2016. szeptember 14. / Jónás Ágnes
A Budapesti Vonósok Kamarazenekar folyamatosan törekszik arra, hogy új ötletekkel és koncepcióval nyerje meg a közönség és a generációk széles körét. Alapítója szerint véget nem érő
munka az övék, hiszen olyan régen élt géniuszok kincsesládáiból dolgoznak, akiknek életműve előttük csak részletekben tárulhat fel. Az együttesre váró 2017-es feladatokról Botvay Károlyt kérdeztük.
Zongorista nővér és hegedűs báty mellett nőtt fel. Ilyen háttérrel evidens volt, hogy ön is a dallamok útjára lép?
B. K.: A klasszikus zene szeretetét az anyatejjel szívtam magamba – édesanyám és édesapám is kiválóan zongoráztak, mindketten művészetpártiak voltak. Szülővárosomban, Sopronban volt egy remek csellótanárom is Gombás Ferenc személyében, de Horváth József, a zeneiskola igazgatója is sokat tett a jó zenei légkör megteremtéséért, a zenei képzésemért. Én pedig nem álltam ellent.
És milyen jól tette! A Budapesti Vonósok Kamarazenekart 1977-ben hozta létre, amely az évtizedek során a nemzetközi és hazai zenei élet legkiválóbb együttesei közé emelkedett. Mit gondol, mi lehet a negyvenedik jubileumát ünneplő együttes sikereinek titka?
B. K.: Minden egyes fellépésünket sok munka és komoly előkészítés alapozza meg. Szerintem a sikerünk egyrészt ennek köszönhető, másrészt annak a tizenhét kiváló tehetségnek, akik az együttesben helyet foglalnak.
Folyamatosan törekednek arra, hogy új ötletekkel és koncepcióval nyerjék meg a közönség és a generációk széles körét. Milyen programokkal készülnek a 2017-es évre, illetve az év hátralévő hónapjaira?
B. K.: Bach közelében névre keresztelt sorozatunkat a Művészetek Palotájában és a Csontváry Galériában, Bach h-moll miséjét pedig a BMC-ben élvezheti a közönség. Utóbbit a Lutheránia énekkarral közösen adjuk elő, az elhangzó művekhez dr. Kamp Salamon dirigens fűz zenetörténeti magyarázatokat. A teljes Bach-misét Pécsre, Sopronba, Pozsonyba és Brassóba is elvisszük. Klasszikusok tükrében című műsorunk keretében új kortárs zeneszerzőink – Dargay Marcell, Vidovszky László, Jeney Zoltán, Serei Zsolt, Szabó Barna, Horváth Márton Levente – mutatkoznak be, akiket arról faggatunk, hogy mely korábbi komponisták műveiből merítenek inspirációt.
Én személy szerint rettentő hálás tudok lenni az informatív zenetörténeti morzsáknak, a művek eljátszását megelőző diskurzusnak. Ezek által érzem beavatottnak magam.
B. K.: A nagyközönségünk is szívesen veszi, ha megismerheti a hátteret. Koncertjeinken rendre jelenítünk meg kivetítőn korabeli festményeket és szobrokat, ezzel is jelezve a különböző művészeti ágak összetartozását.
Mire számíthatnak azok, akik Akadémiai bérletet váltanak a hangversenyeikre?
B. K.: Bérleteink részben az Magyar Tudományos Akadémia dísztermébe, részben a Zeneakadémia nagytermébe szólnak. Ezúttal kórusok felé fordultunk: meghívtuk a Cantemus vegyeskart, a Pro Musica leánykart, a Szent Efrém Férfikart, valamint az Angelica leánykart.
A gyerekeknek pedig új, Operajátszóház programjuk kínál értékes időtöltést a Müpa Üvegtermében.
B. K.: E program a nyolc és tizenkét év közötti gyerekeknek ígér interaktív találkozást az opera birodalmával 2017-ben. Terítékre kerül Weber A bűvös vadász című műve, illetve Bizet Carmenje. A zenei játszóházat Dinyés Dániel és Göttinger Pál segíti. A gyerekek kipróbálhatják magukat az egyes operaszerepekben, minden a helyszínen, rögtönzésszerűen alakul. Mindig szerettünk volna külön programmal kedveskedni ennek a korosztálynak – zenekarunk tagjai között vannak olyanok, akik öt gyermekkel is büszkélkedhetnek.
Apropó, fiatalság… Harminchárom éve tanít a Zeneakadémián, ezzel párhuzamosan számos hazai és külföldi intézményben volt vendégoktató, illetve tartott mesterkurzust. Oktatói tapasztalata mennyiben változtatta meg a zenéhez való viszonyát?
