A fiúk országa
2015. február 27. / IM

„Súlyos, vastag kötet volt, az új amerikai nagyregény, ahogy az ajánlók állították róla.

„Súlyos, vastag kötet volt, az új amerikai nagyregény, ahogy az ajánlók állították róla. Kétségtelenül sok oldal volt benne teleírva, de azért néhol gyanúsnak éreztem, hogy ez a nagyszabás nem inkább csak póz-e, akarás, mint valódi tartalom” – Krusovszky Dénes érzékeny tollú, rendkívül pontos kritikus. Ezeket a saját novellájából ollózott sorokat ugyanakkor saját kötetére is igaznak érezhetjük.
No, nem amerikai, nem is nagyregény, nem vészesen sok oldal, de a novellafüzér egésze eléggé egyenetlen színvonalú, nem egyszer nagyobb az akarás, mint a tartalom. Az idézet épp az egyik legjobban sikerült, rendkívül súlyos, címadó novellából (A fiúk országa) származik. Szikár és hosszan kísértő még a kötetzáró írás (Az éjszaka vége) is, amelyben az egyszeri asztalosmester állít csontokból és koponyákból roppant emlékművet az élet és halál végtelen körforgásának. Fenntartás nélkül dicsérhetjük a hajnali helyszínelés dermesztő monotonitását bemutató művet is (Az új vadak). Más novellák ugyanakkor gyengébbek; keresettnek érezzük a besúgós, homoszexuális tematikát (A harmadik ember), vagy a különösebb súly nélküli New York-i bolyongást (Ramszesz szeme). Középút szinte nincs is, vagy mesteriek, vagy sikerületlenek az írások, ami tulajdonképpen jó hír: több kiváló novella került ki tehát Krusovszky Dénes kezei alól. Ezeket nemcsak megbecsülni, de elolvasni is érdemes.

Kritika (3.5)

Magvető Kiadó
220 oldal / 2690 Ft