25 éves a Budapest Klezmer Band
2015. augusztus 27. / Szepesi Krisztina

Jávori Ferenc Fegyának van oka az ünneplésre, hiszen most lett 25 éves az általa alapított Bu­da­pest Klezmer Band. Ahogy meséli, az egész egy missziónak indult, mostanra pedig már a világ sok nagyszínpadán fordultak meg és arattak óriási sikereket. Augusztus 30-án a Dohány utcai Zsinagógában a Zsidó Kulturális Fesztivál nyitókoncertjét adják Szinetár Dóra vendég­sze­rep­lésével.

Akkoriban kezdett kibontakozni újra a zsidó kulturális élet, amikor 1990-ben elindultatok.
J. F.: Úgy éreztem, akkorra növekedett meg a vágy az emberekben, hogy megtalálják a zsidó identitásukat. Én a kultúrán és főleg a zenén keresztül keresgéltem, de nem gondoltam volna, hogy ilyen ma­gas­ság­ba repítenek minket az évek, hiszen ez tulajdonképpen egy misz­sziónak indult. Egy olyan kincset akartam ápolni, ami szinte teljesen feledésbe merült. Minden népi hagyománnyal úgy van, ha nem ápoljuk, feledésbe merül, és elvész. Már az elején éreztem, hogy jó úton járok, miközben az első koncerten az akkor még 11 tagú zenekarral több volt a zenész, mint a néző, de beigazolódott a megérzésem, hiszen mos­tan­ra már 3-4000 ember eljön a Zsinagógába egy-egy fellépésünkre, sőt, megtelik a londoni Queen Elizabeth Hall, az amszterdami Con­cert­gebouw vagy a Berlini Filharmonikusok koncertterme is. Hollandiában több mint 100 városban léptünk fel, és a kilencvenes évek elején a mi lemezünk volt ott a legsikeresebb. Vagyis bejártuk az egész világot és mostanra már egyre több fiatal is eljön a koncertjeinkre. És bár volt néhány törés a zenekar életében, mindig voltak rejtett tartalékok, hogy tovább tudjunk lépni.

Vagyis ez eredetileg nem a pénzről szólt, nem volt mögöttetek menedzsment sem.
J. F.: Ha most kezdeném el, valószínűleg csak menedzsmenttel és jó marketinggel sikerülne. Talán azért is tudtunk idáig eljutni, mert nem üzletet vagy munkát láttunk benne, hanem valami olyat, amit szerethetünk és pátyolgathatunk. Hogy nincs más dolgunk, mint hogy felmenjünk a színpadra, és mint a gyerekek, játsszunk. Nálunk ez máig így van és mindig is olyan muzsikustársakkal zenélhettem együtt, akiknek magukkal szemben is magasak voltak az elvárásaik, és meg is tudták valósítani azokat az ötleteket, amik megszülettek bennem. Vagyis van egy csapat, amellyel jól érezzük magunkat.

Már jó ideje ugyanazok a tagok.
J. F.: Az első évek a keresgélésről szóltak. Kerestem a hangunkat, a saját zenei hangzást. Amit talán meg is találtunk, hiszen sokszor mondják, hogy ha felteszik a lemezünket, pontosan tudják, hogy a mi zenénket hallgatják, és nem bármilyen más ország klezmer zenekarát. Ráadásul úgy állt össze a mostani zenekar, hogy nemcsak koncertzenekarként működik nagyon jól, de rengeteg színházi produkcióban is részt veszünk. Olyan rangunk lett, hogy az előadások tapsrendjében nem először hajoltunk meg, hanem a végén, a főszereplők után. Ami azért is elégtétel számomra, mert mielőtt megalapítottam a zenekart, a zenekari árokban ültem, és óriási harcokat vívtam saját magammal amiatt, hogy mindig háttérben kellett maradnunk.

