Verdi és Shakespeare a Dóm téren
2016. május 05. / Szepesi Krisztina

Herczeg Tamás, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója arról mesél az ez évi program kap­csán, hogy kulturális menedzserként fontos feladatának tekinti olyan produkciók bemutatását is,
melyek ráirányítják a figyelmet a klasszikus opera és a próza műfajára. Verdivel, Shakespeare-rel és per­sze nagyszabású, értékes musical-előadásokkal várják tehát a nézőket ezen a nyáron is.

Egy klasszikus Verdi-opera, Az álarcosbál premierjére vállalkoztok a Dóm téren, amiben van némi kockázat.
H. T.: A Harangozó Gyula művészeti igazgatóval közös első évadunk azt igazolta, hogy megtaláltuk azokat a megoldásokat, amikkel a leg­kor­rek­tebb kulturális menedzseri hozzáállás mellett olyan művészeti alkotásokat is helyzetbe hozhatunk, melyek egyébként nehezen ta­lál­ják meg a közönségüket. Azt szoktuk mondani, hogy kicsit a kö­zön­ségi­gény fölé kell céloznunk. Ennek eklatáns példája a Háry János, amit modern, izgalmas, de a hagyományokat nem megtörő ren­de­zés­ben mutattunk be, találva egy olyan csemegét, egy különleges sztár­ven­dé­get, aki óriási csáberővel rendelkezett a közönség számára. Tíz év után először pedig újra Verdi-operabemutató lesz a Szegedi Szabadtéri Játékokon Béres Attila rendezésében, mert úgy ítéljük meg, ha ugyanezzel a recepttel, vagyis kiváló művészekkel, a műfaji határokat betartva állítjuk színpadra, hasonlóan nagy sikert érhetünk el. Kreatív producerként pedig úgy érzem, ki tudtuk találni, mik azok a show-elemek, melyek az opera műfaját meghaladva olyan vonzerőt és látványvilágot tudnak nyújtani, ami a közönség számára hívószó lehet. A báli képben jégpályává válik a színpad és Náray Tamás tervezte kosztümökben jelennek meg a szereplők, miközben a Swarovski segítségével valóságos kristályeső lesz a nézőtéren, a bálkirálynő szerepében pedig színpadra lép egy komoly világsztár is, kinek személye még meglepetés. Vagyis kellő kurázsival és felkészültséggel a kevésbé populáris műfajokat is helyzetbe tudjuk hozni.

Hasonlóan érdekes kezdeményezés, hogy egy prózai darabot, Shakespeare-től a Tévedések vígjátékát is bemutatjátok Kerényi Miklós Gábor rendezésében.
H. T.: Nem véletlen, hogy a próza nem jelent meg a Szabadtérin az elmúlt időszakban, hiszen utoljára 15 éve mutattunk be Shakespeare-művet, és akkor sem ment túl jó házakkal. A Tévedések vígjátéka esetében is a fentiekhez hasonló, határozott elképzelésekkel vágtunk bele a munkába. Már a tavalyi Háry János színre állításakor, a számos prózai jelenetnél is ki tudtuk kísérletezni Béres Attila rendezővel, hogy mi kell ahhoz, hogy a hatalmas Dóm téri színpadon a prózai elemek jól működjenek. És úgy tűnik, a Tévedések esetében a darabválasztás is jónak bizonyult, hiszen már most nagyon jól állunk a jegyértékesítéssel. Nagyon izgalmas a szereposztás is, két Nemzet Színésze, Molnár Piroska és Haumann Péter is fel fog lépni az előadásban, de a Katona, a Vígszínház és a Radnóti társulati tagjai közül is többen képviseltetik majd magukat, többek közt Pálmai Anna, Szinetár Dóra, Telekes Péter, Vajdai Vilmos, Bezerédi Zoltán vagy éppen Adorjáni Bálint. Vagyis a magyar prózai színházak krémjéből sikerült a színpadunkra csábítani művészeket. És készülünk megint egy meglepetésvendéggel, akivel, bízunk benne, a nyelvi nehézségeket is kiválóan oldjuk majd meg, kicsit másként, mint ahogy Gérard Depardieu-vel a Hárynál tettük.
De nem maradnak ki a programból a népszerű musicalek sem…
H. T.: Ahogy Kocsák Tibor zeneszerző megfogalmazta: a ma népoperája a musical. Egy olyan színház, mint a Szabadtéri, ahol egy produkciót akár 28 ezer néző is lát, nem engedheti meg magának, hogy ne mutasson be olyan produkciókat, amikre a közönség kíváncsi, persze törekedve arra, hogy ezekből a legjobbakat válasszuk, és a legjobb színházakkal dolgozzunk együtt. Összességében pedig a Budapesti Operettszínház és a Madách Színház azok, amelyek a legmagasabb szinten képesek musicalt játszani, felkészült művészekkel és fantasztikus musical-együttessel. A Mamma Mia! és A nyomorultak a Madách Színházzal együttműködésben kerül színpadra. A nyomorultaknak, mely a musicalirodalom egyik legszínvonalasabb darabja, Szegeden volt a magyarországi bemutatója 27 évvel ezelőtt, így most egy új generációnak is megmutathatjuk ezt a komoly történetet Szirtes Tamás rendezésében, a Mamma Mia! pedig olyan őrült siker volt tavaly, hogy a közönség szó szerint visszatapsolta erre az évre is. Az Abigél, melynek szabadtéri világpremierje lesz Szegeden, Kocsák Tibor műve, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy egy ilyen jelentős kortárs magyar zeneszerző művét is bemutassuk a színpadunkon, arról nem beszélve, hogy a musical alapjául szolgáló végtelenül humanista és szép Szabó Magda-regény is mindenképpen a Dóm térre való.

Vagyis amióta 2013-ban átvettétek Harangozó Gyulával a Szabadtéri vezetését, egyfajta építkezést ter­vez­tetek?
H. T.: Elmondható, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok egyre tervezettebben dolgozik. Igaz ez az ér­té­ke­sí­tés­re, a kommunikációs kampányra és ezzel párhuzamosan az előkészületekre is, vagyis a műsortervekre és a jogok megszerzésére. Fontos elmondani, hogy 2004 óta minden évben közönségkutatást végzünk, amely nemcsak a szociológiai összetételre és a kommunikációs paraméterekre kérdez rá, hanem a művészi elvárásokkal kapcsolatos kérdésekbe és a kritikákba is belemegy. A válaszokat mind beépítjük a tervezésbe. Mindig a megmért igények alapján dolgozunk, miközben a művészi színvonal emelésére törekszünk, hogy ezzel a közönséget orientáljuk. Fantasztikus élmény volt nekem tavaly, hogy a Háry János szünetében sokan odajöttek hozzám, hogy milyen fantasztikus a darab, a zenéje és az abszurd humora, pedig Depardieu csak a második felvonásban lépett színpadra. Sok ezer ember most csodálkozott rá, hogy Kodály zenéje milyen csodálatos, amit nem biztos, hogy felismertek volna, ha nem lettek volna azok a kulturális menedzseri blikkfangok, amik becsábították őket.