2016. augusztus 05. / Pavlovics Ágota
Tokaj-Hegyalja és Zemplén legnagyobb kulturális rendezvénye az idén 25 éves Zempléni Fesztivál. A jubileumi programsorozat 2016-ban augusztus 12–21. között színvonalas és változatos programokat ígér. Arról, hogy miben más, mint az ország hasonló rendezvényei, hogy miért
fontos a lokalitás, a karizmatikus, a fősodortól jelentősen eltérő gondolkodású Hollerung Gábor (https://hu.wikipedia.org/wiki/Karmester), a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekarzeneigazgatója, a Zempléni Fesztivál művészeti vezetője osztotta meg gondolatait lapunkkal.
Az észak-magyarországi régió legnagyobb nyári kulturális rendezvénysorozata a Zempléni Fesztivál. Hogy határozná meg, miben más, mint a többi?
H. G.: A válasz egyszerű, eltér attól a gyakorlattól, ami a magyarországi fesztiválokat jellemzi, nem célja a túllicitálás, a világhírességekkel való versenyzés, a ki tud olyat hozni, amit nem csinált még senki. A világ, illetve az ország jelenlegi állapota nem ilyen törekvéseknek kedvez. Egy ilyen fesztivál feladata a lokalitás felé fordulás. Hittel vettük át 2004-ben az alapító Rolla Jánostól és a Liszt Ferenc Kamarazenekartól a szervezést ebben a hátrányos helyzetű régióban. Szemünk előtt az lebegett, hogy a kultúra minél több ember számára elérhető legyen a régióban. Budafokon is úgy kezdtük el a munkát, hogy világos volt, a peremkerületekben élők nem mennek el messzire a kultúráért, ezért is lett sikeres a budafoki hangversenysorozatunk. Befogadó művelődési házak nem pótolnak egylokális hivatásos együttest. A Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar története ékesen bizonyítja, hogy a helyiek szeretik, kötődnek a zenekarhoz, hűségesen látogatják koncertjeit. Hasonló volt a cél Zemplénben is, nevezetesen, hogy a helyeik akarjanak eljönni, részt venni a fesztiválon.
Milyen szempontok vezették, amikor a programot, különösen amikor a zenei kínálatot kialakította?
H. G.: Kiindulópontom a színvonal, legyen bármilyen programról szó, valamint az emberek érdeklődése. Arra törekszem, hogy nagyszámú közönség érdeklődésére számot tartó programokat szervezzünk. Hiába állítja bárki, hogy igazi értéket produkál, ha jó, ha százan meghallgatják. Meggyőződésem, hogy az az érték, amit befogadnak, a zene is akkor válik értékké, ha befogadják. Ami pedig a zenei kínálatot illeti, legfontosabb a megfelelő arány megtalálása a nehezen befogadható és a könnyen emészthető művek között. Ezt szolgálja a választás, hogy a Bartók-év jegyében megszólaló A kékszakállú herceg vára mellett elhangzik Rossini népszerű, könnyen emészthető operája, A sevillai borbély is. A zenei magyarázatok is segítenek a zene megszerettetésében. Ezt a célt szolgálja a Megérthető zene sorozatunk, illetve Haydn A teremtés című oratóriumának multimédiás bemutatása, amikor a zene képszerűségéta zeneműhez készített videóis kiemeli. Azt szeretném, hogy a zenei kínálat azok számára is élvezetes legyen, akik nem tartoznak a rendszeres hangverseny-látogatók sorába. Akik pedig úgy érzik, hogy szívesen eltöltenének néhány napot ebben a lenyűgöző természeti környezetben, ahol a történelmi emlékek száma is erősen meghaladja az átlagosat, azok sokszínű kulturális kínálatból válogathatnak, hiszen van jazz, irodalom, tánc és még hosszan sorolhatnám. A műfaji sokszínűségen kívül fontos, hogy minél többen részt vegyenek programjainkon, ezt szolgálják ingyenes koncertjeink is.
Két éve, 2014-ben a Zempléni Fesztiválhoz kapcsolódva indította el a Budafoki Dohnányi Zenekar nyári Zenekari Akadémiáját, mi motiválta?