B. K.: Más csodálatosabb dolgot, mint a különböző nemzetek és korosztályok közötti közös zenélés, bevallom, nem nagyon tudok elképzelni. Ez egy aktív művészi közös cselekedet, amelynek során Beethoven, Mozart, Haydn, Schubert szelleme köt össze bennünket. Ránk hagyott műveik miatt érdemes összehozni a különböző népek hangszeres iskoláinak szokásait és hagyományait.
Még a legeltökéltebb és legszorgalmasabb diákokkal is megesik néha, hogy elcsüggednek. Milyen tanácsokkal látja el őket ilyenkor?
B. K.: Sokszor tapasztaltam ilyesmit, de ilyenkor meg kell értetni a fiatalokkal, hogy az élet egy hullámzó dolog, olyan, ahol egész életünkben kudarcok és sikerek között lavírozunk. Vagy sikerül valami, vagy nem, de azért amennyire lehet, törekednünk kell arra, hogy az irányítás a mi kezünkben legyen. A biztos zenei alap, a gyakorlás mankót adhat egy-egy nehezebb periódusban.
Kell egyáltalán gyakorolni az egyes fellépésekre egy akkora tapasztalattal és rutinnal rendelkező kamarazenekarnak, mint amilyen a Budapesti Vonósok?
B. K.: Bármilyen sokat játszott darabot veszünk is elő, mindig képesek vagyunk új relációkat felfedezni benne.
Olyan ez, mint egy jó regény: ha az olvasó újra és újra belemélyed, rendre talál a sorok között valami olyan összefüggést, amely korábban elkerülte a figyelmét.
B. K.: Pontosan! Nincs olyan zenei megoldás, aminél ne volna egy még jobb. Véget nem érő munka a miénk, hiszen olyan régen élt géniuszok kincsesládáiból dolgozunk, akiknek életműve előttünk csak részletekben tárulhat fel. Soha nincs olyan, hogy egy általunk előadott mű kész van. Ha így volna, nem lenne élmény egynél többször színpadra lépnünk.
Vajon milyen ember lenne Botvay Károly zene nélkül?
B. K.: Biztos vagyok abban, hogy orvosként is buzgó zenehallgató lennék. A Jóisten engem állandó zenei éhséggel teremtett, és nem nyugszom addig, amíg egy adott zenei problémát meg nem oldok.
munka az övék, hiszen olyan régen élt géniuszok kincsesládáiból dolgoznak, akiknek életműve előttük csak részletekben tárulhat fel. Az együttesre váró 2017-es feladatokról Botvay Károlyt kérdeztük.
Zongorista nővér és hegedűs báty mellett nőtt fel. Ilyen háttérrel evidens volt, hogy ön is a dallamok útjára lép?
B. K.: A klasszikus zene szeretetét az anyatejjel szívtam magamba – édesanyám és édesapám is kiválóan zongoráztak, mindketten művészetpártiak voltak. Szülővárosomban, Sopronban volt egy remek csellótanárom is Gombás Ferenc személyében, de Horváth József, a zeneiskola igazgatója is sokat tett a jó zenei légkör megteremtéséért, a zenei képzésemért. Én pedig nem álltam ellent.
És milyen jól tette! A Budapesti Vonósok Kamarazenekart 1977-ben hozta létre, amely az évtizedek során a nemzetközi és hazai zenei élet legkiválóbb együttesei közé emelkedett. Mit gondol, mi lehet a negyvenedik jubileumát ünneplő együttes sikereinek titka?
B. K.: Minden egyes fellépésünket sok munka és komoly előkészítés alapozza meg. Szerintem a sikerünk egyrészt ennek köszönhető, másrészt annak a tizenhét kiváló tehetségnek, akik az együttesben helyet foglalnak.
Folyamatosan törekednek arra, hogy új ötletekkel és koncepcióval nyerjék meg a közönség és a generációk széles körét. Milyen programokkal készülnek a 2017-es évre, illetve az év hátralévő hónapjaira?
B. K.: Bach közelében névre keresztelt sorozatunkat a Művészetek Palotájában és a Csontváry Galériában, Bach h-moll miséjét pedig a BMC-ben élvezheti a közönség. Utóbbit a Lutheránia énekkarral közösen adjuk elő, az elhangzó művekhez dr. Kamp Salamon dirigens fűz zenetörténeti magyarázatokat. A teljes Bach-misét Pécsre, Sopronba, Pozsonyba és Brassóba is elvisszük. Klasszikusok tükrében című műsorunk keretében új kortárs zeneszerzőink – Dargay Marcell, Vidovszky László, Jeney Zoltán, Serei Zsolt, Szabó Barna, Horváth Márton Levente – mutatkoznak be, akiket arról faggatunk, hogy mely korábbi komponisták műveiből merítenek inspirációt.
