2015. július 12. / Kovács Gellért
Hogy pont a film ne kezdene valamit azzal a nagyon is emberi, nagyon is egyetemes és rendre fellángoló vággyal, hogy jó lenne kipróbálni az életet valaki más bőrében? Ugyan már! Épp erről van szó az Önkívület című, inkább fantasztikus, mintsem tudományos thrillerben is (premier: július 25.) – jó apropó, hogy a PM testcsereügyi szakosztálya megvizsgálja a korábbi testtulajdonosokat és testbérlőket is.
Freaky Friday (1976, 1995, 2003)
Ki cserél kivel?
Anya a lányával – illetve a lányka az anyjával, attól függ, honnan nézzük, ugye. A Disney már-már franchise-t csinált Mary Rodgers 1972-ben megjelent regényéből azzal, hogy háromszor is filmre alkalmazta a Freaky Fridayt. Az első moziváltozatban Barbara Harris és Jodie Foster játszották el egymást, a Taxisofőr évében – könnyeden, kedvesen és a cég által megfogalmazott családi értékeknek megfelelő tanulságokkal. (E változat nálunk Kelekótya péntekként ismert.) Valamiért a nyolcvanas években nem nyúltak a könyvhöz az Egérgyárban, aztán a kilencvenesekben megint előkapták, a tévéképernyő kedvéért, Shelley Long és Gaby Hoffman párosával, ez Magyarországon Annabelle legnagyobb kívánsága címmel került el a nézők elé. Aztán, nem is kellett hozzá egy egész évtized, a nagyvászon ismét kapott egy újabb adaptációt, természetesen harmadik magyar címmel: a Nem férek a bőrödbe a mindig szellemes Jamie Lee Curtis és az akkor még kevéssé lelakott Lindsay Lohan duettjével próbált valami eredetiséget vinni a sztoriba.
Ki járt jól a cserével?
Hát persze, hogy mindketten! Elvégre anyu és a tini is megtapasztalhatták, hogy egyiküknek se könnyű. A való élethez ugyan nem jár annyi varázslat, de a filmnézés arra is jó tud lenni, hogy ihletet adjon az empátiára!
Apja fia, Egymás bőrében (1987, 1988)
Ki cserél kivel?
Apa a fiával – illetve a srác az apjával, ahogy vesszük, ugye. Az első, kevéssé ismert és emlékezetes mozi a Freaky Friday nem hivatalos férfiverziójának is tekinthető: ezúttal Dudley Moore-nak és Kirk Cameronnak esik le ugyanaz, amire a csajok már rájöhettek addigra. Az Egymás bőrében pedig egy 1882-ben íródott regény negyedik(!) feldolgozásaként szembesíti az egyébként is kölyökképű Judge Reinholdot azzal, hogy a Fred Savage által bemutatott kiskamasznak se csak csibészkedésből áll az élete.
Ki járt jól a cserével?
Bizonyára itt is mindenki – leszámítva a nézőket, akik csak kevés pluszt kapnak a női szerepcserékhez képest. Illetve szinte csakis a nemek közti különbséget, ami a zsánerre nézve nem jár sok újdonsággal.
Segítség, felnőttem! (1988)
Ki cserél kivel?
Tom Hanks David Moscow-val, de igazából Tom Hanks Tom Hanksszel, hiszen Penny Marshall megunhatatlan klasszikusában egy elégedetlen kisfiú öregedik jó sokat egyetlen éjszaka alatt, mert ezt kívánja felelőtlenül a vidámparkban. Rengeteg bűbájos pillanat, imádnivaló poén és szívmelengető mondat – ezt a filmet nem lehet megunni!
Ki járt jól a cserével?
Mi is és az alkotók is. Hanks legfőképpen, hiszen önfeledt játéka elhozta neki első Oscar-jelölését és szintén első Golden Globe-díját.
Agglegényke (1988)
Ki cserél kivel?
Tessék figyelni, micsoda kreativitás: a nagypapi az unokával! Ez a nem igazán feledhetetlen vígjáték csak azért kap külön említést, mert a papát a szinte kereken 100 évet élt Napsugár-fiú, George Burns formálta meg – az Agglegényke volt az utolsó előtti moziszerepe. Az unoka Charlie Schlatter, aki ugyan sokat dolgozik azóta is, de leginkább a tévében, és nem igazán jelentős munkákban, úgyhogy sok érdekeset nem tudunk róla elmondani.
