2016. december 16. / G. I.
A (nem túl távoli) jövőben élethalál-kérdéssé válik a pártalálás. Legalábbis Yorgos Lanthimos görög forgatókönyvíró-rendező szerint. A kormány úgy véli, az egykéknek nincs helyük a társadalomban (az áthallás érthető), sorsuk, hogy állattá változtatva erdőkben kezdjenek új életet. A
bizarr humorú filmben csak az egyik tényező a szaporulat iránti kormányzati nyomás, minimum annyira fontos a modern ember társteremtő impotenciája. Bár az ember irtózik az egyedülléttől, kifinomult szociális viselkedését a hajára kenheti, mert képtelen kilépni énje zárkájából, és eljutni „lélektől lélekig”.
David (Colin Farrell) sem kerülheti el, hogy 12 évnyi házasság után a Nemzeti Párválasztó egyik célintézményébe kelljen költöznie, ahol 45 nap áll a rendelkezésére párt találni. Ha felsül, tudatlan állatként születik újjá. David a homárt választja (kegyes a rendszer, előzetesen kell dönteni a reinkarnáció mikéntjét illetően), a többség a kutyát.
A kétórás film első fele ötletektől és abszurd látomásoktól duzzadó, játékos és nagyon erős alkotás, a második, „akciódúsabb” részben kiütközik a rendező járatlansága és visszafogott érdeklődése. Ez nem Lanthimos terepe. Ő a kísérletezésben és a víziókban otthonos, eredeti és hatékony, amit Cannes-tól Velencéig a szakma is nagyra tart. Mi pedig hálásak lehetünk az első egy óráért, a személytelen személyesség egyszerre lírai, drámai és szarkasztikus ábrázolásáért (a főhőst leszámítva egyik szereplőnek sincs neve: „rövidlátó nő”, „magányos vezető”, „sánta férfi”, „pösze férfi”, „magányos úszó” stb.). Köszönjük a színészek adekvát játékát, Farrell mellett Rachel Weiszét, Léa Seydoux-ét, Ben Whishaw-ét és John C. Reillyét. A homár gyengéi ellenére is fajsúlyos darab, és csak remélni tudjuk, a Nemzeti Párválasztó kormányhivatala pusztán a bizarr fantázia műve, nem pedig a háttérintézményekben már kidolgozás alatt álló projekt.
DVD
GHE-Bontonfilm
Kritika (3)
bizarr humorú filmben csak az egyik tényező a szaporulat iránti kormányzati nyomás, minimum annyira fontos a modern ember társteremtő impotenciája. Bár az ember irtózik az egyedülléttől, kifinomult szociális viselkedését a hajára kenheti, mert képtelen kilépni énje zárkájából, és eljutni „lélektől lélekig”.
David (Colin Farrell) sem kerülheti el, hogy 12 évnyi házasság után a Nemzeti Párválasztó egyik célintézményébe kelljen költöznie, ahol 45 nap áll a rendelkezésére párt találni. Ha felsül, tudatlan állatként születik újjá. David a homárt választja (kegyes a rendszer, előzetesen kell dönteni a reinkarnáció mikéntjét illetően), a többség a kutyát.
A kétórás film első fele ötletektől és abszurd látomásoktól duzzadó, játékos és nagyon erős alkotás, a második, „akciódúsabb” részben kiütközik a rendező járatlansága és visszafogott érdeklődése. Ez nem Lanthimos terepe. Ő a kísérletezésben és a víziókban otthonos, eredeti és hatékony, amit Cannes-tól Velencéig a szakma is nagyra tart. Mi pedig hálásak lehetünk az első egy óráért, a személytelen személyesség egyszerre lírai, drámai és szarkasztikus ábrázolásáért (a főhőst leszámítva egyik szereplőnek sincs neve: „rövidlátó nő”, „magányos vezető”, „sánta férfi”, „pösze férfi”, „magányos úszó” stb.). Köszönjük a színészek adekvát játékát, Farrell mellett Rachel Weiszét, Léa Seydoux-ét, Ben Whishaw-ét és John C. Reillyét. A homár gyengéi ellenére is fajsúlyos darab, és csak remélni tudjuk, a Nemzeti Párválasztó kormányhivatala pusztán a bizarr fantázia műve, nem pedig a háttérintézményekben már kidolgozás alatt álló projekt.
DVD
GHE-Bontonfilm
Kritika (3)