Sötét helyek 2015. december 02. / G. I. Vannak filmek, amiket nem jó nézni. Nem azért, mert rosszak, hanem mert kényelmetlenül érzi magát az ember tőlük. A megmutatott miliő kiúttalan és reménytelen, a szereplők mindegyike bukott, a feloldozás lehetősége nulla vagy épphogy csak jelen van. A Holtodiglannal befutott írónő, Gillian Flynn magyarul is megjelent, Sötét helyek című krimi-noirjából forgatott film ilyen. A regény árnyaltabb, komplexebb karaktereit a 41 éves francia rendező, Gilles Paquet-Brenner (Búcsúdal, Sarah kulcsa) leegyszerűsítette, az alapjellemvonást, miszerint itt mindenki vesztes, figuránként egyetlen – semmiképp sem pozitív – plusztulajdonsággal bővítette: főhősnője dühös, alkalmi nyomozótársa gyógyult piromán, az egykori mészárlás érintettjei sodródó, kallódó áldozatok a gyilkos fegyver mindkét oldalán. Huszonöt évvel korábban Libby Day (Charlize Theron) anyját (Christina Hendricks) és két nővérét megölték, az akkor hétéves kislány vallomása alapján tizenöt éves bátyját, Bent (Tye Sheridan) életfogytiglani börtönre ítélték. A széttört életű, árván maradt Libby abból élt, hogy „celeb mártírként” eladogatta sztoriját a médiának és a részvét szentimentalitásától pénzt küldöző ismeretleneknek – de idővel megcsappant az érdeklődés, nem jött több csekk sem. Pénzzavarában Libby kénytelen elfogadni egy hírhedt bűnesetek újranyomozásával foglalkozó társaság (a „Gyilkosok Klubja”) vezetőjének, Lyle-nak (Nicholas Hoult) az ajánlatát. A tagok biztosak Ben ártatlanságában, ezért pénzükért cserében arra kérik Libbyt, keresse fel mindazokat, akik információkkal bírnak arról, ami a tragikus éjszakán történt. A film két idősíkon mozog. Egyrészt a negyedszázada történteket adagolja, másrészt Libby (és Lyle) mostani kutatását követi nyomon, hogy végül a szálak összeérjenek. Paquet-Brenner tisztességgel összerakott, sötét tónusú krimije nem nyújtja David Fincher Holtodiglanjának zseniális képi megoldásait, a szereplők sem több dimenziós, összetett figurák, a csavarok sem írják újra a műfajt. Ám nyomasztó hangulata és a szereplők kiváló alakításai (különösen Chloë Grace Moretz és Tye Sheridan játéka kimagasló) jóvoltából kifejezetten élvezetes darabról beszélünk. Még ha nem is jó nézni, és a végső megváltás sem hoz olyan feloldozást, amelytől megnyugodhatnánk. DVD ADS Service Kritika (3) |