2016. március 05. / Pavlovics Ágota
Máté Gábor osztályában végzett. Az Örkény Színház után a Csizmadia Tibor vezette egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt. Eszenyi Enikő akkor hívta a Vígbe, amikor Egerben az igazgatóváltás miatt rapidan fogyni kezdett a levegő. Remek szerepeket játszik, Margarita A Mester és
Margaritában, polgármesterné A revizorban, Kocsma Jenny a Koldusoperában, Hűvös Ilona a Jó estét nyár, jó estét szerelemben, Roller a Haramiákban. Járó Zsuzsa két lábbal a földön áll, miközben minden sejtjével a művészetben él. Határozottan és átgondoltan fogalmaz, élmény vele beszélgetni.
Hol van a színház, Budapesten vagy vidéken? Sokan ma is az előbbire voksolnak, ön jó ideig éppen az ellenkezőjét állította. Hogy látja most, azután, hogy öt évig a legendás, Csizmadia Tibor-féle színházi műhelyben dolgozott, és nagyjából ugyanennyi ideje tagja a Vígszínháznak?
J. Zs.: Mindig ott van a színház, ahol dolgozom. Amikor Egerben voltam, szívesen hangoztattam, hogy az igazi színház vidéken van. A Csizmadia-korszak tíz évig tartott és én ennek a második öt évét töltöttem a társulatban. Közel áll hozzám az intenzív társulati együttlét, a színészház, a beszélgetős éjszakák. Egerben jó csapatba kerültem, és az igazgatónk olyan meghatározó rendezőket szerződtetett, mint például Zsótér Sándor vagy Máté Gábor. Csizmadia mindenkire figyelt, meg lehetett vele beszélni, ki hol tart, mit szeretne játszani, és a rendezők is nyitottak voltak az ilyen beszélgetésekre. Aztán egyre világosabban látszott, hogy ennek a nagyszerű időszaknak hamarosan vége lesz, ráadásul akkor született a kislányom is. Ettől kezdve az volt a legfontosabb számomra, hogy minél többet a gyerekemmel lehessek. Újfehértói vagyok, úgy gondoltam a legjobb, ha Nyíregyházára megyek. Felhívtam az akkori igazgatót, Tasnádi Csabát, de amíg a válaszára vártam, Eszenyi Enikő szerződést ajánlott. Azt mondta: láttalak Egerben, szeretném, ha az én színházamban játszanál. Többet színész nem várhat, ha nem érezném jól magam, akkor is hálás lennék Enikőnek. De szerencsére várakozáson felüli, amit kaptam.
Izgalmas és változatos karaktereket játszik, itt van mindjárt Hűvös Ilona, a 2015/16-os évad indulásakor bemutatott Jó estét nyár, jó estét szerelem című Fejes Endre-regényből készült musical fodrászlánya.
J. Zs.: Ez már a harmadik találkozásom a darabbal, korábban a gyümölcsárus lány voltam, az elsőt Nyíregyházán Bagossy László rendezte, a második Karácsonyi Zoli diplomamunkája volt. A Fejes-regény a kedvenceim közé tartozik, mindkét korábbi előadást szerettem. A mostani bemutatóra a színdarab teljesen más értelmezést kapott, Szász János rendezte, Presser Gábor pedig újrahangszerelte a zenéjét. Hűvös Ilona szerepe hangsúlyosabb, mint a korábbi előadásokban volt. Nagyszerű szerep, örülök mindannak, amit csinálhatok ebben az előadásban.
A Pesti Színházban 2015. december 19-én volt a bemutatója Friedrich Schiller Haramiák című drámájának. A Kovács D. Dániel által rendezett, 1781-ben született mű olyan friss, hogy akár napjainkban is íródhatott volna.
J. Zs.: Ezt a darabot egészen különleges csapat hozta létre. A rendező Kovács D. Dániel is nagyon fiatal, és a többiek is. Jó látni, milyen tehetségesek, hogy dolgoznak, mi mindenre képesek. Örülök, hogy benne vagyok a darabban, és persze annak is, hogy Roller szerepével – amit kizárólag férfiak játszanak – rám gondolt Dani. Vágyom rá nagyon, hogy egyszer egy igazi férfiszerepet is eljátszhassak. Enikőt varázslatosan bátornak tartom, hogy ilyen sokféle embert szerződtet, régi és új vígszínházasokban is gondolkodik. Hamarosan fogok vele dolgozni, mert ő rendezi a Földrengés Londonban című darabot. Külön öröm számomra, hogy ez kortárs darab, szeretem a kortárs irodalmat, és azt is, hogy nincs mihez képest, nincs előzmény. Egyelőre csak annyit tudok, hogy a darab témája a környezetvédelem, és politikusnőt fogok benne játszani.
