Értéket őrizni, embernek maradni
2015. Április 12. / Pavlovics Ágota

Vágási Feriként ismerte és szerette meg az ország. Néhány éve óriási fába vágta a fejszéjét, amikor vállalkozott rá, hogy a megszűnés szélén billegő József Attila Színház élére áll. Viták kereszttüzébe került, nem sok dicsérő szót kapott. Mára, köszöni, jól van, számos darabban játszik, igazgatja a teátrumot, vezényli a felújítást, ha lehet, hétvégén otthon kertészkedik. Nemcsák Károllyal beszélgettünk.

A 2013/14-es évad negyedik bemutatója Moliére Úrhatnám polgár című vígjátéka. A premier előtt egy nappal milyennek látja az előadást?
N. K.: Biztos minden vezető elfogult a saját színházával, én remek előadást látok. A főszerepeket játszó Blaskó Péter és Béres Ilona jelenléte a társulat tagjait is erősen motiválja. Az, amit ők tudnak és megmutatnak, fiatal színházunk számára rendkívül fontos. A pró­ba­fo­lya­mat felér egy mesterkurzussal. Ami pedig a rendezést és a darab mondanivalóját illeti, Csiszár Imre nem akarja túlaktualizálni Moliére művét, de azért az előadás mai életünk tükre is lesz. Remélem, a kö­zön­ség is így fogja értékelni.

Az új évad vízválasztó lesz, nyilatkozta a színházi szezon kezdetén. Mit jelent ez a gyakorlatban?
N. K.: Azért fogalmaztam így, mert közismerten zaklatott helyzetben vettem át 2011 augusztusában a színházat. Művészi tervek helyett jó ideig a gazdasági stabilitás megteremetése volt a célom. Idő kellett hozzá, hogy a helyzetet teljesen átlássam. Eleinte nem voltunk abban a helyzetben, hogy önálló be­mu­ta­tó­kat tartsunk. Az első évadban csupán Goldoni Chioggiai csetepaté című komédiája volt új bemutató. A második évad kicsit könnyebb volt, már látszott a fény az alagút végén. Reális tervezéssel meg­szi­lár­dí­tot­tuk a színház helyzetét. A harmadik, vagyis az idei évad viszont már elsősorban a művészi munkáról szól. Négy nagyszínházi bemutatót terveztünk, a holnapi premier sorrendben a negyedik.

Milyen újdonságokkal készülnek még ebben az évadban?
N. K.: Számunkra fontos, hogy felneveljük a jövő közönségét, ezért a gyerekekre és az ifjúságra is gondolunk. A gyerekeknek a Csizmás kandúrt kínáljuk, a kamaszokat két beavató előadással várjuk. Az egyik Balassi Bálint Szép magyar komédiája, a másik Szophoklész Oidipusz királya. Ifjúsági bérletünkbe az iskolai tanulást és az általános művelődést egyformán támogató előadásokat válogattunk, ilyen például Jókai Az aranyembere vagy a Munkácsy, a festőfejedelem című musical.

Visszatérő gond, hogy a színházjegyek drágák, már két gyereket nevelő családok számára is komoly érvágás egy közös színházlátogatás. Önök hogyan hidalják át ezt a problémát?
N. K.: Igyekszünk ésszerű kompromisszumot találni, ugyanakkor nem gondoljuk, hogy az ingyen osztogatott jegy megoldás. Amiért nem kell fizetni, annak értéke sincs. Külön van gyerek és ifjúsági bérletünk, és a bérleteken belül kedvezményes áraink. Azt az utat választottuk, hogy mecénásokat keresünk. Így tudtunk tavaly 496 fiatalt behozni a színházba, egy másik támogató 300 ezer forintot adott azzal a céllal, hogy hátrányos helyzetű gyerekek számára vásároljon jegyeket. Pénzintézet is nyújtott már ilyen módon segítséget.
A színház épülete rémes állapotban van, a Fővárosi Közgyűlés döntése értelmében három év alatt 230 millió forintot fordíthatnak felújításra. Az összeg csepp tengerben, de arra elég, hogy megkezdjék a legszükségesebb munkákat. Mi történt eddig és mire készülnek a nyáron?
N. K.: A füst- és tűzjelzőket megcsináltattuk, ha nem tettük volna meg, szezon elején nem nyithattuk volna meg a házat, mert nem kapunk engedélyt a tűzoltóságtól. Rendbe hoztuk az öltözőket. Felújítottuk a hőközpontot. Idén nyáron a hang- és fénytechnika újul meg és a nézőtér székeit fogjuk kicserélni. A nyílászárók is cserére szorulnak, és a nézőtér fölötti tetőt is szigetelni kell. Ebben az évben az Ön által említett összegből 120 millió forintot költhetünk el.

Ha jól számoltam, tíz darabban játszik. Kiválasztana egy szerepet, amelyiket a legjobban szereti, vagy darabot, amelyikről azt tartja, nagyon fontos, hogy bemutatták?
N. K.: Ha egyet kell mondanom, akkor Hunyady Sándor: Feketeszárú cseresznye című színművét választom. A színház célja és az én célom is, hogy alapértékeket őrizzünk, olyan fogalmakra mutassunk rá, mint a becsület, az adott szó, az egymásra való odafigyelés, arra buzdítsunk, hogy beszélgessünk egymással, ne gyűlölködjünk. A Kerényi Imre rendezte Feketeszárú cseresznye erről szól. A darab első része az I. világháború vége felé, a Magyarországhoz tartozó Bácskában játszódik, a második felvonás pedig a trianoni döntés után, amikor ez a terület szerb fennhatóság alá került. Szereplői szerbek és magyarok, akiknek ebben a rettenetesen nehéz történelmi és gazdasági helyzetben is együtt kell élniük, embernek kell maradniuk, el kell fogadniuk egymás politikai nézetét. Számomra ez a trianoni döntés előtt és után játszódó darab arról szól, hogy minden helyzetben embernek kell maradni. Játszótársaim – akik igazán nagyszerű alakításokat jegyeznek – Pikali Gerda és Rékasi Károly.

A színház felújítása és az igazgatói teendők mellett nem lehet könnyű ilyen sokat játszani. Hogy bírja?
N. K.: Örülök, hogy sokat játszhatok, hiszen igazgatóként egészen más az életem, mint színészként volt. Szerencsére eddig nem okozott gondot, tudtam egyeztetni a két feladatkört. Bírom, mert otthonról, az én kis falumtól olyan mintát kaptam, amiből tudok táplálkozni. Van erőm, nem fáraszt, ami esetleg másoknak teher. Azt gondolom, hogy minden napunk tele van apró örömökkel, persze ezeket észre kell venni. Ha nem látjuk meg a kis szépségeket, ha nem vagyunk rendben önmagunkkal, nem is tudunk jól teljesíteni. Úgy alakítom a napjaimat, hogy beleférjen a rendszeres foci, a kertészkedés, mert ezeket szeretem csinálni, nem fárasztanak, inkább feltöltenek. Azért azt nem tagadom, hogy amióta igazgató vagyok, a hétvégék alaposan felértékelődtek.