Az Andalúz lányai 2015. november 05. / Illés Mihály „… megtalálta az öregasszonyok arcában Kriszta szemét, a megvető, éles tekintetet, amellyel – úgy érezte – a nagyságákat figyelik ősbizalmatlansággal, mintha mindnyájan be akarnák hajtani azt a réges-régi, ki tudja mióta fennálló tartozást, ami a korán hervadó fiatalságukból, a sárban tocsogásból, a szegénységből, a küszködésből, az alkoholista férjekből és fiakból, a megyeszékhelyi kórház messzeségéből meg az örökös izzadtságszagból, zsírszagból, földszagból áll össze sérelemmé és büszkeséggé, talán gyűlöletté” – Az Andalúz lányai minden sorából süt, hogy a szerző költőként debütált korábban. Péntek Orsolya nem keresi sosem a könnyebbik utat, tűpontos fogalmazással, élményszerű képekkel halad előre a történetben. Legyen az egy parasztasszony szeme, egy új szín, egy illat: minden élesen megelevenedik előttünk, nincs mismásolás, terelés. Igazi pokolra menős, önfeltáró, önmarcangoló regény, szépen felépített szerkezettel, remek ellenpontozással. A pedáns bécsi nagymama és a varázslatos pécsi nagymama, a főhős, kissé zűrös, festőművész Szterke és ellenpontjaként ikertestvére, a matematikus és lehengerlően magabiztos Dork, ingatag lelkivilágú anya (ő az „Andalúz”) és a széthulló család másik pillére, a magába forduló apa. A mellékalakok is hasonló pontossággal kidolgozottak, a borzasztóbbnál borzasztóbb pasik, alkalmi szeretők és egy férj, cserfes, bevállalós barátnők, még az öreg antikváriust is meg tudnánk rajzolni a felskiccelt forma alapján. A kidolgozottság ambíciója a szerkezeten is érvényesül, annak ellenére, hogy a történet nem lineárisan halad, időben, térben, sőt, olykor generációk között is csapong, jól követhető, a szereplők személyisége a szemünk előtt fejlődik, olykor érettebbé, máskor elveszettebbé válik. A történetnek, lévén tulajdonképpen évszakok, évek, hónapok és napok egymásra záporozásából áll, nincsen végpontja, nincsenek sarokpontjai, csak állapotai vannak, így is ér véget, egy nyugalmi, de korántsem végleges ponton. Péntek Orsolya első regénye, ezt a fülszövegből is tudjuk, egy tervezett trilógia első darabja, de mivel is jelentkezzen egy első regényét jegyző szerző, ha nem épp egy kelet-közép-európai, többnyelvű, multikulturális családregény-trilógiával. Várjuk a folytatást, még akkor is, ha felüdülésre nem lehet számítani a további állomásokon sem. Kritika (5) Kalligram Kiadó 300 oldal / 3000 Ft |