2016. szeptember 29. / Pavlovics Ágota
Neve egybeforrt a nehéz, virtuóz játékot követelő zongoraművek előadásával. Még ma is sokan Liszt-játékosként tartják számon, pedig az utóbbi években főleg Bartókot és kortárs zenét játszik.
Nem elégszik meg azzal, hogy muzsikusóriások elhivatott tolmácsolója, kitartóan keresi a még nem ismert vagy soha nem játszott műveket. Fiatal, de művészetét máris rengeteg díj és elismerés kíséri. Május közepén szólóestje lesz a Budapest Music Centerben. Talán mondanunk sem kell, hogy ezúttal is különleges művekből állította össze a műsort. Balog József zongoraművésszel beszélgettünk.
Izgalmas műsort állított össze május 14-i szólóestjére. Barokk szvitet Gunnar Berg-szonáta követ, majd Kurtág György Játékok című művéből játszik részleteket, utána Claude Debussy Images című darabja jön, az estet Pierre Boulez Incises című kortárs opusa zárja.
B. J.: Fontos számomra, hogy mikor, mit játszom, mindig egy-két évre előre gondolkodom. Ami a programot illeti, egy magyar, egy dán és három francia szerző remekműveit választottam ki, azért is, mert általános tapasztalatom, hogy a hazai koncerttermekben kevéssé játszanak francia műveket. A szólóestemen elsőként Jean-Philippe Rameau 1726/27-ben írt Nouvelles Suites de Pièces de Clavecin című csembalósorozatának G-dúr szvitjét játszom, ami valójában dúr és moll hangnemű tételekből összeválogatott sorozat. A szerző a különleges című tételeket – pl. a nagyon közismert „Tyúk” – utólag rendezte össze. Kortárs zenét is sokat játszom, az estet záró mű, a szintén francia Pierre Boulez Incisese, amit én játszottam először Magyarországon. Meggyőződésem, hogy a barokk zene és a kortárs remekül összepasszíthatók, annyira mások, hogy jól kiegészítik egymást. Ráadásul mindkettő kis motívumokból építkezve törekszik a nagy forma felé. Ami pedig Gunnar Berg zongoraszonátáját illeti, évekkel ezelőtt kerültem kapcsolatba a Berg Alapítvánnyal, és beleszerettem a zenéjébe. Tudomásom szerint csak én játszom a méltatlanul kevéssé ismert dán zeneszerző művét. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban Debussy Images című műve hangzik majd el.
Berg muzsikája mivel fogta meg?
B. J.: Minden zeneszerzőben az a fontos számomra, hogy felismerhető legyen a zenéje, hogy ráismerjek. A dán zeneszerzők között Berg kiemelkedő, 1947-ben írt szonátája pedig remekmű. A remekműveket hallgatva sok minden megfogalmazódik bennünk, hatásukra képek bukkannak fel, gondolkodásra késztetnek minket.
Örökzöld téma, hogy Magyarországon a kortárs zene elfogadottsága messze alulmúlja az európai országokét, nem beszélve például a japánok kortárs zene iránti nyitottságáról. Ön miben látja az okát?
B. J.: Magyarország sok olyan folyamatból kiesik, ami a világban zajlik, így a kortárs zene szélesebb körben való elfogadásából is. Kulturális ismeretterjesztő műsorokra lenne szükség, ismert művek közé kortárs zenéket kéne keverni, beszélni róluk. Amikor kortársakat játszom, mindig megmutatom, mit gondolok róla. Érdemes arra is gondolni, hogy mindenki kortárs zenét írt, Mozart is és Bizet is, utóbbi operája, a Carmen a premieren súlyosan megbukott. Az újat mindig nehezen fogadják el az emberek.
Még egy kicsit a kortárs zenénél maradva, Kurtág György Játékok című művét is műsorára tűzte, a mester mit szól hozzá? Kurtág-művet interpretálni nem kis kihívás, a komponista hűséges tanítványai szerint is képes a kínzásig menő alapossággal újra- és újrajátszatni őket, mindaddig, amíg tökéletesnek nem találja.
B. J.: Minden művet nagy kihívás interpretálni. Az, hogy valaki maximalista legyen a zenében, vagy abban, amit csinál, az nekem is nagyon fontos. Tanáraimtól, de olyan világnagyságoktól is, mint Kocsis Zoltán vagy az Amadinda Ütőegyüttes is ezt a szemléletet tanultam. Sajnos soha nem volt alkalmam találkozni Kurtág Györggyel, de nagyon szeretném neki eljátszani a műveket a koncert előtt. Ha sikerül a találkozó, ha nem, szívből remélem, hogy örülni fog az interpretációmnak.
