Kiállítás nem vész el, csak átalakul
2016. október 14. / Pavlovics Ágota

A Kovács Gábor bankár és filantróp nevével jegyzett művészeti projektek jó ideig lázban tartották a fővárost. Az Andrássy úti Kogart Ház a kultúra újpalotájaként egyre jelentősebb helyet foglalt el
Budapest életében. Aztán mintha erejét veszítette a volna a kezdeti lendület. Vagy mégsem? Erről is faggattuk Fertőszögi Péter művészettörténészt, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnökét.

Számos más jelentős tárlat mellett a 2008-ban az Andrássy úti Kogart Házban A varázsló kertje címen Gulácsy Lajos műveiből összeállított gyűjteményes kiállítás pestiesen szólva nagyot durrant. Most is van Gulácsy-kiállítás a Kogart Házban, csakhogy ez a ház Tihanyban van, a tárlat is hasonló, mint a pesti volt?
F. P.: A budapesti kiállítás annak idején 200 művet mutatott be, az október 9-ig látogatható tihanyi kamaratárlat címe Gulácsy álmai, amelyen az érdeklődők 39 művet láthatnak.

Kevesebbet hallunk az utóbbi néhány évben a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány tevékenységéről, csendes az Andrássy úti ház, miért?
F. P.: A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány dinamikusan dolgozik, szó sincs róla, hogy veszített volna a lendületéből, ellenkezőleg, úgy látom, sokkal többet teszünk, mint korábban, és olyan úton járunk, amelyen hamarosan mások is követni fognak bennünket.

Mit jelent mindez a gyakorlatban?
F. P.: Kezdjük az elején. 2003-ban 3 milliárd forinttal alapította Kovács Gábor a nevét viselő Kovács Gábor Művészeti Alapítványt, melynek célja a magyar képzőművészet értékeinek bemutatása. Az alapító elkötelezettségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy adományként adta az alapító tőkét, így az nem visszavonható. Az alapítvánnyal nem az volt az alapító célja, hogy helyet teremtsena saját kollekciója számára, mi több, markánsan szétválasztotta a két gyűjteményt. A Kovács Gábor Gyűjtemény a II. világháborúval véget ér, az Alapítványé pedig innen kezdődik. Az Alapítvány a Kogart Házban kezdte meg működését, ahol ma is dolgozunk, de nem vagyunk tulajdonosok, béreljük az épületet. Azért kell bérleti díjat kérnie tőlünk a ház tulajdonosának, Kovács Gábornak, mert a magyar adótörvények nem teszik lehetővé az ingyenes bérletet. Hosszú ideig itt rendeztük a kiállításaink nagy részét, és mellette néhány vidéki és külföldi kiállításunk is volt. Megtehettük, hiszen az Alapítvány a tőke kamataiból gazdálkodott, ami 200 millió forint körüli összeg volt, így fedezte a szükséges költségeket. Amikor a kormány gazdaságpolitikája a vállalkozások élénkítése érdekében a jelentős kamatcsökkentés irányába mozdult el, az Alapítvány is működési metódusának megváltoztatása mellett döntött. Lépnünk kellett, hiszen a kamatcsökkentés következtében a kamat összege megfeleződött. Dönthettünk volna úgy, hogy a házat tartjuk el, és lesz egy állandó kiállításunk, de nem így tettünk, inkább profilt váltottunk.

Hogyan foglalható össze a profilváltás lényege?
F. P.: Röviden, a pénzt arra használjuk, hogy az Alapítvány apparátusával kiállításokat szervezzünk. Bővebben: professzionális projektirodaként működünk, együttműködünk a legnagyobb budapesti és vidéki múzeumokkal, magas színvonalú kiállításokat viszünk oda, ahol szívesen látnak bennünket. Hódmezővásárhelyen volt az első ilyen kiállításunk, aztán jött Hatvan, Győr, Sajgótarján és még hosszan sorolhatnám. Az új szemlélet jegyében nyitottunk a szomszédos országok felé is, ilyen például a Várkert Bazár Testőrpalotájában november 13-ig látható Szalay – Sokol – Picasso című kiállítás, melyet a Pozsonyi Városi Galériával közösen hoztunk létre. Szlovákián kívül Szlovénia, Románia és a Balkán is célországaink közé tartozik, a Távol-Keleten is jó kapcsolatokat építettünk, és terveink között szerepel, hogy folytatjuk ezt az utóbbi irányt. 2013-ban és 2014-ben Kína öt nagy városában rendeztünk kiállítást, és ugyanilyen okból jártunk az oroszországi Nyizsnyij Novgorodban, valamint Kazahsztán két városában is. Az általunk kidolgozott új személetre 2014-ben felfigyelt az állam, aminek köszönhetően 2015 májusában új fejezet kezdődött az Alapítvány életében. Az Emberi Erőforrások Minisztériumával kötött megállapodás értelmében az Alapítvány 2015 és 2018 között évente 13 reprezentatív kiállítás megvalósítását vállalta a minisztérium által biztosított anyagi források felhasználásával Budapesten, vidéken és külföldön. Azt gondolom, példaértékű, hogy állandó kiállítást rendezve visszaadtuk Borsos Miklóst Tihanynak, és segítünk magas minőségű kiállításokkal megtölteni a Várkert Bazár Testőrpalotájának termeit is. Az utóbbi helyszín harmadik emeletén újra felállítottuk Csernus Tibor párizsi műtermét, az első és második emeleten pedig időszaki kiállításokat rendezünk. A modell, mely szerint az Alapítvány megszervezi a kiállításokat és infrastruktúrát ad, a partner múzeumok pedig műtárgyakat és kiállítóhelyeket adnak, szerintem szintén példaértékű. Együtt olyan korlátokat, akadályokat tudunk lebontani, amiket külön-külön nem.

A budapesti Kogart Házban is van új kiállítás, a Kaleidoszkóp című tárlat középpontjába az Alapítvány kortárs darabjai állnak. Az ajánlóban a következő áll: „A cél a műfajok és médiumok sokaságának egymás mellett való jogos léte, de minden esetben a magyar kortárs művészet kiemelkedő, abszolút értékeket megfogalmazó műveinek gyűjtése, megőrzése és jelen kiállítás keretein belül: a szép formák bemutatása.” Hogyan definiálja ma a művészettörténész a szép forma fogalmát?
F. P.: A művészek a 2000-es évektől érezhetően egyre nagyobb számban lépnek vissza a klasszikus formákhoz, a konceptuális művészet és a geometrikus alakzatok után visszatérnek a figuratív, nem ab­sztrakt művekhez, amelyek vizuális befogadása egyértelműbb.