Ki járt jól a cserével?
Az, aki feltétlenül akart még egy ilyen filmet az évtizedben.
Farkangyal (1991)
Ki cserél kivel?
Egy szexista disznó azokkal, akiknek megkeserítette az életét. Ellen Barkin ugyanis egy belsőleg kínlódó férfit alakít, aki csak akkor léphet be a mennyországba, ha nőként tér vissza a földre, s igazán szerelmes lesz valakibe. Hogy mi van?
Ki járt jól a cserével?
Az Úr még elemezgeti a végeredményt, de Barkin tényleg nagyon vicces! Sokkal viccesebb, mint amennyire például Rob Schneidernek sikerült a fordított mutatvány a nem túl kifinomult humorú, ám rendkívül népszerű, magyarul csak „Tökös” sorozatként emlegetett, szerepjátékos filmjeinek egyikében, a 2002-es Tökös csajban.
Előjáték egy csókhoz (1992)
Ki cserél kivel?
Ismét egy öregúr rosszalkodik – hogy Meg Ryan lehessen belőle. Sydney Walker megcsókolja az esküvőjén Ryant, s ezzel a lelke szépen beléköltözik. A vőlegény, majd újdonsült férj, Alec Baldwin persze nincs ettől elragadtatva, de hát a Baldwinokat nem úgy ismerjük, mint akik könnyen beletörődnének az ilyesmikbe.
Ki járt jól a cserével?
Hát, bizonyára sokan szerettek volna akkortájt Meg Ryannek lenni… De egyébként abszolút élvezhető filmről van szó, csak kicsit érződik rajta, hogy színdarab alapján készült.
Ál/Arc (1997)
Ki cserél kivel?
Az egér a macskával, avagy Nicolas Cage John Travoltával. Esetleg fordítva, ki tudja. John Woo bravúrosan levezényelt és tökéletesen elszállt akciófilmje a korszak egyik igazán szórakoztató kultdarabja, egyúttal pazar jutalomjáték mindkét színésznek. Travolta még sosem volt ennyire Cage – Cage pedig sosem lesz ennyire Travolta!
Ki járt jól a cserével?
Az egész műfaj. És persze Woo mester is, hiszen az Ál/Arc-ban tisztelhetjük egyetlen igazán jól sikerült hollywoodi filmjét.
Hirtelen 30, Megint 17 (2004, 2009)
Ki cserél kivel?
A Freaky Friday filmek és a Segítség, felnőttem! receptjeit követő semmiségek, melyeknek közös vonása, hogy... Hogy ugyanolyanok, mint a többi hasonló alkotás. Előbbiben 13 éves csajsziból (Christa B. Allen) lesz a 30 éves Jennifer Garner, utóbbiban pedig Matthew Perrynek kell elhinnünk, hogy úgy nézett ki 17 évesen, mint Zac Efron.
Ki járt jól a cserével?
Jennifer Garnernek lenni nem lehet rossz, az pedig Zac Efronra van bízva, hogy neki mennyire tűnik vonzónak az olyan idősebb alteregó, mint Perry.
Testcsere (2011)
Ki cserél kivel?
Ryan Reynolds, a csajozós szingli próbálja ki a nős Jason Bateman többgyermekes életét – és persze fordítva is áll a vásár.
Ki járt jól a cserével?
A gyártók nem igazán, hiszen a vígjátékhoz képest igen borsos, 52 milliós költségvetést világszinten is csak plusz 25 millióval tudta megfejelni a film. Persze így is simán a pénzüknél voltak, ám valószínűleg többet vártak e se nem igazán bátor, se nem igazán szellemes bohóckodástól, melynek persze az lett végül a nagy üzenete, hogy mindenki maradjon csak saját magánál, ha meg szeretné őrizni a józan eszét.
Önkívület (2015)
Ki cserél kivel?
Ryan Reynoldsnak népszerű a teste, az összeállításunk apropójául szolgáló Önkívületben Sir Ben Kingsley költözik belé. Ám a Kingsleyben rejtőző Reynolds a történet bizonyos pontján vissza szeretné venni az irányítást – vagy inkább maradjunk annyiban: a gazdatest múltja erősen kihat majd a benne lakó lélek jelenére.