Milyen zongorákon játszik, melyiket miért szereti?
B. J.: Mindig azon játszom, amit a sors ad, ám ha arra kíváncsi, hogy melyik márkát tartom a legjobbnak, egyértelműen a Bechsteinre szavazok. Tudom, hogy Magyarországon a Steinway a csúcs, én mégis a Bechsteint tartom legjobbnak. Persze egy jól beállított Yamaha zongorán is szívesen játszom. A beállításon nagyon sok múlik.
Meséljen egy kicsit az Érard zongoráról, 2012-ben megjelent lemezén ezen a Liszt által kedvelt hangszeren szólaltatta meg a zeneszerző-óriás műveit.
B. J.: Amikor Érard-zongorán játszik az ember, 150 évet visszazuhan az időben, kicsit olyan, mintha egy fortepianóhoz ülne le. Így aztán természetes, hogy más módot igényel a megszólaltatása. Minden más rajta, kisebbek a billentyűi, egyenes húros, a pedál is egészen más, mindez rengeteg energiát vesz el az embertől. Mindazonáltal, nem lehet véletlen, hogy Daniel Barenboim is rendelt magának egy egyenes húros Steinwayt.
Milyen tervei vannak az év hátralévő részére?
B. J.: A koncerteken kívül izgalmas lemezfelvételek várnak rám. Bartók Béla népzenei ihletésű műveiből – a Tíz könnyű zongoradarabon kívül – mindent felveszünk, több szempontból is izgalmas módon. A kétlemezes összeállításban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének hallgatóival fogok dolgozni. A felvételeken Bartók zongoráján fogok játszani. A másik kihívás és nagyon várt munkám Lajtha László összes zongoraművének lemezfelvétele, ezt a zenei anyagot is az eredeti, Lajtha által használt zongorán fogom játszani, hiszen ezeket a darabokat ezekre a zongorákra írták. Év végén a Hungarotonnál fogom felvenni George Gershwin Kék rapszódiájának szólóváltozatát, jövőre pedig Liszt rapszódiáiból készítek lemezfelvételt.
Nem elégszik meg azzal, hogy muzsikusóriások elhivatott tolmácsolója, kitartóan keresi a még nem ismert vagy soha nem játszott műveket. Fiatal, de művészetét máris rengeteg díj és elismerés kíséri. Május közepén szólóestje lesz a Budapest Music Centerben. Talán mondanunk sem kell, hogy ezúttal is különleges művekből állította össze a műsort. Balog József zongoraművésszel beszélgettünk.
Izgalmas műsort állított össze május 14-i szólóestjére. Barokk szvitet Gunnar Berg-szonáta követ, majd Kurtág György Játékok című művéből játszik részleteket, utána Claude Debussy Images című darabja jön, az estet Pierre Boulez Incises című kortárs opusa zárja.
B. J.: Fontos számomra, hogy mikor, mit játszom, mindig egy-két évre előre gondolkodom. Ami a programot illeti, egy magyar, egy dán és három francia szerző remekműveit választottam ki, azért is, mert általános tapasztalatom, hogy a hazai koncerttermekben kevéssé játszanak francia műveket. A szólóestemen elsőként Jean-Philippe Rameau 1726/27-ben írt Nouvelles Suites de Pièces de Clavecin című csembalósorozatának G-dúr szvitjét játszom, ami valójában dúr és moll hangnemű tételekből összeválogatott sorozat. A szerző a különleges című tételeket – pl. a nagyon közismert „Tyúk” – utólag rendezte össze. Kortárs zenét is sokat játszom, az estet záró mű, a szintén francia Pierre Boulez Incisese, amit én játszottam először Magyarországon. Meggyőződésem, hogy a barokk zene és a kortárs remekül összepasszíthatók, annyira mások, hogy jól kiegészítik egymást. Ráadásul mindkettő kis motívumokból építkezve törekszik a nagy forma felé. Ami pedig Gunnar Berg zongoraszonátáját illeti, évekkel ezelőtt kerültem kapcsolatba a Berg Alapítvánnyal, és beleszerettem a zenéjébe. Tudomásom szerint csak én játszom a méltatlanul kevéssé ismert dán zeneszerző művét. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban Debussy Images című műve hangzik majd el.
