A mi kis köztársaságunk
2015. november 05. / Illés Mihály

Márton László elbeszélések, novellák után ismét regénnyel, ráadásul újfent történelmi regénnyel jelentkezett. A sok éves kihagyás után A mi kis köztársaságunkban üdítően hat a régóta hiányolt hang, amely a múltban föl-le nyargalászó, fiktív és valós eseményekre építő történetet jellemzi.

„Akkor tehát végre megszabadulhatunk a szabadságtól. Órákon, perceken belül. Évekre, évtizedekre” – sóhajt fel a regény vége felé a szöveg rejtélyes, bennfentes, intimpistáskodó, minden lében kanál, nagyszájú narrátora. Személyére nem derül fény, az sem biztos, hogy egy személy, jellemző rá, hogy sűrűn váltogatja, hogy kivel van, kinek drukkol, kivel azonosul, néha egyes, néha többes szám elsőben. Jól áll a regénynek egy ilyen narrátor, aki bizony sokszor fején találja a szöget, mint a fent citált megállapításban is. A második világháború utolsó szakaszában, pár hónapig létező Vésztői Köztársaságra emlékeztető Hömpölyzug önállósítja magát, függetlenné válik a szovjet felügyelet alatt épp megalakuló ideiglenes debreceni kormánytól, és persze a még német kézen lévő nyugati országrészektől is. Állam az államban, ennek minden büszkeségével és nehézségével együtt. Áldásos hatása viszont nincs. Ezért is üdvözli a narrátor megkönnyebbülve a szabadság elvesztését, amely évtizedekre megpecsételi Hömpölyzug és persze az egész ország sorsát.
A regény maga sodró lendületű, sűrűn váltakozó perspektívájú, mesei, népmesei elemeket kever a máskor horrorisztikus részletekig realista leírásokkal. Történelmi tényeket dúsít jelentős mennyiségű fikcióval, a narrátor szinte követhetetlenül cikázik térben és időben, a Mártontól megszokott és megszeretetett módon nem egyszer kikacsint az olvasóra, és ez a kikacsintás legalább annyira jólesik, mint amennyire ellehetetleníti, hogy a történetet magunktól elegánsan eltávolíthassuk. A mosolyogtató részleteken sem lehet önfeledten kacagni, mert ezek csak sztaniolba csomagolják a szovjet elvtársak vagy épp az őket pár hónappal megelőző nyilasok viselt dolgait. És persze nem lehetünk álszentek, Hömpölyzug korrupt és diktatórikus vezetése is megéri a maga pénzét – szó szerinti értelemben is. Egy kisvárosnyi vagy nagyfalunyi polgár pillanatok alatt képes frakciókba verődni, áskálódni, egymásra gyanakodni, feljelentgetni, besúgni, ha pár hónapra önálló köztársaságot kapnak.
A groteszk történet tükröt tart a jelennek és történelmi tablót is mutat a félmúltból: a Moszkvából aggódva telefonálgató Rákosi elvtársról, a mindent látó ablakból kukucskáló Sztálin elvtársról, a kötél és hóhér híján is halálos ítéleteket hozó népbiztosról, a leszalámizott kisgazdákról, az illegális, majd a mindenkit bekebelező magyarországi kommunistákról, szocdemekről és a névtelenekről, rólunk, hömpölyzugiakról is.

Kritika (4,5)
Kalligram Kiadó
392 oldal / 3490 Ft