Ki járt jól a cserével?
Az majd kiderül – mindenesetre Reynolds mostanában egyre jobb, Kingsley meg akkor se szokott rossz lenni, amikor nem jó. Meglátjuk, a forgatókönyv mennyire engedi majd az egymásra hatást…
Akiknél nincs cserealap
A moziban akadnak azért olyan lények is, akik/amik az emberi testet csakis megtévesztő jelmezként használják fel – azaz tökéletesen kihasználják. Akadnak köztük persze szellemek is, akik így szeretnének bosszút állni a való világon, ám náluk is sokkal sunyibbak a Testrablók. Messziről, leginkább az űrből érkezett gaz idegenek ők, akik különböző módszerekkel belénk költöznek, érzelmileg kiürítenek minket, tekintetünket üvegesítik, s saját érdekeiknek megfelelően használják a végeredményt. A zsáner alapműveként Jack Finney 1953-ban publikált regényét szokás megnevezni, ami már csak azért is ildomos, hisz e mű alapján négy filmváltozat is készült, melyekből kettő egészen kivételes remekmű. Az első 1956-ban Don Siegel rendezésében szabadította a Földre a Testrablókat, a második támadást pedig Philip Kaufman meglehetősen virtuóz, ám alázatos vezényletével indították. Abel Ferrara 1993-ban korrekten, de nem túl lebilincselően nyúlt megint Finney könyvéhez – utoljára Oliver Hirschbiegel nyúlt a témához Invázió című filmjével, Nicole Kidman és Daniel Craig sztárkodásával, ám mindenféle lényegi mondanivaló nélkül.
De ha csak az „eszmei” követőket nézzük, akkor is találunk néhány gyöngyszemet a „testraboltak még” kategóriában: ott van például a Kyle MacLachlan főszereplésével készült, imádnivaló trashfilm, a Rejtőzködő, 1987-ből, s mindenképpen említésre érdemes még a kilencvenes évek egyik, mozikba is eljutott B-filmje, A parazita, melynek érdekessége, hogy a Kaufman-féle Testrablók egyik főszereplője, Donald Sutherland is fontos karaktert játszott benne, a tőle megszokott profizmussal, ám így is érzékelhető, sutherlandi unottsággal.
Freaky Friday (1976, 1995, 2003)
Ki cserél kivel?
Anya a lányával – illetve a lányka az anyjával, attól függ, honnan nézzük, ugye. A Disney már-már franchise-t csinált Mary Rodgers 1972-ben megjelent regényéből azzal, hogy háromszor is filmre alkalmazta a Freaky Fridayt. Az első moziváltozatban Barbara Harris és Jodie Foster játszották el egymást, a Taxisofőr évében – könnyeden, kedvesen és a cég által megfogalmazott családi értékeknek megfelelő tanulságokkal. (E változat nálunk Kelekótya péntekként ismert.) Valamiért a nyolcvanas években nem nyúltak a könyvhöz az Egérgyárban, aztán a kilencvenesekben megint előkapták, a tévéképernyő kedvéért, Shelley Long és Gaby Hoffman párosával, ez Magyarországon Annabelle legnagyobb kívánsága címmel került el a nézők elé. Aztán, nem is kellett hozzá egy egész évtized, a nagyvászon ismét kapott egy újabb adaptációt, természetesen harmadik magyar címmel: a Nem férek a bőrödbe a mindig szellemes Jamie Lee Curtis és az akkor még kevéssé lelakott Lindsay Lohan duettjével próbált valami eredetiséget vinni a sztoriba.
Ki járt jól a cserével?
Hát persze, hogy mindketten! Elvégre anyu és a tini is megtapasztalhatták, hogy egyiküknek se könnyű. A való élethez ugyan nem jár annyi varázslat, de a filmnézés arra is jó tud lenni, hogy ihletet adjon az empátiára!
Apja fia, Egymás bőrében (1987, 1988)
Ki cserél kivel?