Berg muzsikája mivel fogta meg?
B. J.: Minden zeneszerzőben az a fontos számomra, hogy felismerhető legyen a zenéje, hogy ráismerjek. A dán zeneszerzők között Berg kiemelkedő, 1947-ben írt szonátája pedig remekmű. A remekműveket hallgatva sok minden megfogalmazódik bennünk, hatásukra képek bukkannak fel, gondolkodásra késztetnek minket.
Örökzöld téma, hogy Magyarországon a kortárs zene elfogadottsága messze alulmúlja az európai országokét, nem beszélve például a japánok kortárs zene iránti nyitottságáról. Ön miben látja az okát?
B. J.: Magyarország sok olyan folyamatból kiesik, ami a világban zajlik, így a kortárs zene szélesebb körben való elfogadásából is. Kulturális ismeretterjesztő műsorokra lenne szükség, ismert művek közé kortárs zenéket kéne keverni, beszélni róluk. Amikor kortársakat játszom, mindig megmutatom, mit gondolok róla. Érdemes arra is gondolni, hogy mindenki kortárs zenét írt, Mozart is és Bizet is, utóbbi operája, a Carmen a premieren súlyosan megbukott. Az újat mindig nehezen fogadják el az emberek.
Még egy kicsit a kortárs zenénél maradva, Kurtág György Játékok című művét is műsorára tűzte, a mester mit szól hozzá? Kurtág-művet interpretálni nem kis kihívás, a komponista hűséges tanítványai szerint is képes a kínzásig menő alapossággal újra- és újrajátszatni őket, mindaddig, amíg tökéletesnek nem találja.
B. J.: Minden művet nagy kihívás interpretálni. Az, hogy valaki maximalista legyen a zenében, vagy abban, amit csinál, az nekem is nagyon fontos. Tanáraimtól, de olyan világnagyságoktól is, mint Kocsis Zoltán vagy az Amadinda Ütőegyüttes is ezt a szemléletet tanultam. Sajnos soha nem volt alkalmam találkozni Kurtág Györggyel, de nagyon szeretném neki eljátszani a műveket a koncert előtt. Ha sikerül a találkozó, ha nem, szívből remélem, hogy örülni fog az interpretációmnak.
Milyen zongorákon játszik, melyiket miért szereti?
B. J.: Mindig azon játszom, amit a sors ad, ám ha arra kíváncsi, hogy melyik márkát tartom a legjobbnak, egyértelműen a Bechsteinre szavazok. Tudom, hogy Magyarországon a Steinway a csúcs, én mégis a Bechsteint tartom legjobbnak. Persze egy jól beállított Yamaha zongorán is szívesen játszom. A beállításon nagyon sok múlik.
Meséljen egy kicsit az Érard zongoráról, 2012-ben megjelent lemezén ezen a Liszt által kedvelt hangszeren szólaltatta meg a zeneszerző-óriás műveit.
B. J.: Amikor Érard-zongorán játszik az ember, 150 évet visszazuhan az időben, kicsit olyan, mintha egy fortepianóhoz ülne le. Így aztán természetes, hogy más módot igényel a megszólaltatása. Minden más rajta, kisebbek a billentyűi, egyenes húros, a pedál is egészen más, mindez rengeteg energiát vesz el az embertől. Mindazonáltal, nem lehet véletlen, hogy Daniel Barenboim is rendelt magának egy egyenes húros Steinwayt.
Milyen tervei vannak az év hátralévő részére?
B. J.: A koncerteken kívül izgalmas lemezfelvételek várnak rám. Bartók Béla népzenei ihletésű műveiből – a Tíz könnyű zongoradarabon kívül – mindent felveszünk, több szempontból is izgalmas módon. A kétlemezes összeállításban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének hallgatóival fogok dolgozni. A felvételeken Bartók zongoráján fogok játszani. A másik kihívás és nagyon várt munkám Lajtha László összes zongoraművének lemezfelvétele, ezt a zenei anyagot is az eredeti, Lajtha által használt zongorán fogom játszani, hiszen ezeket a darabokat ezekre a zongorákra írták. Év végén a Hungarotonnál fogom felvenni George Gershwin Kék rapszódiájának szólóváltozatát, jövőre pedig Liszt rapszódiáiból készítek lemezfelvételt.