Sok szó esik napjainkban arról, hogy mi a színház szerepe, művészszínház-párti rendezők azt mondják, a színház feladata, hogy a társadalom legsúlyosabb problémáival kapcsolatos kérdéseket tegyen fel, mások inkább szórakoztató szerepét hangsúlyozzák.
J. Zs.: Nem baj, ha a színház szórakoztat is, de nem csak szórakozás kell. Az kell, hogy magamra ismerjek a felvetett kérdésekben, problémákban. Hogy dolgozzon bennem, gondolkoztasson el mindaz, amit láttam. Megtörtént velem, hogy egy előadás, amiről azt gondoltam, hogy nem volt jó, nem sikerült, még hetekig foglalkoztatott. Szerintem Eszenyi Enikő nincs könnyű helyzetben, egyrészt meg kell töltenie a Vígszínházat és a Pesti Színházat, ahova a közönség jelentős része azért jön, hogy klasszikus darabokat nézzen, klasszikus rendezésben, klasszikus díszletek között, klasszikus jelmezekkel. Pedig érdekesebb lenne a régi problémákat felvető darabokat a jelenbe átemelni, hiszen a múlt problémái egy az egyben élnek ma is. Persze Enikő azt is tudja, hogy a nézők másik részét a jelenben játszódó, sokakat feszítő problémákra reagáló előadások vonzzák. Úgy látom, remekül egyensúlyoz a két igény között, és mindig kitalál valami újat. Most éppen azon töri a fejét, hogy vizuálisan hogy lehet még többet adni a nézőknek. És nincs sok színház, amelyik olyan színpaddal rendelkezik, mint a Víg, amelynek már a látványa is lenyűgöző.
Minden színház igyekszik kinevelni a jövő közönségét, ami szintén nem könnyű feladat, és a szülőkön is sok múlik. Az ön kislánya mit hallgat, miket olvas neki?
J. Zs.: A kislányom ötéves és most olvastuk az Egri csillagokból Vicuska és Gergő történeteit. Hallgatjuk Mozart zenéjét, és elolvassuk hozzá az operamesékből a történetet, olvasok neki Szabó Lőrinc, József Attila és Ady Endre verseiből is. Igaz, volt egy egész év, amikor csak a Shrek állt az érdeklődése középpontjában, de ma már ezekre a versekre, történetekre is fogékony, nagyon tetszenek neki, és vannak kérdései is.
Margaritában, polgármesterné A revizorban, Kocsma Jenny a Koldusoperában, Hűvös Ilona a Jó estét nyár, jó estét szerelemben, Roller a Haramiákban. Járó Zsuzsa két lábbal a földön áll, miközben minden sejtjével a művészetben él. Határozottan és átgondoltan fogalmaz, élmény vele beszélgetni.
Hol van a színház, Budapesten vagy vidéken? Sokan ma is az előbbire voksolnak, ön jó ideig éppen az ellenkezőjét állította. Hogy látja most, azután, hogy öt évig a legendás, Csizmadia Tibor-féle színházi műhelyben dolgozott, és nagyjából ugyanennyi ideje tagja a Vígszínháznak?
J. Zs.: Mindig ott van a színház, ahol dolgozom. Amikor Egerben voltam, szívesen hangoztattam, hogy az igazi színház vidéken van. A Csizmadia-korszak tíz évig tartott és én ennek a második öt évét töltöttem a társulatban. Közel áll hozzám az intenzív társulati együttlét, a színészház, a beszélgetős éjszakák. Egerben jó csapatba kerültem, és az igazgatónk olyan meghatározó rendezőket szerződtetett, mint például Zsótér Sándor vagy Máté Gábor. Csizmadia mindenkire figyelt, meg lehetett vele beszélni, ki hol tart, mit szeretne játszani, és a rendezők is nyitottak voltak az ilyen beszélgetésekre. Aztán egyre világosabban látszott, hogy ennek a nagyszerű időszaknak hamarosan vége lesz, ráadásul akkor született a kislányom is. Ettől kezdve az volt a legfontosabb számomra, hogy minél többet a gyerekemmel lehessek. Újfehértói vagyok, úgy gondoltam a legjobb, ha Nyíregyházára megyek. Felhívtam az akkori igazgatót, Tasnádi Csabát, de amíg a válaszára vártam, Eszenyi Enikő szerződést ajánlott. Azt mondta: láttalak Egerben, szeretném, ha az én színházamban játszanál. Többet színész nem várhat, ha nem érezném jól magam, akkor is hálás lennék Enikőnek. De szerencsére várakozáson felüli, amit kaptam.