Apa a fiával – illetve a srác az apjával, ahogy vesszük, ugye. Az első, kevéssé ismert és emlékezetes mozi a Freaky Friday nem hivatalos férfiverziójának is tekinthető: ezúttal Dudley Moore-nak és Kirk Cameronnak esik le ugyanaz, amire a csajok már rájöhettek addigra. Az Egymás bőrében pedig egy 1882-ben íródott regény negyedik(!) feldolgozásaként szembesíti az egyébként is kölyökképű Judge Reinholdot azzal, hogy a Fred Savage által bemutatott kiskamasznak se csak csibészkedésből áll az élete.
Ki járt jól a cserével?
Bizonyára itt is mindenki – leszámítva a nézőket, akik csak kevés pluszt kapnak a női szerepcserékhez képest. Illetve szinte csakis a nemek közti különbséget, ami a zsánerre nézve nem jár sok újdonsággal.
Segítség, felnőttem! (1988)
Ki cserél kivel?
Tom Hanks David Moscow-val, de igazából Tom Hanks Tom Hanksszel, hiszen Penny Marshall megunhatatlan klasszikusában egy elégedetlen kisfiú öregedik jó sokat egyetlen éjszaka alatt, mert ezt kívánja felelőtlenül a vidámparkban. Rengeteg bűbájos pillanat, imádnivaló poén és szívmelengető mondat – ezt a filmet nem lehet megunni!
Ki járt jól a cserével?
Mi is és az alkotók is. Hanks legfőképpen, hiszen önfeledt játéka elhozta neki első Oscar-jelölését és szintén első Golden Globe-díját.
Agglegényke (1988)
Ki cserél kivel?
Tessék figyelni, micsoda kreativitás: a nagypapi az unokával! Ez a nem igazán feledhetetlen vígjáték csak azért kap külön említést, mert a papát a szinte kereken 100 évet élt Napsugár-fiú, George Burns formálta meg – az Agglegényke volt az utolsó előtti moziszerepe. Az unoka Charlie Schlatter, aki ugyan sokat dolgozik azóta is, de leginkább a tévében, és nem igazán jelentős munkákban, úgyhogy sok érdekeset nem tudunk róla elmondani.
Ki járt jól a cserével?
Az, aki feltétlenül akart még egy ilyen filmet az évtizedben.
Farkangyal (1991)
Ki cserél kivel?
Egy szexista disznó azokkal, akiknek megkeserítette az életét. Ellen Barkin ugyanis egy belsőleg kínlódó férfit alakít, aki csak akkor léphet be a mennyországba, ha nőként tér vissza a földre, s igazán szerelmes lesz valakibe. Hogy mi van?
Ki járt jól a cserével?
Az Úr még elemezgeti a végeredményt, de Barkin tényleg nagyon vicces! Sokkal viccesebb, mint amennyire például Rob Schneidernek sikerült a fordított mutatvány a nem túl kifinomult humorú, ám rendkívül népszerű, magyarul csak „Tökös” sorozatként emlegetett, szerepjátékos filmjeinek egyikében, a 2002-es Tökös csajban.
Előjáték egy csókhoz (1992)
Ki cserél kivel?
Ismét egy öregúr rosszalkodik – hogy Meg Ryan lehessen belőle. Sydney Walker megcsókolja az esküvőjén Ryant, s ezzel a lelke szépen beléköltözik. A vőlegény, majd újdonsült férj, Alec Baldwin persze nincs ettől elragadtatva, de hát a Baldwinokat nem úgy ismerjük, mint akik könnyen beletörődnének az ilyesmikbe.
Ki járt jól a cserével?
Hát, bizonyára sokan szerettek volna akkortájt Meg Ryannek lenni… De egyébként abszolút élvezhető filmről van szó, csak kicsit érződik rajta, hogy színdarab alapján készült.
Ál/Arc (1997)
Ki cserél kivel?
Az egér a macskával, avagy Nicolas Cage John Travoltával. Esetleg fordítva, ki tudja. John Woo bravúrosan levezényelt és tökéletesen elszállt akciófilmje a korszak egyik igazán szórakoztató kultdarabja, egyúttal pazar jutalomjáték mindkét színésznek. Travolta még sosem volt ennyire Cage – Cage pedig sosem lesz ennyire Travolta!
Ki járt jól a cserével?
