Tenor- és basszusharsonák bársonyos hangjai
2016. szeptember 14. / Pavlovics Ágota

A Budapest Music Center(BMC) elegáns, letisztult tereiben izgalmas verseny előkészületei foly­nak. A magyar kortárs zene otthonában eddig is volt zeneszerzőverseny, vannak zeneszerző és karmester kurzusok, újdonság viszont a hangszeres verseny. A versengés fiatal tenor- és basszus-
harsona művészek között zajlik majd szeptember 18. és 25. között. Az ötlet Hőna Gusztáv harsonaművész fejéből pattant ki, akivel a versenyre felkészítő balatonfüredi workshop alatt folytattunk nagyon jó hangulatú beszélgetést.

A hangjából ítélve pazar a hangulat a workshopon.
H.G.: Így van, a hely gyönyörű, az idő jó, a hangulat remek. Itt vannak a tanítványaim, de érkeztek külföldről is muzsikusok. Mindenki el­szán­tan gyakorol. Wagner Csaba basszusharsona-művésszel a verseny összes fordulójának anyagára kiterjedő felkészülési programot állí­tot­tunk össze.

Az Ön ötlete volt a verseny megrendezése, miért gondolta úgy, hogy most van itt az ideje?
H.G.: Már tavaly akartam szervezni nemzetközi harsonaversenyt, mert 2005-ben volt utoljára. A tízéves évfordulóra nem sikerült, de nem adtam fel. Idén megkerestem Gőz Lászlót, a BMC igazgatóját, aki közismerten kiváló harsonaművész, és nyitott fülekre találtam. Azért is aktuális a verseny, mert az elmúlt években a harsonajáték határai kitágultak, és a hangszerünk a kamarazenében és szólóhangszerként is előtérbe került. Egyre több a kiváló basszusharsonás, és a hölgyek is egyre gyakrabban választják hangszerüknek a harsonát. A workshopon is részt vesz egy tanítványom, Major Lilla, azt remélem, hogy a versenyen több lány is indul. A hölgyek a megfelelő légzéstechnika birtokában különösen szép, telt, bársonyos hangon tudják megszólaltatni a harsonát. Azért is szerettem volna megszervezni a versenyt, mert a nemzetközi megmérettetés sajnos nem valami gyakori. Igaz, éppen most zajlik Jejuban az egyik legjelentősebb nemzetközi verseny. Büszke vagyok rá, hogy 66 versenyző jelentkezett a versenyünkre, ami szép szám, a hasonló versenyek indulóinak száma 50 körül szokott lenni.

Hány fordulós a verseny? Hányan kerülhetnek a döntőbe?
H. G.: A verseny három fordulóból áll: elődöntő, középdöntő és döntő. A fordulók nyilvánosak.A résztvevők a verseny elődöntőjében szólódarabokkal, a középdöntőben zongorakísérettel, a döntőben pedig zenekari kísérettel lépnek fel. Számításaink szerint a középdöntőbe 12 (tenor- és basszusharsona), a döntőbe pedig 6 (tenor- és basszusharsona) versenyző jut be. Ha több lesz a kimagasló teljesítményt nyújtó versenyző, a számok változhatnak, bekerülhetnek a középdöntőbe 14-en, a döntőbe pedig 8-an. A versenyzők minden fordulóban egy kötelező és egy szabadon választott darabot játszanak. A kötelező darabot kotta nélkül kell játszaniuk, a szabadon választotthoz használhatják a kottát. A tenorharsonások az elődöntőben Hollós Máté Trombodine című művét fogják kötelező darabként játszani, a basszusharsonások Hidas Frigyes Meditáció című művével kezdik a versenyt.

A magyar harsonások komoly sikereket érnek el, hogy látja, minek köszönhető ez a jó találkozás hang­szer és művész között?
H. G.: Egyrészt annak, hogy fantasztikus gyökereink – Liszt, Bartók, Kodály – vannak. Persze ez minden magyar hangszeres muzsikusról elmondható. Ami viszont csak a rézfúvósokra vonatkozik, a rézfúvós hangszerek nincsenek benne a magyar népzenében úgy, mint a hegedű, a klarinét vagy a cimbalom, ezért mi a környező országokból szívtuk fel a különböző hatásokat, és ezekből gyúrtuk össze a számunkra megfelelő hangokat. Az oroszok például nagyvibrátóval, bő hanggal, szinte mindent romantikusan adnak elő, a németek és az osztrákok inkább precízek. Ezekhez aztán az én időmben hozzáadódott a francia és az amerikai hatás is. Ebből a sokféle hatásból alakítottunk ki magunknak egy saját, magyar stílust, és úgy tűnik, nem járunk rossz úton.

Még egy picit a hangszer és művész találkozásánál maradva, úgy tudom, önnek 56 éves korában lett elő­ször saját hangszere, ma is azon játszik?
H. G.: A Rádiózenekar tagjaként volt hangszerem, de nem volt a sajátom. 2005-ben New Orleansban, a Nemzetközi Harsona Fesztiválon a Corpus Harsona Quartet tagjaival egy hangszerkiállításon ismerkedtünk az angol Michael Rath gyár hangszereivel. Nemsokára meghívást kaptunk a Michael Rath manufaktúrába. Kipróbálhattuk a hangszereiket, sőt rövid turnéra is mentünk. A búcsúkoncertünk után visszaadtam a hangszert, amin játszottam. A cég vezetője, Michael azt kérdezte: szereted? Mondtam, kiváló hangszer, majd ismét megkérdezte: szereted? Amikor igennel válaszoltam, azt mondta: akkor a tiéd. Így lett nekem ötvenhat évesen saját hangszerem.

Apropó saját. A harsonaverseny saját logót kapott, amire a legjobb szó a telitalálat. Hullámok, lágy formák, akár a harsona hangja.
H. G.: Boldog vagyok, hogy ilyen sok figyelmet kapunk a BMC-től. A logó is a verseny magas színvonalát erősíti. Már most úgy érezzük, hogy a vendégeink remekül érzik magukat nálunk. Szívből remélem, hogy aki eljön, akár versenyző, akár zsűritag, vissza akar majd jönni hozzánk.


Keretes:
A versenyre jelentkezett 66 harsonás 25 országból érkezik. A mezőny széles: belorusz, brit, cseh, dán, francia, holland, lengyel, litván, német, norvég, olasz, osztrák, orosz, spanyol, szlovén, ukrán és magyar jelentkezők mellett amerikai, ausztrál, brazil, kínai, kolumbiai, mexikói, perui és tajvani versenyzők is érkeznek. A nemzetközi zsűri elnöke Hőna Gusztáv, tagjai Chris Houlding angol, Jan Kagarice amerikai, Gabriel Madas osztrák, Jacques Mauger francia, valamint Balogh Sándor és Wagner Csaba magyar muzsikusok. A első díj 5000, a második 3000, a harmadik pedig 1000 euró. A versenyt a győztesek nyilvános koncertje zárja szeptember 25-én a BMC Koncerttermében.