Isteni falatok a csizma sarkáról
2015. december 24. / GK

Puglia, Puglia… Ismerik azt a slágert, hogy a kedvesem elutazott Pugliába, ahol olyan jól tartották, hogy azóta sem tért haza? Ha esetleg nem ismerik, annyi mentségük azért lehet, hogy ilyen sláger egyelőre nem létezik, ami nagy hiányossága úgy a slágerirodalomnak, mint a gasztroturizmusnak, mert Olaszország e kenyerére, olívájára és szőlőjére méltán büszke, igencsak déli régiója valóban veszélyes a mindenkori kedvesre: a jó pugliaiak addig traktálják, míg marad örökre.

A maradásnak számos jó okát tudjuk felsorolni, ide tartozik például a híres altamurai kenyér vagy Mina és Peppino családi étterme a Via San Michele-en, Altamura eldugott kis szegletében. A büszke házaspár-tulajdonos kizárólag a helyi veteményesből dolgozik, na de hogyan! A titkos jelszó: Cassata di Federicus! Ha bemondjuk, olyan édességet kapunk, de olyat, hogy nem is akarunk továbbmenni. Az ősi recept alapján készült torta örök maradásra késztet, csakúgy, mint Puglia más nevezetességei: Mola di Bari utcácskái, Grottaglie kerámiaműhelyei, de a környék nyújtotta javak közül is – maradva a gasztronómiánál – Pulsano tengerparti éttermének kínálata a leg­nyo­mó­sabb ok a haza nem térésre. Tíz ujjunk sem elég, hogy kellőképpen értékelni tudjuk az Il Grillo konyháját, a helyben kihalászott halak és rákok idilli együttesét, főleg hogy ez az együttes tányéron, helyi ízesítéssel kerül elénk.
Két étkezés közé érdemes beilleszteni néhány ősi pugliai romot, nagyobb erődítményt vagy békét árasztó templomot, egy kis múltidézés és történelmi áttekintés után mégiscsak jobban esik a hagyományos olasz vendégszeretet valamennyi fogása. Közhely, persze, de mivé is lenne egy mégoly kicsiny gaszt­ro­be­szá­moló az általános igazságok nélkül, szóval egy olasz vacsora a magyar gyomor felől nézve valóban felér egy tízpróbával. Amikor már azt hihetnénk, hogy kész, vége, nincs tovább, hely már semmi a további falatoknak, akkor érkezik a menetrendszerű felismerés, hogy a főételt még fel sem tálalták.
Ugye, most már ismerős sláger? Hogy melyik? Hogyhogy melyik? Hát az, amelyik úgy kezdődik: A kedvesem elutazott Pugliába, ahol oly jól tartották, hogy azóta sem tért haza…