H. G.: Örömmel veszem tudomásul, hogy érdeklődnek a munkám iránt. A Dohnányi Zenekar az elmúlt húsz évben a műhelymunka és a nevelőmunka eredményeként a magyar zenei élet meghatározó szereplőjévé vált, az Akadémia elindítása pedig lehetőséget kínál a konzervatóriumban, főiskolán, egyetemen zenét tanulóknak, pályakezdő hangszereseknek, hogy betekinthessenek ebbe a műhelymunkába, hogy olyan gyakorlatot szerezzenek, amit máshol nem tudnak megszerezni. A zenekart jellemző mentalitás, pozitív hatás átadását is szolgálja az Akadémia. Fontosnak tartom ezt a képzést, de azt is, hogy a Dohnányi Zenekar által képviselt értékeket továbbfejlesszem, a zenekar erejét kamatoztassam. Fontos eleme a kurzusnak, hogy a képzésre érkezők beülhetnek a zenekarba muzsikálni a Zempléni Fesztiválon. A Zenekari Akadémia mellett még karmesterek számára is szervezünk mesterkurzust. A karmester szakma lényegét is csak egy igazán jó, nemzetközi rangú zenekaron lehet megtanulni.
Röviden hogy írná le a jó zenekar fogalmát?
H. G.: Pár napja rendkívüli dicséretet kapott a zenekar Vashegyi Gyuritól, aki egy operaelőadáson vezényelte az együttest. Úgy foglalta össze: a Dohnányi Zenekarban minden poszton kompetens emberek ülnek. A kompetencia mellé hadd tegyem hozzá a motivációt, az egymás iránti szolidaritást, ami ezt az együttest kiemelte a magyar zenekari átlagból.
Az ön neve egybeforrt az Énekel az ország mozgalommal. Hogy sikerült elvarázsolnia a középiskolásokat?
H. G.: Harminc évvel ezelőtt az induló ötlet valóban az enyém volt, érdekes volt látni, hogy a kvantitás kvalitást teremtett. A tömeg által óriási mennyiségű pozitív energia teremtődött. Aztán amikor ’91-ben úgy láttam, a tanárok nem tudják tovább segíteni a munkát, abbahagytam, csakhogy ’92-ben megjelentek a gyerekek, és követelték a folytatást. Így hát folytattuk és 20 évig csináltuk. Magam sem gondoltam, hogy idén a tizenegyedik, már országos találkozónkra az általam választott, igen nehéz kottájú Cantata Profana előadása sikerülni fog. A Müpában adtuk elő a művet, 460 tagú volt a kórus. Mindenki hozzáadta, amit tudott, eleinte nem voltak rá képesek, de a kemény munka képessé tette őket arra, hogy megcsinálják. A kóruséneklés a közösségi lét egyik szép formája, jó látni, ahogy a tagok és a közönség kézzelfogható élményként éli át a katarzist.
fontos a lokalitás, a karizmatikus, a fősodortól jelentősen eltérő gondolkodású Hollerung Gábor (https://hu.wikipedia.org/wiki/Karmester), a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekarzeneigazgatója, a Zempléni Fesztivál művészeti vezetője osztotta meg gondolatait lapunkkal.
Az észak-magyarországi régió legnagyobb nyári kulturális rendezvénysorozata a Zempléni Fesztivál. Hogy határozná meg, miben más, mint a többi?
H. G.: A válasz egyszerű, eltér attól a gyakorlattól, ami a magyarországi fesztiválokat jellemzi, nem célja a túllicitálás, a világhírességekkel való versenyzés, a ki tud olyat hozni, amit nem csinált még senki. A világ, illetve az ország jelenlegi állapota nem ilyen törekvéseknek kedvez. Egy ilyen fesztivál feladata a lokalitás felé fordulás. Hittel vettük át 2004-ben az alapító Rolla Jánostól és a Liszt Ferenc Kamarazenekartól a szervezést ebben a hátrányos helyzetű régióban. Szemünk előtt az lebegett, hogy a kultúra minél több ember számára elérhető legyen a régióban. Budafokon is úgy kezdtük el a munkát, hogy világos volt, a peremkerületekben élők nem mennek el messzire a kultúráért, ezért is lett sikeres a budafoki hangversenysorozatunk. Befogadó művelődési házak nem pótolnak egylokális hivatásos együttest. A Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar története ékesen bizonyítja, hogy a helyiek szeretik, kötődnek a zenekarhoz, hűségesen látogatják koncertjeit. Hasonló volt a cél Zemplénben is, nevezetesen, hogy a helyeik akarjanak eljönni, részt venni a fesztiválon.
Milyen szempontok vezették, amikor a programot, különösen amikor a zenei kínálatot kialakította?
