Őrült művészetet a mának – szabadidőt a művészetnek!
2015. augusztus 08. /

A bécsi szecesszió mottójának (legyen meg minden korszaknak a művészete, a művészetnek a szabadsága) laza, ironikus verzióját magán viselő kiállítás lényegében nem más, mint egy fenn­tart­ha­tó, új, polgári enteriőr, tele (mű)tárgyakkal, melyek nagy része újra felhasznált anyagokból,

talált tárgyakból, maradékokból vagy leeső termékrészekből áll.
A szobakút – valójában vízpumpa, ami a szobanövények öntözését biztosítja, s egyúttal a helyiség klímáját is javítja – egy aquaponikus rendszer miniatűr verziója, amelyet eredetileg a nagyüzemi me­ző­gaz­da­ság alternatívájaként fejlesztettek ki. Paul Horn szobakútja viszont egyrészt a magánszférába visszavonulás trendjére utal, másrészt „jó­ér­zés-oázisaink” egyre fogyó forrásainak globális, nyilvános, mindenkit érintő problematikáját veti fel.
Az alternatív léttér további részét jelentik a szövetképek, amelyek kü­lön­bö­ző textilszalagokból, zsinórokból, kötelekből állnak. Szerkezetük kapcsán szövött szőnyeghez, esztétikájukban absztrakt fest­mé­nyek­hez hasonlítanak. De védetthely-szimbólum például a csillár is, mely ezút­tal összegyűrt PET-palackokból, snapszos üvegekből készült. Nem testesítik meg semmilyen középosztály vagy burzsoázia értékeit. A környezetünkben jelen lévő tényeket, rendszereket, változásokat idézik fel.

Knoll Galéria (VI., Liszt Ferenc tér 10.)
07. 31-ig