Magyar idő szerint 2015. december 10. / Fáy Miklós Minden évben, amikor a nyáriról visszaállunk a téli időszámításra, kicsit megszellőzködik a gondolat: miért? Miért megyünk a világ után, miért hagyjuk, hogy délután lemenjen a nap, növekedjen a közvilágítás költsége, és általában az energiafogyasztás. Van egy egész társaság, amely ennek szenteli a működését, szálljunk ki a nekünk osztott időzónából, lépjünk eggyel arrébb, mert az kényelmesebb, és nemcsak gazdaságilag, de az életünk szempontjából is, nincs korán világos és nincs korán sötét, kicsit normálisabb volna az életritmusunk, nem riadnánk föl hajnalban, hogy hasunkra süt a nap, nem ásítoznánk már délután, amint elhagy bennünket a fény. Mert, persze, civilizációban élünk, és a lelkünk szempontjából fontos dolgok este kezdődnek, legyen az színház, opera, gyertyafényes vacsora vagy szerelmi csatározás, de az ember alapjában véve nappali állat, a gázláng és a neon nem pótolja a napfényt. Igaz, hát persze, hogy igaz. Az is igaz, hogy az időzónák pillanatnyi beosztásánál erőteljesebbek voltak a politikai indokok, tartozzék össze a nagy Európa, még akkor is, ha túl széles ez a kontinens ahhoz, hogy egy, kettő vagy akár három időzóna elég legyen neki. A beauvais-i katedrális döbbenetes kőhegyében egy órán látható a pontos helyi idő, ami több mint ötven perccel jár korábbra, mint a hivatalos, karórai mérés, ott tényleg elég későn megy már le a nap. Csakhogy hiába minden józan szándék, hiába minden természethez köthető megfontolás, a múltunkat nem dobhatjuk ki. A múltunk viszont azt mondja: mi oda tartozunk. Pontosabban nem is ezt mondja, hanem egy szinte lesújtó mondatot: mi oda akarunk tartozni. Akkor is, ha mi vagyunk az a szerencsétlen ország, amely keletre van a keleti birodalomnak nevezett Österreichtől, ha nekünk már Bécs is nyugat, ha nem tudunk más felemelőt mondani magunkról, csak azt, hogy védőbástya. Aki nem akar felemelőt mondani, az azt mondja: kompország. Lehet. De Szent Istvántól kezdve él a törekvés, hogy a komp ki akar kötni, és a nyugati parton akar kikötni. Ezért kérte a király a pápától a koronát, ezért volt Párizs vagy London a mintakép, ezért épültek Bécsben a magyar családok palotái, ezért csatlakoztunk az unióhoz. Erről szól a magyar történelem. Évszázadokon át azt bizonygatjuk, hogy odavalósiak vagyunk. Nem mindig vagyunk meggyőzőek. De legalább az óránk ugyanazt az időt mutatja.