Az egész műfaj. És persze Woo mester is, hiszen az Ál/Arc-ban tisztelhetjük egyetlen igazán jól sikerült hollywoodi filmjét.
Hirtelen 30, Megint 17 (2004, 2009)
Ki cserél kivel?
A Freaky Friday filmek és a Segítség, felnőttem! receptjeit követő semmiségek, melyeknek közös vonása, hogy... Hogy ugyanolyanok, mint a többi hasonló alkotás. Előbbiben 13 éves csajsziból (Christa B. Allen) lesz a 30 éves Jennifer Garner, utóbbiban pedig Matthew Perrynek kell elhinnünk, hogy úgy nézett ki 17 évesen, mint Zac Efron.
Ki járt jól a cserével?
Jennifer Garnernek lenni nem lehet rossz, az pedig Zac Efronra van bízva, hogy neki mennyire tűnik vonzónak az olyan idősebb alteregó, mint Perry.
Testcsere (2011)
Ki cserél kivel?
Ryan Reynolds, a csajozós szingli próbálja ki a nős Jason Bateman többgyermekes életét – és persze fordítva is áll a vásár.
Ki járt jól a cserével?
A gyártók nem igazán, hiszen a vígjátékhoz képest igen borsos, 52 milliós költségvetést világszinten is csak plusz 25 millióval tudta megfejelni a film. Persze így is simán a pénzüknél voltak, ám valószínűleg többet vártak e se nem igazán bátor, se nem igazán szellemes bohóckodástól, melynek persze az lett végül a nagy üzenete, hogy mindenki maradjon csak saját magánál, ha meg szeretné őrizni a józan eszét.
Önkívület (2015)
Ki cserél kivel?
Ryan Reynoldsnak népszerű a teste, az összeállításunk apropójául szolgáló Önkívületben Sir Ben Kingsley költözik belé. Ám a Kingsleyben rejtőző Reynolds a történet bizonyos pontján vissza szeretné venni az irányítást – vagy inkább maradjunk annyiban: a gazdatest múltja erősen kihat majd a benne lakó lélek jelenére.
Ki járt jól a cserével?
Az majd kiderül – mindenesetre Reynolds mostanában egyre jobb, Kingsley meg akkor se szokott rossz lenni, amikor nem jó. Meglátjuk, a forgatókönyv mennyire engedi majd az egymásra hatást…
Akiknél nincs cserealap
A moziban akadnak azért olyan lények is, akik/amik az emberi testet csakis megtévesztő jelmezként használják fel – azaz tökéletesen kihasználják. Akadnak köztük persze szellemek is, akik így szeretnének bosszút állni a való világon, ám náluk is sokkal sunyibbak a Testrablók. Messziről, leginkább az űrből érkezett gaz idegenek ők, akik különböző módszerekkel belénk költöznek, érzelmileg kiürítenek minket, tekintetünket üvegesítik, s saját érdekeiknek megfelelően használják a végeredményt. A zsáner alapműveként Jack Finney 1953-ban publikált regényét szokás megnevezni, ami már csak azért is ildomos, hisz e mű alapján négy filmváltozat is készült, melyekből kettő egészen kivételes remekmű. Az első 1956-ban Don Siegel rendezésében szabadította a Földre a Testrablókat, a második támadást pedig Philip Kaufman meglehetősen virtuóz, ám alázatos vezényletével indították. Abel Ferrara 1993-ban korrekten, de nem túl lebilincselően nyúlt megint Finney könyvéhez – utoljára Oliver Hirschbiegel nyúlt a témához Invázió című filmjével, Nicole Kidman és Daniel Craig sztárkodásával, ám mindenféle lényegi mondanivaló nélkül.
De ha csak az „eszmei” követőket nézzük, akkor is találunk néhány gyöngyszemet a „testraboltak még” kategóriában: ott van például a Kyle MacLachlan főszereplésével készült, imádnivaló trashfilm, a Rejtőzködő, 1987-ből, s mindenképpen említésre érdemes még a kilencvenes évek egyik, mozikba is eljutott B-filmje, A parazita, melynek érdekessége, hogy a Kaufman-féle Testrablók egyik főszereplője, Donald Sutherland is fontos karaktert játszott benne, a tőle megszokott profizmussal, ám így is érzékelhető, sutherlandi unottsággal.