Izgalmas és változatos karaktereket játszik, itt van mindjárt Hűvös Ilona, a 2015/16-os évad indulásakor bemutatott Jó estét nyár, jó estét szerelem című Fejes Endre-regényből készült musical fodrászlánya.
J. Zs.: Ez már a harmadik találkozásom a darabbal, korábban a gyümölcsárus lány voltam, az elsőt Nyíregyházán Bagossy László rendezte, a második Karácsonyi Zoli diplomamunkája volt. A Fejes-regény a kedvenceim közé tartozik, mindkét korábbi előadást szerettem. A mostani bemutatóra a színdarab teljesen más értelmezést kapott, Szász János rendezte, Presser Gábor pedig újrahangszerelte a zenéjét. Hűvös Ilona szerepe hangsúlyosabb, mint a korábbi előadásokban volt. Nagyszerű szerep, örülök mindannak, amit csinálhatok ebben az előadásban.
A Pesti Színházban 2015. december 19-én volt a bemutatója Friedrich Schiller Haramiák című drámájának. A Kovács D. Dániel által rendezett, 1781-ben született mű olyan friss, hogy akár napjainkban is íródhatott volna.
J. Zs.: Ezt a darabot egészen különleges csapat hozta létre. A rendező Kovács D. Dániel is nagyon fiatal, és a többiek is. Jó látni, milyen tehetségesek, hogy dolgoznak, mi mindenre képesek. Örülök, hogy benne vagyok a darabban, és persze annak is, hogy Roller szerepével – amit kizárólag férfiak játszanak – rám gondolt Dani. Vágyom rá nagyon, hogy egyszer egy igazi férfiszerepet is eljátszhassak. Enikőt varázslatosan bátornak tartom, hogy ilyen sokféle embert szerződtet, régi és új vígszínházasokban is gondolkodik. Hamarosan fogok vele dolgozni, mert ő rendezi a Földrengés Londonban című darabot. Külön öröm számomra, hogy ez kortárs darab, szeretem a kortárs irodalmat, és azt is, hogy nincs mihez képest, nincs előzmény. Egyelőre csak annyit tudok, hogy a darab témája a környezetvédelem, és politikusnőt fogok benne játszani.
Sok szó esik napjainkban arról, hogy mi a színház szerepe, művészszínház-párti rendezők azt mondják, a színház feladata, hogy a társadalom legsúlyosabb problémáival kapcsolatos kérdéseket tegyen fel, mások inkább szórakoztató szerepét hangsúlyozzák.
J. Zs.: Nem baj, ha a színház szórakoztat is, de nem csak szórakozás kell. Az kell, hogy magamra ismerjek a felvetett kérdésekben, problémákban. Hogy dolgozzon bennem, gondolkoztasson el mindaz, amit láttam. Megtörtént velem, hogy egy előadás, amiről azt gondoltam, hogy nem volt jó, nem sikerült, még hetekig foglalkoztatott. Szerintem Eszenyi Enikő nincs könnyű helyzetben, egyrészt meg kell töltenie a Vígszínházat és a Pesti Színházat, ahova a közönség jelentős része azért jön, hogy klasszikus darabokat nézzen, klasszikus rendezésben, klasszikus díszletek között, klasszikus jelmezekkel. Pedig érdekesebb lenne a régi problémákat felvető darabokat a jelenbe átemelni, hiszen a múlt problémái egy az egyben élnek ma is. Persze Enikő azt is tudja, hogy a nézők másik részét a jelenben játszódó, sokakat feszítő problémákra reagáló előadások vonzzák. Úgy látom, remekül egyensúlyoz a két igény között, és mindig kitalál valami újat. Most éppen azon töri a fejét, hogy vizuálisan hogy lehet még többet adni a nézőknek. És nincs sok színház, amelyik olyan színpaddal rendelkezik, mint a Víg, amelynek már a látványa is lenyűgöző.
Minden színház igyekszik kinevelni a jövő közönségét, ami szintén nem könnyű feladat, és a szülőkön is sok múlik. Az ön kislánya mit hallgat, miket olvas neki?
J. Zs.: A kislányom ötéves és most olvastuk az Egri csillagokból Vicuska és Gergő történeteit. Hallgatjuk Mozart zenéjét, és elolvassuk hozzá az operamesékből a történetet, olvasok neki Szabó Lőrinc, József Attila és Ady Endre verseiből is. Igaz, volt egy egész év, amikor csak a Shrek állt az érdeklődése középpontjában, de ma már ezekre a versekre, történetekre is fogékony, nagyon tetszenek neki, és vannak kérdései is.