A zenekar nem is nagyon kényszerül az árokba, hiszen legtöbbször a színpadon kaptok helyet.
J. F.: És hál’ istennek az évek során olyan rutint szereztek a muzsikustársaim, hogy egy-egy szerepet is kapnak az előadásokban. Ezt pedig a közönség is mindig nagyon élvezi. A Hegedűs a háztetőn-ben együtt sírtunk, együtt nevettünk, és együtt menekültünk a színészekkel. A Gettó című darabban gettózenészeket játszottunk, és amikor lelőtték a tábor lakóit, a zenekar tagjainak is meg kellett tanulni, hogy a hangszereikkel együtt a színészekhez hasonlóan meghaljanak a színpadon. Most egy új előadás készül Kállai Istvánnal (a Budapesti Operettszínház örökös tagja, József Attila-díjas dramaturg, író, humorista a napokban hunyt el – a szerk.) és Müller Péter Sziámival közösen Levi Strauss életéről, Farmerkirály címmel, melyet a következő évadban mutatunk majd be a Budapesti Operettszínházban.
A koncerteken is színházi élményt adtok.
J. F.: Abszolút spontán születnek meg ezek a pillanatok. A Nagypapatánc című szám előtt például egyszer eszembe jutott egy sztori és elmeséltem a közönségnek, hogy gyerekkoromban egy zsidó esküvőn egy öreg bácsi aludt az asztalnál, és amikor a zenekar elkezdett klezmert játszani, magához tért, sőt, táncra perdült. A közönség nagyon élvezi ezeket a humoros történeteket és gyakran színészek is gratulálnak nekünk.

Néhányuk vendégként fel is lép a koncertjeiteken.
J. F.: Sokáig állandó vendégünk volt Bíró Eszter, de többször lépett fel velünk Dunai Tamás és Tompos Kátya is, ahogy Szulák Andi és Rost Andi is énekelt velünk. Az első akadály mindig a jiddish nyelv, hiszen ezeket a dalokat nem lehet magyarul énekelni, de mindenki boldogan vállalja azt, hogy leül egy tanárral, aki segít a helyes kiejtésben. Sokan mondták, hogy ezekkel a dalokkal egy másik világba kerülnek a prózai színészet, a popzene vagy épp az opera után.

A Zsidó Kulturális Fesztivál nyitókoncertjén Szinetár Dóra lesz a vendégetek.
J. F.: Dóriról kiderült, hogy kedvenc darabja az általam írt Menyasszonytánc, és mivel érdekelte a zsidóság témaköre, elkezdtünk beszélgetni. Én pedig egyszer csak felvetettem, hogy felléphetne velünk, amire azt mondta, hogy ez tulajdonképpen régi vágya volt. Az persze természetes, hogy a Menyasszonytáncból énekel majd egy számot, és mivel ő főleg musicalekben lép fel, a Jentl híres dalát is előadja majd. Úgy gondoltam, Edith Piaf is belefér a mi világunkba, így tőle is elhangzik majd dal. Vagyis ő is bemutatkozhat egy egészen más oldaláról a koncertünkön.

Attól, hogy ez a koncert egy 25 éves karrier egyik állomása, a teljes munkásságotokból adtok ízelítőt?
J. F.: 25 év alatt annyi jó dolog történt velünk, hogy lesz miből meríteni. A repertoárunkban nemcsak dalok, musicalek, de még baletthez írt zenemű is van. A Purim ráadásul világsiker lett, több mint 220 előadást játszottunk belőle, aminek a fele külföldön volt. A New York-i Joyce Színházban tizenhat telt házas előadásunk volt egymás után, ami nemcsak nekünk, de a Győri Balett táncosai számára is nagy dolog volt, ráadásul a New York Times kritikusa nagyon komolyan megdicsérte a produkciót. Így ez a darab sem maradhat ki, egy részletet biztos, hogy játszunk a koncerten, és sok más közismert dalunkat is hallhatja majd a közönség. Ez egy ünnep lesz.