2015. augusztus 27. / Gulya István
Ha úgy nézzük, a menekültproblémára többnyire rossz, még rosszabb vagy semmilyen választ adó cél- és tranzitországok számára plasztikus „háttéranyaggal” szolgál a Kegyes hazugság című bevándorló-dráma.
Kidolgozott tanulmánynak, zsigerig ható drámának nem tarthatjuk, mivel a kanadai Philippe Falardeau, az Oscar-díjra jelölt Lazhar tanár úr rendezője filmjéből hiányzik – a gyomron vágó – tények következetes végiggondolása. Falardeau az érzelmek felől közelít, ilyen értelemben hatásvadász. A döntése érthető, a téma túlságosan kiterjedt, az észérvekkel lehet vitatkozni, az emóciókkal nem. Azok még a megátalkodott bürokratáknak is vannak – akik a filmben be is bizonyítják ezt.
A második szudáni polgárháború (1983-2005) kétmillió áldozatot követelt, négymillióan menekültek el lakóhelyükről. Szüleik lemészárlása, falujuk felégetése után fél tucat életben maradt kölyök bandukol a pusztaságon át egy kenyai menekülttáborba, ahonnan 13 év után egy migránssegítő program révén Amerikába repülhetnek. A beilleszkedés, munkába állás nehéz, ráadásul lánytestvérüket Abitalt elszakítják a három fiatalembertől, Kansas Cityben csak őket fogadják be, a lánynak Bostonba kell mennie. Az eleinte nemtörődöm munkaközvetítő, Carrie (Reese Witherspoon) idővel viszont egyre jobban belefolyik a három testvér – az orvosi hivatásra vágyó Mamer, a mélyen hívő Jeremiah és az érzékeny Paul – nehéz sorsába
A film túlságosan didaktikus, az érzelmi túltengés nem teszi lehetővé, hogy a dráma a maga nyersességében hasson. Igaz, akinek egy kicsi szíve is van, legalább egyszer zsebkendőért fog nyúlni…
Pro Video
Kritika (3)
Kidolgozott tanulmánynak, zsigerig ható drámának nem tarthatjuk, mivel a kanadai Philippe Falardeau, az Oscar-díjra jelölt Lazhar tanár úr rendezője filmjéből hiányzik – a gyomron vágó – tények következetes végiggondolása. Falardeau az érzelmek felől közelít, ilyen értelemben hatásvadász. A döntése érthető, a téma túlságosan kiterjedt, az észérvekkel lehet vitatkozni, az emóciókkal nem. Azok még a megátalkodott bürokratáknak is vannak – akik a filmben be is bizonyítják ezt.
A második szudáni polgárháború (1983-2005) kétmillió áldozatot követelt, négymillióan menekültek el lakóhelyükről. Szüleik lemészárlása, falujuk felégetése után fél tucat életben maradt kölyök bandukol a pusztaságon át egy kenyai menekülttáborba, ahonnan 13 év után egy migránssegítő program révén Amerikába repülhetnek. A beilleszkedés, munkába állás nehéz, ráadásul lánytestvérüket Abitalt elszakítják a három fiatalembertől, Kansas Cityben csak őket fogadják be, a lánynak Bostonba kell mennie. Az eleinte nemtörődöm munkaközvetítő, Carrie (Reese Witherspoon) idővel viszont egyre jobban belefolyik a három testvér – az orvosi hivatásra vágyó Mamer, a mélyen hívő Jeremiah és az érzékeny Paul – nehéz sorsába
A film túlságosan didaktikus, az érzelmi túltengés nem teszi lehetővé, hogy a dráma a maga nyersességében hasson. Igaz, akinek egy kicsi szíve is van, legalább egyszer zsebkendőért fog nyúlni…
Pro Video
Kritika (3)