, véget vetni a hidegháborúnak! Ami persze nem könnyű, pláne, ha a gyönyörű, hamvas Michelle Pfeiffer (szép szerepnevén Kátya Orlova) ráhajtja a fejét Sean Connery (még szebb szerepnevén Bartholomew Scott Blair) vállára – elvégre a szerelem a legritkább esetben szokta leegyszerűsíteni a kémhistóriákat.
A küldetés végkimenetele:
Brit és orosz lehet legjobb barát? Hmm. Talán. Az Oroszország ház mutatós színészekkel megkomponált, nem túl érdekes darab titkos iratokról és egymásra szépen néző kémekről – de mutatóssága okán végül is még ma is élvezhető, azaz nézhető darab.

A panamai szabó (2001)
A küldetés célja:
Nini, egy másik 007-es! Na de itt nem biztos, hogy ő a menő – elvégre Panamában vagyunk! John Boorman ügyesen levezényelt adap­tá­ció­já­nak leginkább azt köszönhetjük, hogy megint divatba jött Le Carré a moziban. Pierce Brosnan és Geoffrey Rush pedig megjegyezhető pá­ros­nak bizonyultak. Persze Rush azért le- és kijátszott mindenkit. De hát ez volt a dolga.
A küldetés végkimenetele:
A gyilkos cinizmusnak köszönhetően nagyobb hangsúlyt kapott a szak­má­ban rejlő (ön)irónia. Hiszen megint kiderült: a nagy játszmák néha eléggé kisstílűen zajlódnak igazából. És fura helyeken. Kon­kré­tan a fantáziánkban.

Az elszánt diplomata (2005)
A küldetés célja:
Játékba hozni Afrikát. És a romantikát. És a kettőt csak kicsit keverni. Hogy a néző felrázódjon. Ralph Fiennes ismét kvázi angol betegként, de most a lelkiismeret-furdalás és a megcsalás betegeként vág neki a veszélyes kontinensnek. Megrendítő dolgok történnek vele.
A küldetés végkimenetele:
Katarzis! Katarzis! Katarzis! És Oscar-díj a magyar származású Rachel Weisznek! Fernando Meirelles a szokásnál kicsit jobban melodramatizálja John le Carré világát – de a végeredmény végül így is rendesen belénk vág.

Suszter, szabó, baka, kém (2011)
A küldetés célja:
Megtalálni a téglát! Illetve ha ez ilyen egyszerű lenne... De nem az. Egyrészt, mert mindenki kicsit tégla volt a Falban, ugye, másfelől pedig Le Carré-nál ez sosem egyszerű. Lélektanilag, műveletileg. Sehogy sem.
A küldetés végkimenetele:
A több ügynökségre való, neves színész (Gary Oldman, Colin Firth, Tom Hardy, John Hurt és tényleg nagyon sok másik, komoly férfi még) jelentőségteljesen és drámaian küzd meg egymással, a magyarországi helyszínekkel és a dilemmákkal. Bámulni őket kétségtelenül élvezetes elfoglaltság, ám Le Carré veleje (ereje) valahogy mégis kimaradt-lemaradt a míves külsőségek hajszolása közben.

Az üldözött (2013)
A küldetés célja:
Írásunk apropója. Philip Seymour Hoffman egyik utolsó filmje, sőt, ami miatt még szívszorítóbb nézni: fenomenálisan megoldott, abszolút főszerepe. Jelen idős, terroristás, paranoiás történet a ter­roris­ta­el­há­rítóról, aki hisz abban, hogy levágott, politikailag lobogtatott fejek nélkül is képes lehet jobbá tenni a világot. Játszódik Hamburgban, mostanában.
A küldetés végkimenetele:
Annak ellenére megrendítő, hogy semmi meglepő sincs benne. Anton Corbijn mostanra rendesen megtanult játékfilmet csinálni – a képek nincsenek túlesztétizálva, minden a színészek játékát, a történetet, valamint a feszültséget szolgálja. Rendkívül hangulatos, de nem a hangulatnak rendeli alá magát. Kevesen értették meg eddig ennyire John le Carré-t.