H. G.: Kiindulópontom a színvonal, legyen bármilyen programról szó, valamint az emberek érdeklődése. Arra törekszem, hogy nagyszámú közönség érdeklődésére számot tartó programokat szervezzünk. Hiába állítja bárki, hogy igazi értéket produkál, ha jó, ha százan meghallgatják. Meggyőződésem, hogy az az érték, amit befogadnak, a zene is akkor válik értékké, ha befogadják. Ami pedig a zenei kínálatot illeti, legfontosabb a megfelelő arány megtalálása a nehezen befogadható és a könnyen emészthető művek között. Ezt szolgálja a választás, hogy a Bartók-év jegyében megszólaló A kékszakállú herceg vára mellett elhangzik Rossini népszerű, könnyen emészthető operája, A sevillai borbély is. A zenei magyarázatok is segítenek a zene megszerettetésében. Ezt a célt szolgálja a Megérthető zene sorozatunk, illetve Haydn A teremtés című oratóriumának multimédiás bemutatása, amikor a zene képszerűségéta zeneműhez készített videóis kiemeli. Azt szeretném, hogy a zenei kínálat azok számára is élvezetes legyen, akik nem tartoznak a rendszeres hangverseny-látogatók sorába. Akik pedig úgy érzik, hogy szívesen eltöltenének néhány napot ebben a lenyűgöző természeti környezetben, ahol a történelmi emlékek száma is erősen meghaladja az átlagosat, azok sokszínű kulturális kínálatból válogathatnak, hiszen van jazz, irodalom, tánc és még hosszan sorolhatnám. A műfaji sokszínűségen kívül fontos, hogy minél többen részt vegyenek programjainkon, ezt szolgálják ingyenes koncertjeink is.
Két éve, 2014-ben a Zempléni Fesztiválhoz kapcsolódva indította el a Budafoki Dohnányi Zenekar nyári Zenekari Akadémiáját, mi motiválta?
H. G.: Örömmel veszem tudomásul, hogy érdeklődnek a munkám iránt. A Dohnányi Zenekar az elmúlt húsz évben a műhelymunka és a nevelőmunka eredményeként a magyar zenei élet meghatározó szereplőjévé vált, az Akadémia elindítása pedig lehetőséget kínál a konzervatóriumban, főiskolán, egyetemen zenét tanulóknak, pályakezdő hangszereseknek, hogy betekinthessenek ebbe a műhelymunkába, hogy olyan gyakorlatot szerezzenek, amit máshol nem tudnak megszerezni. A zenekart jellemző mentalitás, pozitív hatás átadását is szolgálja az Akadémia. Fontosnak tartom ezt a képzést, de azt is, hogy a Dohnányi Zenekar által képviselt értékeket továbbfejlesszem, a zenekar erejét kamatoztassam. Fontos eleme a kurzusnak, hogy a képzésre érkezők beülhetnek a zenekarba muzsikálni a Zempléni Fesztiválon. A Zenekari Akadémia mellett még karmesterek számára is szervezünk mesterkurzust. A karmester szakma lényegét is csak egy igazán jó, nemzetközi rangú zenekaron lehet megtanulni.
Röviden hogy írná le a jó zenekar fogalmát?
H. G.: Pár napja rendkívüli dicséretet kapott a zenekar Vashegyi Gyuritól, aki egy operaelőadáson vezényelte az együttest. Úgy foglalta össze: a Dohnányi Zenekarban minden poszton kompetens emberek ülnek. A kompetencia mellé hadd tegyem hozzá a motivációt, az egymás iránti szolidaritást, ami ezt az együttest kiemelte a magyar zenekari átlagból.
Az ön neve egybeforrt az Énekel az ország mozgalommal. Hogy sikerült elvarázsolnia a középiskolásokat?
H. G.: Harminc évvel ezelőtt az induló ötlet valóban az enyém volt, érdekes volt látni, hogy a kvantitás kvalitást teremtett. A tömeg által óriási mennyiségű pozitív energia teremtődött. Aztán amikor ’91-ben úgy láttam, a tanárok nem tudják tovább segíteni a munkát, abbahagytam, csakhogy ’92-ben megjelentek a gyerekek, és követelték a folytatást. Így hát folytattuk és 20 évig csináltuk. Magam sem gondoltam, hogy idén a tizenegyedik, már országos találkozónkra az általam választott, igen nehéz kottájú Cantata Profana előadása sikerülni fog. A Müpában adtuk elő a művet, 460 tagú volt a kórus. Mindenki hozzáadta, amit tudott, eleinte nem voltak rá képesek, de a kemény munka képessé tette őket arra, hogy megcsinálják. A kóruséneklés a közösségi lét egyik szép formája, jó látni, ahogy a tagok és a közönség kézzelfogható élményként éli át a katarzist.