Én személy szerint rettentő hálás tudok lenni az informatív zenetörténeti morzsáknak, a művek eljátszását megelőző diskurzusnak. Ezek által érzem beavatottnak magam.
B. K.: A nagyközönségünk is szívesen veszi, ha megismerheti a hátteret. Koncertjeinken rendre jelenítünk meg kivetítőn korabeli festményeket és szobrokat, ezzel is jelezve a különböző művészeti ágak összetartozását.
Mire számíthatnak azok, akik Akadémiai bérletet váltanak a hangversenyeikre?
B. K.: Bérleteink részben az Magyar Tudományos Akadémia dísztermébe, részben a Zeneakadémia nagytermébe szólnak. Ezúttal kórusok felé fordultunk: meghívtuk a Cantemus vegyeskart, a Pro Musica leánykart, a Szent Efrém Férfikart, valamint az Angelica leánykart.
A gyerekeknek pedig új, Operajátszóház programjuk kínál értékes időtöltést a Müpa Üvegtermében.
B. K.: E program a nyolc és tizenkét év közötti gyerekeknek ígér interaktív találkozást az opera birodalmával 2017-ben. Terítékre kerül Weber A bűvös vadász című műve, illetve Bizet Carmenje. A zenei játszóházat Dinyés Dániel és Göttinger Pál segíti. A gyerekek kipróbálhatják magukat az egyes operaszerepekben, minden a helyszínen, rögtönzésszerűen alakul. Mindig szerettünk volna külön programmal kedveskedni ennek a korosztálynak – zenekarunk tagjai között vannak olyanok, akik öt gyermekkel is büszkélkedhetnek.
Apropó, fiatalság… Harminchárom éve tanít a Zeneakadémián, ezzel párhuzamosan számos hazai és külföldi intézményben volt vendégoktató, illetve tartott mesterkurzust. Oktatói tapasztalata mennyiben változtatta meg a zenéhez való viszonyát?
B. K.: Más csodálatosabb dolgot, mint a különböző nemzetek és korosztályok közötti közös zenélés, bevallom, nem nagyon tudok elképzelni. Ez egy aktív művészi közös cselekedet, amelynek során Beethoven, Mozart, Haydn, Schubert szelleme köt össze bennünket. Ránk hagyott műveik miatt érdemes összehozni a különböző népek hangszeres iskoláinak szokásait és hagyományait.
Még a legeltökéltebb és legszorgalmasabb diákokkal is megesik néha, hogy elcsüggednek. Milyen tanácsokkal látja el őket ilyenkor?
B. K.: Sokszor tapasztaltam ilyesmit, de ilyenkor meg kell értetni a fiatalokkal, hogy az élet egy hullámzó dolog, olyan, ahol egész életünkben kudarcok és sikerek között lavírozunk. Vagy sikerül valami, vagy nem, de azért amennyire lehet, törekednünk kell arra, hogy az irányítás a mi kezünkben legyen. A biztos zenei alap, a gyakorlás mankót adhat egy-egy nehezebb periódusban.
Kell egyáltalán gyakorolni az egyes fellépésekre egy akkora tapasztalattal és rutinnal rendelkező kamarazenekarnak, mint amilyen a Budapesti Vonósok?
B. K.: Bármilyen sokat játszott darabot veszünk is elő, mindig képesek vagyunk új relációkat felfedezni benne.
Olyan ez, mint egy jó regény: ha az olvasó újra és újra belemélyed, rendre talál a sorok között valami olyan összefüggést, amely korábban elkerülte a figyelmét.
B. K.: Pontosan! Nincs olyan zenei megoldás, aminél ne volna egy még jobb. Véget nem érő munka a miénk, hiszen olyan régen élt géniuszok kincsesládáiból dolgozunk, akiknek életműve előttünk csak részletekben tárulhat fel. Soha nincs olyan, hogy egy általunk előadott mű kész van. Ha így volna, nem lenne élmény egynél többször színpadra lépnünk.
Vajon milyen ember lenne Botvay Károly zene nélkül?
B. K.: Biztos vagyok abban, hogy orvosként is buzgó zenehallgató lennék. A Jóisten engem állandó zenei éhséggel teremtett, és nem nyugszom addig, amíg egy adott zenei problémát meg nem oldok.